House Party 3.rész

Mire végeztünk, már sokan voltak a medencében. Hamar újra csurom víz voltam, ádáz küzdelem alakult ki közöttünk Yuzuval. Először azt terveztük, hogy úszunk egy kicsit, de valahogy szórakoztatóbb volt kideríteni, melyikünk tudja jobban bosszantani a másikat. Épp sikerült levegőhöz jutnom, mikor észrevettem, hogy Yesung nem messze állt tőlünk, nekünk háttal. Megböktem Yuzut, aki egyből kapcsolt. Csendben a srác mögé úsztunk, majd egy hirtelen mozdulattal víz alá nyomtuk, és kicsit eltávolodtunk tőle. Villogó szemekkel fordult hátra, miközben próbált nem megfulladni.

-          Édes a bosszú! – vigyorogtam rá.

-          De még mennyire... – sunyi mosolyát nem tudtam mire vélni, egészen addig, amíg nem kerültem víz alá.

Úgy tűnik ilyen ez az este. Megfordultam, és szembe találtam magam Kyuhyunnal. Nagyot nyeltem vizes felsőteste láttán. Egy ideig ártatlanul mosolygott, majd hirtelen elkomolyodott.

-          Beszélhetnénk? Négyszemközt? – kérdezte.

Bólintottam, majd elindultam a medence széle felé, és kiültem a partra, a lábamat a vízbe lógattam. Ő szembe állt velem.

-          Miért tűntél el?

-          Tessék? – nagyon is jól tudtam mire gondol, mégis visszakérdeztem.

-          Miután táncoltunk.

-          Hát... – hirtelen nem is tudtam mit mondjak, csak elpirultam – nem tudom.

-          Ez nem válasz – kötötte az ebet a karóhoz, és közelebb jött hozzám, amitől mégjobban elpirultam.

Csak megráztam a fejem, nem akartam elmondani neki az igazságot. Azt, hogy jobban szeretem bárki másnál, minden nap rá gondolok, és a szívem őrült tempóba kezd, akárhányszor meglátom. Nem mertem elmondani neki, féltem, hogy tönkreteszem vele a barátságunkat. Elmélkedésemből hangja zökkentett ki.

-          Nézz rám..! – szinte suttogta ezt a két szót, mégis szívemig hatoltak, engedelmeskednem kellett.

Arca csak pár centire volt az enyémtől. Mire észbe kaptam, és bármit tehettem volna, ez a távolság is megszűnt közöttünk, ajkunk összeforrt egy rövid csókban. A szememet sem volt időm lehunyni, máris vége volt. Ajkai alig érintették az enyémeket, óvatos volt, de szívem ennyitől is vad iramban vert. Fülig pirulva, lesütött szemmel ültem. Nem tudtam eligazodni rajta. Lehet, hogy csak szórakozott velem, de ez pillanatnyilag nem érdekelt. Boldog voltam. Mosolyogva felnéztem rá. Az ő arcán is mosoly játszott, s hívogatóan felém nyújtotta a kezét. Megfogtam, és beugrottam a vízbe. A következő pillanatban magához rántott, szorosan megölelt. Érintése nyomán minden porcikámban éreztem közelségét.

-          Legközelebb ne tűnj el! – súgta halkan. Lehellete csiklandozta a fülemet, finoman megborzogtam.

-          Ígérem – feleltem neki alig hallhatóan.

-          Később még beszélünk erről, de most menjünk vissza, még a végén megvádolnak azzal, hogy elraboltalak – nevetett vidáman.

-          Te bármikor elrabolhatsz... – csúszott ki a számon meggondolatlanul.

-          Szavadon foglak – nyugtázta sunyi mosolyával.

Elkezdtem keresni  Yuzuékat, hamar  meg is akadt rajtuk a szemem. Önkéntelenül elmosolyodtam, tökéletesen passzoltak egymáshoz.

-          Hát nem aranyosak együtt? – kérdeztem Kyuhyuntól.

Ő csak megvonta a vállát, és vigyorgott.  Az elkövetkező egy órában négyesben szórakoztattuk egymást, néha összehangolt támadással megleptünk egy-egy gyanútlan személyt. Fáradtan, de nagyon jókedvűen másztam ki a medencéből. Felkaptam a törülközőmet, és elindultam a ház felé, mikor rájöttem, hogy nincsen váltásruhám, ami pedig eddig volt rajtam, az ázik a vízben. Kelletlenül odaosontam Yesunghoz, és vázoltam neki a problémámat.

-          Szóval tudnál nekem segíteni? – néztem rá reménykedve.

-          A szobámban lehet, hogy találsz pár cuccot, vedd fel nyugodtan, amelyik szimpatikus – válaszolt mosolyogva.

-          Életmentő vagy! – összeborzoltam a haját, majd felsiettem a megadott helyre.

Nem volt túl bőséges a választék, dehát így jártam. Találtam egy fekete csőgatyát, és egy fehér inget, ami nekem tökéletesen megfelelt. Már csak a fehérneművel voltak gondjaim. Egy boxert még találtam, és istenem, nem vagyok válogatós, ha ez van, ezt veszem fel, de a melltartót most nélkülöznöm kellett. Bevettem magam a legközelebbi fürdőbe, megtörülköztem, majd magamra aggattam szerzeményeimet. Az ing kicsit hosszú volt, ezért könyék fölé felhajtottam az ujját, és mell alatt megkötöttem. Egészen elégedett voltam a tükörben látott eredménnyel. Kiléptem a mosdóból, és elindultam vissza a többiekhez. Vagyis csak indultam volna, mert nekimentem valakinek, és azzal a lendülettel mindketten elvágódtunk.

Life isn't as easy as you thought 9.rész

Kage az irodájában ült, egy puha bőrfotelbe süppedve. Az asztalára telepedve SunJae – Leeteuk húga – szemezett vele.

-          Mitől vagy ilyen jókedvű? – érdeklődött.

-          Hm? Nem vagyok jókedvű. Mérges vagyok a bátyádra, amiért a nyakamba varrta ezt a kölyköt, bár el kell ismernem, gyorsan fejlődik – morogta a japán.

-          Nalátod! Mégsem lesz annyira a terhedre.. de nem Siwonnak kéne foglalkoznia vele?

-          Ő most randin van...

-          Neked sem ártana néha kikapcsolódni – kacsintott SunJae.

-          Tudod, hogy én nem nagyon foglalkozom ilyenekkel...

-          Ez a baj! Nézd meg például... hogy is hívják az új srácot?

-          Kyuhyun..

-          Szóval, nézd meg Kyuhyunt, egész jóképű, gazdag, és ráadásul elég sűrűn fogtok találkozni, ahogy elnézem...

-          Ugyanmár! Csak nem gondolod, hogy én és az az elkényeztetett... – nem fejezte be a mondatot, mert kopogtattak ajtaján – tessék! – kiáltott ki Kage.

-          No lám! Az emlegetett szamár... akkor én magatokra hagylak benneteket – mondta mosolyogva SunJae, miután meglátta a fiút. Gyorsan kiosont az ajtón, még mielőtt a japán bármit szólhatott volna.

Kage közömbösen meredt vendégére, majd felállt, kinyitotta az ablakot, és rágyújtott.

-          Mit akarsz? – kérdezte nem túl kedvesen – foglalj csak helyet.

-          Tulajdonképpen csak meg akartam kérdezni pár dolgot...  – mondta tétovázva – de nem lesz bajod, ha ennyit dohányzol? Vigyáznod kellene az egészségedre.

Kyuhyun maga sem tudta, miért mondta ezt, furcsa érzések kerítették hatalmába. Meg akarta óvni a nőt, nem akarta, hogy bármi bántódása essen. Pedig igazán semi köze nem volt hozzá. És úgy tűnt, még a haragját is kiérdemelte valamivel...

-          Ugyan minek? Előbb patkolok el, és akkor mi van? Ez a munka amúgy sem egy életbiztosítás, és nem hiányoznék túl sok embernek – válaszolt Kage.

-          De hát a barátaid...

-          Barátok? Ugyan kérlek.. a YangSuHeo a családom, nekik hálával tartozom, mert megmentették az életemet, de rajtuk kívül nincs senkim... még a szövetségeseinkben sem bízok meg.

-          Szövetségesek?

-          Igen. A paktumok teszik érdekessé a játékot, bár engem már az is kielégít, ha látom a rettegést az emberek tekintetében. Azonban nem bízhatsz meg senkiben, ha nem akarsz csalódni. Ilyen az alvilág, itt nincs helye az érzelmeknek, mert azok csak gyengítenek téged, és az ellenségeid ezt ki is használják...

-          Rettegés... -  Kyuhyun tűnődve nézte a japánt. El tudta róla képzelni, hogy gondolkozás nélkül gyilkolna, ha megkövetelné tőle az élet.

-          Tehát, mit akartál kérdezni? – szakította félbe a fiú gondolatmenetét a nő hideg hangja.

-          Már megkaptam a választ – mondta az idősebb, és felállt – köszönöm – meghajolt és kisétált a szobából.

Kage hátradőlt kényelmes székében és nyújtózott egyet.

-          Nem is olyan reménytelen eset – mormogta maga elé.

House Party 2.rész

-          Miért ácsorog itt egyedül a házigazda, mikor ilyen jól táncol? – kérdezte Kyu.

-          Csak egy kicsit pihenek, és csináltam koktélt, kérsz?

-          Naná! – kivette a kezemből, majd megkóstolta – ez igazán finom lett. Később keverhetnél nekem is egyet – mosolygott – de most idd meg, és gyere velem táncolni!

-          Te-tessék? – néztem rá meglepetten.

-          Most miért nézel így? Inkább ácsorogsz itt egyedül? – játszotta a sértődöttet.

-          Nem-nem, szívesen táncolok, csak meglepődtem – pirultam el.

Mintha csak erre várt volna,megragadta a kezemet, a következő pillanatban a táncparketten találtam magamat. Pár szám után belemelegedtünk, én csak rá, és a zenére figyeltem. Rámosolyogtam Kyuhyunra. Az alkohol némiképp feloldotta a gátlásaimat, így mikor egy érzékibb dal szólalt meg, hátat fordítottam neki, és teljesen hozzásimulva mozogtam tovább. Pár másodperc múlva derekamra csúsztatta kezeit. A szám végén megölelt és magához húzott. Mozdulni sem mertem. Hosszú percekig álltunk így. Legalábbis nekem így tűnt. Elmondhatatlanul boldog voltam. Ez az ölelés reményt keltett bennem, hogy talán ő is érez valamit irántam... kezeit kicsit feljebbcsúsztatta oldalamon, majd a pillanat hirtelen véget ért. Donghae szavai vágták szét az idillt.

-          Merre vagy maknae? – próbálta túlkiabálni a zenét – megzavartam valamit? – kérdezte szabadkozva mikor meglátott minket.

Kyu elengedett, én pedig kihasználtam az alkalmat és elmenekültem. Féltem a választól. Féltem, hogy a válasz szétzúzza reményeimet. Ismét a konyhában kötöttem ki. Magamhoz vettem némi rágcsát, majd Yuzu keresésére indultam, de a történteket nem tudtam kiverni a fejemből. Útközben elhaladtam pár csókolózó iskolatársam mellett, majd végül megtaláltam akit kerestem. Barátnőm fülébe súgtam valamit, visszamentem a hifihez, és kikapcsoltam a zenét. Sokan értetlenül tekintettek rám. Ekkor Yuzuval egyszerre elkiáltottuk magunkat:

-          Irány a medence!

Helyeslő morgás futott végig a szobában, előre mentünk bekapcsolni a hangulatvilágítást. Leguggoltam a medence szélén és belenyúltam a vízbe. Kellemes hűvös volt. Felálltam, és Yuzuval együtt gyönyörködtünk a nem mindennapi látványban. Minden békés volt, ám hirtelen kellemetlen meglepetés ért bennüket.

Amint felszínre evickéltünk, rögtön szúrós szemmel kezdtük keresni, ki lökhetett be minket a vízbe. A medencétől biztos távolságban Yesung és Kyuhyun alig bírtak állni az elfojtott nevetéstől.

-          Marha vicces... – dorgáltam őket, de a következő pillanatban már én is vigyorogtam.

Ők hirtelen ártatlanul kezdtek mosolyogni, majd eltűntek a házban. Mi eközben nevetve kimásztunk a vízből és azon tanakodtunk, hogyan bosszulhatnánk meg a dolgot. Becuppogtunk a házba, megkerestük a táskáinkat, elővettük a fördőruhákat, majd elindultunk egy mosdó felé. Szembetalálkoztunk a hugommal.

-          Hát veletek meg mi történt?  - kérdezte értetlenül.

-          Hyungék belelöktek a medencébe... addig jó nekik amíg nem kerülnek a kezeim közé!

-          Hinate! Merre vagy? Már azt hittem belefulladtál a... – Zelo elhalgatott, és kikerekedett szemmel bámult minket – hát ti?

Beleugrottunk a medencébe, mert olyan csábító volt – válaszoltam gúnyosan, egy nyelvnyújtás kíséretében, mielőtt gyorsan bevettük magunkat a fürdőbe.