Shadow of Thunder (OS)

/NaRae pov/

Egy teljesen átlagos lány vagyok, idén kezdtem az egyetemet. Körülöttem nyüzsgött az élet, de sosem én voltam a központban. Épp egy plakáttal szemeztem, ami elé barátnőm rángatott. A színes papír egy koncertet hirdetett. Shadow of Thunder, vagyis az egyetem legnépszerűbb együttese. Tehetséges rockbanda, melyben három jóképű srác és egy dögös csaj alkot. Kisebb fajta rajongótáboruk van. És, csak azért, hogy még tipikusabb legyen a történet, én már a második napon belezúgtam a vezetőjükbe. Csodálatosan bánt a basszusgitárral, és hihetetlenül édesen mosolygott mindig. Azt mondanom sem kell, hogy ő még a pillantásával sem méltatott...

/Siwon pov/

Próbáltam az útra koncentrálni, de nem ment. Több dolog is bezavart. A lehúzott tetőn át süvítő szél hangját már megszoktam, de az nem segített sokat, hogy a kesztyűtartón Kyuhyun bakancsos lába foglalt helyet. Rex a hátsó üléseken elnyúlva dúdolta az egyik dalunkat, én pedig görcsöltem a jövőheti koncert miatt. És mostanában egyre többet foglalkoztatott az egyik elsős. Rex csoporttársa volt, de vele nem akartam beszélni, mert mikor HeeChul – a dobosunk – nem mert megszólítani egy csajt, fél évig hallgathatta a kis boszorkány szekálását. Neki könnyű volt. Még szinte akkor összejött Kyuval, mikor megalapítottam a bandát.
-          Állj meg, állj meg! – kiáltott fel hirtelen, mire rögtön tövig nyomtam a féket.
-          Mi van? – fordultam hátra, és próbáltam nem tudomást venni haverom káromkodásáról.
Rex egy pontra meredt, mire én is odanéztem. Lélegzetem is elállt.
-          Oh my god! She’s so hot! – vigyorgott a lány, miközben levette a napszemüvegét, és közelebb mászott a kocsiajtóhoz – vinnéd egy körre Hyung? – kezdett el fixírozni.
-          Kellene? – próbáltam terelni a témát.
-          Tudom, hogy belezúgtál!
-          Hügye vagy...
-          Ne próbálj átverni... mióta ismerjük mi egymást? – vágott vissza.
-          Utálom, hogy mindig igazad van. Most sokkal jobb?! – sóhajtottam.

/NaRae pov/

Csikorogva fékezett mellettem egy piros sportkocsi. Ijedten fordultam a hang irányába. Meglepetten láttam, hogy Rex, az együttes énekese úgy bámul, hogy majd kiesik az autóból.
-          Ya! NaRae, gyere ide!
Mikor nem mozdultam, integetni kezdet, ezért odasiettem hozzá.
-          Mit akarsz? – kérdeztem csodálkozva.
-          Be szeretnélek mutatni a haveromnak. Siwon, ő a csoporttársam, NaRae.
Illedelmesen meghajoltam, mire a férfi biccentett.
-          Nem mehetnénk már? – kérdezte a másik srác idegesen.
-          Mindjárt – vigyorgott rá Rex, majd ismét felém fordult – nincs kedved eljönni a próbára?
-          Tessék? – néztünk rá mind a hárman egyszerre.
-          Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
-          Ezt meg hogy gondoltad Cica? – kérdezte Kyuhyun.
-          Úgy tudom, NaRae nem tud jönni a koncertre, ezért gondoltam örülne, ha egy próbát meg tudna nézni.
-          Nem érdekel engem annyira...
-          JiNah-nak  nem ezt mondtad – nézett rám sokatmondóan.
-          Azt te meg...?
-          „ Yaa, nem tudok menni a koncertre, hogy fogok így találkozni vele? Habár mindegy... úgysem vesz észre” –utánozott a lány elég valósághűen.
-          Szállj be – szólalt meg most Siwon.
Eleget tettem a felszólításnak, habár éreztem, hogy nem mindenki örül a társaságomnak. A próbaterembe érve ez az érzésem csak erősödött.
-          Mi tartott eddig?- lépett oda a vezetőhöz HeeChul.
-          Bocsi Skull, az én hibám volt. Remélem nem haragszol, hogy elhívtam egy barátnőmet...
A fiú gyilkos pillantásokkal méregetett, majd helyet foglalt a dobok mögött. Kyuhyun is morcosan ragadta meg a ritmusgitárt.
-          Nyugi édesem, ígérem otthon kiengesztellek – lépett oda hozzá Rex, majd megcsókolta, mire hatalmas vigyor terült szét a fiú arcán.
-          Szavadon foglak!
Leültem egy szabad fotelbe, hogy ne legyek útban, ne zavarjam a próbát. Tekintetem találkozott Siwonéval, aki rám mosolygott. Ennek hatására fülig pirultam, úgyhogy gyorsan lehajtottam a fejem. Aztán végre elkezdték. Már negyedszer kezdték újra a számot, mikor Rex lerakta a mikrofont.
-          Chullie! Gyere velem egy kicsit – mondta ellentmondást nem tűrően, majd kisétált a teremből.
-          Ennek meg mi baja már megint? – kérdezte Siwon, miután kimentek.
-          Nem szoktad meg, hogy Skull mindig hisztizik valamiért? – ült le a földre unottan Kyu.
-          Most, hogy mondod... – válaszolt gúnyosan a másik.
Miután visszajött a másik két tag, már minden rendben volt, nem hibáztak, és a feszültség is eltűnt a levegőből. Sokáig próbáltak, gyorsan elszaladt az idő.
-          Te jó ég – pattantam fel, mikor az órámra néztem – nekem ár otthon kellene lennem!
-          Ne aggódj, majd Hyung hazavisz – szólalt meg Rex.
-          Hyung?
-          Mit csinálok? – kérdezett vissza Siwon.
-          Hazaviszed. Kocsival – lóbálta meg az orra előtt a slusszkulcsot.
-          Nem bánom, gyere NaRae.
Villámgyorsan összekaptam a cuccomat, és odasiettem hozzá, habár kicsit féltem attól, hogy kettesben maradunk. Miután beszálltunk csak azt kérdezte meg, hogy hol lakom. Az egész úton kínos csöndben ültünk. Nem igazán tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. Mikor megérkeztünk, az ajtóik kísért. Ott aztán rám nézett. És én elvesztem átható tekintetében. Hirtelen féloldalas mosolyra húzta száját, és egészen közel hajolt hozzám. A szívverésem is kihagyott, pislogni sem mertem. És aztán megtörtént. Váratlanul ért a szenvedélyes csók, de mielőtt bármit reagálhattam volna, ő már a kocsiban ült. Nem tudom meddig állhattam ott, arra eszméltem fel, hogy anyám kinyitja az ajtót és betessékel.
-          Nem jössz be? – nézett rám érdekesen.
Én csak szórakozottan bólintottam, majd felsétáltam a szobámba, és elvigyorodtam. Érik még meglepetések az embert...

Life isn't as easy as you thought 29.rész

Kage értetlenül nézte a mellette fekvő fiút. Kellett neki néhány perc, mire össze tudta szedni a gondolatait. Elmosolyodott, majd felkelt. Rendbe szedte magát, és a konyhába indult. Alig, hogy kinyitotta a hűtőajtót, valaki csengetett. Meglepetten nyitott ajtót s egy vigyorgó Jaehyo-val találta szembe magát.
-          Mit akarsz? - kérdezte miközben betessékelte a nappaliba.
A férfi leült a kanapéra, és az asztalra dobott egy barna borítékot.
-          Ez mi? - vette a kezébe Kage.
-          A fizetésed egyik fele.
-          A micsodám?
-          Leeteuk már beleegyezett, hogy elvihetlek egy éjszakára - mondta elégedetten Jaehyo.
-          És ha én nem egyezek bele?
-          Azt nem teheted meg. A főnöködnek szerezhetsz információt. Úgyhogy nem ellenkezhetsz. Két hét múlva lesz az estély, hétre majd érted jövök.
Kage már nyitotta volna a száját a válaszra, mikor Kyuhyun egy nagy ásítás közepette előjött a hálószobából, és a konyha felé vette az irányt.
-          ’reggelt – morogta álmosan.
-          Te és ő?! – kérdezte hirtelen Jaehyo – ugye nem?
-          Miért, mi van, ha igen? – kérdezte Kage rezzenéstelen arccal.
-          Azt hittem legalább egy kis esélyem van nálad...
-          Én ezt sosem mondtam...
-          És ő miért jobb mint én?
-          Ezt sem mondtam.
-          Akkor miért vele? – kérdezte Jaehyo.
-          Szerintem ezt a beszélgetést itt fejezzük be. Az én magánéletem, nem tartozik rád, és nem vagyok jól, most menj el.
-          Beteg vagy? – csodálkozott a férfi.
-          Nem, csak szórakozásból nem járok be dolgozni... – válaszolt gúnyosan Kage.
-          Oké, oké, bocsi. Már itt sem vagyok – mondta Jaehyo, és elment.
-          Hogy ezek a hímneműek mennyire könnyen félreértenek mindent – sóhajtott fel a nő, miután becsukta az ajtót.
Besétált a konyhába, és rátámaszkodott a pultra.
-          Mi lesz a reggeli? – kérdezte vigyorogva Kyuhyunt.
-          Hm? – pislogott rá a fiú.
-          Ha már velem aludtál, igazán csinálhatnál nekem valami reggelit...
-          De én.. miből?
-          Amiből akarsz – bökött a hűtő felé Kage.
Több szó nem nagyon esett köztük, s evés után mindketten mentek a dolgukra. Kage tanult a vizsgáira, Kyuhyun pedig a bankba ment.
A bankban sok papírmunka fogadta, de valahogy nem tudott rendesen a munkára koncentrálni. Minden nap eszébe jutott a nővel töltött éjszaka. Noha nem történt köztük semmi, már nem érezte annyira lehetetlennek, hogy egyszer többet jelentsen Kage-nak, mint egyszerű zöldfülű, elkényeztetett kölyök. Apja jobban megkövetelt tőle mindent, így még hazajárni sem nagyon volt ideje. Ebédszünetekben volt pár perce beszélgetnie kollégáival, de többnyire csak egy-egy kávét ivott meg. Egyik nap egy férfi lépett be irodájába, egy köteg papírral a kezében.
-          Az apád megkért, hogy ezeket adjam oda neked... – szólt a fiatal bankár.
-          Mik ezek? – kérdezte a fiú, mire kollégája hosszú monológba kezdett.
-          Szóval ennyi lenne – fejezte be mondandóját.
-          Tessék? – nézett rá nagy szemekkel a másik.
-          Te figyeltél egyáltalán rám?!
-          I-igen....vagyis nem. Bocsánat Jin-hyung... – szabadkozott.
-          Most már elég ebből Kyuhyun! – Hyun Jin mérgesen ledobta a papírokat az asztalra, majd rátámaszkodott és szúrósan nézett barátjára – egy hete a fellegekben jársz, itt az ideje, hogy mesélj nekem a csajról nem gondolod?
-          Milyen csajról?
-          Tudom, hogy egy nő áll a viselkedésed mögött. Dögös? Meg volt már...? Vagy csak menthetetlenül elcsavarta a fejedet a helyéről... - találgatott az idősebb.
A fiú tudta, hogy innen már nincs menekvés, így mesélni kezdett. Mire a történet végére ért, Hyun Jin leesett állal bámulta. Elvégre nem mindennapi dolog, hogy egy jó családi háttérrel rendelkező ember csak úgy hirtelen belecsöppenjen az alvilág közepébe...

Life isn't as easy as you thought 28.rész

Nagyjából egy hét telt el az incidens óta. Kage sebe szépen gyógyult, viszont láza magasra szökött. SunJae gondját viselte, de nem ért rá mindig. Ilyenkor került a képbe Kyuhyun. Most is épp a nő lakása előtt állt, és várta, hogy beengedjék. Kage nemsokára megjelent, és betessékelte, majd eltűnt a fürdőszobában. Ezalatt a fiú a konyhába indult, hogy főzzön mindkettőjüknek egy jó erős teát. Az utóbbi napokban szokott rá erre. Mire a tea elkészült, Kage is megjelent. A nő az ajtóban állt, egy vékony selyemköntösben. Kyuhyunnak leesett az álla meglepetésében. Szeme többször is végigsiklott a nőn, mielőtt elvörösödve félrekapta a fejét.

-          Talán nem tetszik, amit látsz? – kérdezte Kage, majd leült az asztalhoz, a fiúval szemben.
-          Nem erről van szó... – mondta lesütött szemmel.
-          Köszönöm – szólalt meg a japán mosolyogva néhány perc csönd után – köszönök neked mindent.
-          Nincs mit – felelte Kyu, és viszonozta a gesztust.
Soha nem látta még ilyen őszintének a nőt, aki most fáradtan meredt az előtte gőzölgő forró italra s közben halántékát masszírozta.
-          Jól vagy? – kérdezte aggódva a fiú.
-          Igen.
-          Engem nem tudsz becsapni – pattant fel hirtelen Kyuhyun s kezét a nő homlokához érintette – hiszen neked nagyon magas lázad van! Bevetted már a gyógyszert?
-          Be...
-          Akkor most szépen elmész, és lefekszel!
-          De én... – próbált ellenkezni a japán.
-          Semmi de! – ragadta meg Kage kezét, majd miután a nő is felállt, elkezdte terelni a hálószoba felé.
Ekkor Kage hirtelen megszédült, és össze is esett volna, ha Kyuhyun nem kapja el időben. Óvatosan kísérte tovább, majd leültette az ágyra.
-          Pihend ki magad, én most megyek.. – kezdte a fiú de Kage félbeszakította.
-          Várj – kapta el a csuklóját – ne hagyj itt! Kérlek... – nézett rá kétségbeesetten – mindig egyedül maradok...
Lehúzta maga mellé és közelebb mászott hozzá, majd finoman hanyatt fektette az ágyon. Szorosan hozzábújt és szinte azonnal el is aludt. Kyuhyun csodálkozva nézte, sosem látta még ilyen sebezhetőnek. Lassan magukra terítette a paplant, átölelte Kage-t, és csókot lehelt a hajára. Hamarosan őt is magával ragadta az álomvilág...

Life isn't as easy as you thought 27.rész

Yesung és Leeteuk a Silver Star-ba ment egy találkozóra a SunKaYo fegyverekért felelős vezetőivel. Ez a csoport és a YangSuHeo tartotta kézben az alvilág ügyes-bajos dolgait. A régi ellentéteket sikerült rendezniük s most mindkét fél kölcsönös tiszteletet mutatott a másik iránt... Amíg vártak, Leeteuk társához fordult.
-          Hogy van a húgod? – kérdezte gondterhelt arccal.
-          Túléli... – válaszolt Yesung.
-          Minden az én hibám – sóhajtott fel Teuk – sajnálom, hogy bajba kevertem.
-          Ne hibáztasd magad, hiszen tudod, hogy ez a munka járhat ilyen következményekkel. És biztos vagyok benne, hogy nemsokára ismét keményen fog dolgozni.
-          Ebben egy percig sem kételkedtem – mosolyodott el halványan a főnök.
-          Uraim – lépett oda melléjük két öltönyös férfi – kérem bocsássanak meg nekünk, nyomós ok miatt késtünk.
-          Semmi probléma, ráérünk – kínálta őket hellyel Leeteuk.

Eközben Kyuhyun még mindig a japán mellett ült, nem volt képes magára hagyni. A nő arca nyugodt volt alvás közben. Most, hogy érzéseit nem rejtette gúnyos maszkja mögé, nagyon törékenynek tűnt. A fiú csak nehezen tudta megállni, hogy ne simítson végig Kage haján.
-          Ha tudnád, hogy mit érzek – suttogta.
Összerezzent, mikor mobilja megrezzent a zsebében. Gyorsan kisietett a nappaliba, majd felvette.
-          Mondd, mit szeretnél appa?
-          Hol vagy? Egész nap nem láttalak a bankban...
-          Nem voltam bent... az egyik barátom megsérült, és most vigyázok rá.
-          Tessék?
-          Ne aggódj, később átküldöm a dokumentumot, amit kértél.
-          Minél hamarabb!
-          Igyekszem, ne aggódj már annyit...
-          Most le kell tennem, este még beszélünk erről.
-          Nem hiszem, hogy ma hazamegyek – mondta a fiú, majd letette.
A vonal túlsó végén az apa meglepetten pislogott, majd mosolyt erőltetett az arcára, és ügyfeléhez fordult.

Life isn't as easy as you thought 26.rész

-          Mi volt olyan fontos, hogy nem tudtál eljönni? – kérdezte NaRae.
Siwon felsóhajtott, majd ránézett.
-          Kage... – kezdte lassan, de a lány félbeszakította.
-          Szóval ő még mindig fontosabb neked?! – sütötte le a szemét csalódottan.
-          Nem. nekem te vagy a legfontosabb – a lány kétkedve nézett rá.
-          Valóban?
-          Sosem hazudnék neked – bólintott komolyan Siwon – de Kage-t meglőtték, és nagyon súlyos az állapota. Meg akartam várni, hogy újra magához térjen.
-          Megsérült? – nézett rá nagy szemekkel NaRae – És most kórházban van?
-          Már nem. Tudod, jobb ha a magunkfajtákról nem szivárog ki túl sok adat...
-          És megkapta a megfelelő ellátást? – kérdezte a lány némi aggodalommal a hangjában. Hiába volt ellenszenves neki a nő, a halálát azért mégsem kívánta – mennyire súlyos az állapota?
-          Minden rendben lesz. Remélem... A bátyád egy pillanatra sem hagyta magára azóta. Vigyáz rá – mosolyodott el Siwon.
-          Kyuhyun? – kapta fel a fejét NaRae – akkor jól gondoltam – motyogta halkan.
-          Mit? – nézett rá érdeklődve a férfi.
-          Áh, semmit... Köszönöm, hogy még így is szakítottál rá időt, hogy találkozz velem.
-          Tudod, hogy érted bármit megtennék.

SunJae és Kyuhyun Kage ágya mellett ültek, és aggódva figyelték.
-          Gyógyulj meg hamar – mondta halkan a nő – szükségünk van rád.
Kyuhyun csak nézte, és nem szólt egy szót sem. Még mindig nem tudta teljesen feldolgozni a történteket. Pár perce már csendesen ültek, mikor valaki kopogtatott. SunJae állt fel ajtót nyitni.
-          Yesung?
-          Hogy van? – kérdezte, miközben belépett a lakásba.
-          Nem jól, de túléli...
Mikor a férfi odament hozzá, a japán ébren volt.
-          Onii-san? – kérdezte, mikor Yesung leült az ágy szélére.
-          Igen – mosolyodott el halványan – hogy érzed magad?
-          Mint akin keresztül ment három úthenger – grimaszolt a nő – de ami nem öl meg, az megerősít...
-          Te már így is elég erős vagy – simogatta meg a fejét Yesung – most mennem kell, mert Leeteuk hívatott... Pihend ki magad Onee- chan.
Miután a férfi elment, Kage Kyuhyunhoz fordult.
Látod, én megmondtam, hogy az élet nem olyan könnyű, mint gondoltad...

Life isn't as easy as you thought 25.rész

Eljött az a bizonyos nap is. Kellemes őszi szellő fújdogált, és a nap erőse sütött, mikor a YangSuHeo elindult a reptérre. Régen voltak már együtt mindannyian. Leeteuk izgatottan várta a lányokat, hiszen ők új híreket ígértek az Ereklyéről. Arra azonban senki nem számított, hogy az események ilyen fordulatot vesznek.
Magángéppel érkeztek, hiszen túl feltűnő lett volna a sok öltönyös alak, és nem akartak túlesni a szokásos ellenőrző procedúrán sem. A repülő pontosan érkezett, a sofőröket leszámítva mindenki a helyszínen várt.
-          Ahogy megbeszéltük, várj a kocsiban, amíg nem kapsz más utasítást. És mindig légy készenlétben – mondta Kage az újoncnak – ha elégedett leszek veled, szólok pár jó szót az érdekedben a fejeseknél – kacsintott, majd a többiek után eredt.
Minden simán ment egészen addig, amíg meg nem kezdték a csomagok kipakolását. Egy idegen férfi szállt le a gépről, láthatóan keresett valakit. Kage szúrós szemmel követte minden mozdulatát, úgy érezte, mintha találkozott volna már ezzel az alakkal. Óvatossága nem volt alaptalan. Egyszer csak a férfi előkapott egy isztolyt, és Leeteuk-ot vette célba.
-          Eeteuk – sama!  - kiáltotta a nő, de elkésett.
Nem volt ideje gondolkozni, ösztönösen cselekedett, és főnöke elé ugrott. Az meglepetten fordult meg a fegyver hangjára, és elborzadt az elé táruló látványtól. Kage a földön térdelt, és az ismeretlenre célzott, miközben oldalából ömlött a vér. A nő fegyvere célba talált, a férfi szinte azonnal holtan esett össze.
-          Végre megkaptad, amit érdemelsz, te mocsok! – nyögte, majd elterült a földön.
-          Valaki segítsen! – Leeteuk azonnal mellé térdelt, és letépte ingujját, hogy be tudja kötni a sebet.
Siwon ért hozzájuk először. Elképedve nézte a földön fekvő nőt, majd gyorsan letérdelt hozzá.
-          Segíts, vigyük el az egyik kocsihoz! – szólt Leeteuk, mire a férfi bólintott.
Ketten támogatták a kocsihoz Kage-t, majd ott a főnök újabb parancsot adott.
-          Én beviszem őt a kórházba, ti intézzétek el, hogy ne avatkozzon bele a rendőrség – mondta.
Ezek után gyorsan tépte fel a kocsiajtót.
-          A legközelebbi kórházba. Azonnal! - mondta Teuk miután mindketten bekászálódtak.
Kyuhyun hátrafordult, és elkerekedett a szeme a döbbenettől.
-          Gyerünk már - sziszegte a fogai között Kage, miközben kezét oldalára szorította, hogy lassítsa a vér szivárgását.
A sofőr némán visszafordult, és indított. A sérült maffiatag elájult a nagy vérveszteségtől, így a két férfi csak nehezen tudta betámogatni a félájult nőt a sürgősségire...