Maffia: Weapon - Overawe

-                     Igazán megtanulhatnád már végre, – sóhajtott Siwon, majd kezet nyújtott a földön fekvő fiúnak – Rex három dolgot utál… Ha helyette akarnak dönteni, ha a múltjában vájkálnak, és ha elárulják.

-                     De most igazán, mi rosszat mondtam?

-                     Megemlítetted a japán maffiát.

-                     Olyan rossz ez? – értetlenkedett tovább Kyuhyun.

-                     Ezzel két dolog van feketelistán a mai nap…

-                     Két dolog?

-                     Egy semmirekellő utcai banda azt hitte, ujjat húzhat velünk…

-                     És mit kapnak az ilyenek büntetésül?

-                     Ez általában Rex hatóköre – sötétült el Siwon arca – ölni fog. Ezért mondtam, hogy ma kerüld el… Nem kéne látnod. Ilyenkor nem ember…

***

-                     Azt hitted, szórakozhatsz velünk? – sziszegte a nő.

-                     Kérlek… Bocsáss meg, jóváteszem!

A szegényesen berendezett teremben minden szem a bizarr párosra szegeződött. Leeteuk elfordult, Hangeng és Jaehyo rezzenéstelenül figyelte az eseményeket, Yesung lemondóan sóhajtott. A négy férfi megmerevedett, ahogy Rex megvető nevetése felharsant a fagyos csendben.

-                     Hol élsz, te féreg? Nincs olyan szó, hogy megbocsátás.

Elkapta a férfit, a vállánál fogva, és kicsavarta a kezét. Hátborzongatóan hatott a roppanás, és a recsegés, valamint az ezeket követő fájdalmas ordítás. A nő gyakorlott mozdulata több helyen eltörte a csontot. Földre lökte a férfit, aki zihálva meredt rá.

-                     Hozzátok be a másikat is! – kérte.

Teuk intézett egy telefont, mire perceken belül nyílt az ajtó, Siwon bekísérte a megkötözött foglyot.

-                     Jól figyelj, zöldfülű – nézett rá a nő – ezt kapja az, aki kikezd velünk. Jól vésd az eszedbe, amit látni fogsz. És többé ne forduljon elő, mert akkor híretek sem marad a földön – morogta.

A tehetetlen férfi bólintott egy aprót. Rex előhúzott egy tőrt, és mély sebeket ejtett a férfin, nem foglalkozva annak könyörgésével, és fájdalmas nyögéseivel. Egy pillanatra magára hagyta a nyöszörgő embert, csak hogy kezébe vegyen egy üveget, amiben világos folyadék lötyögött – sóval kevert citromlé.

-                     Lássuk, hol vannak a határaid – húzta gonosz mosolyra a száját.

Lassan a sebekre kezdte csurgatni az üveg tartalmát, s ezt a férfi már nem bírta csendben. A nő hosszú ideig teljes nyugalommal nézte a földön vergődő alakot, még akkor sem rezzent, mikor a halálért kezdett könyörögni. Végtelennek tűnő percek után mégis elővette pisztolyát, majd a férfi törött karjára lépve szíven lőtte azt. Megtörölte fegyvereit, elrakta őket, és kisétált a teremből, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A megkötözött férfi megrökönyödve bámult utána…