Life isn't as easy as you thought 18.rész

A fiúk sem tétlenkedtek. Előkerültek mindenféle italok, póker, a téma pedig természetesen nem volt más, mint a csajok, és a kocsik. Fél ra elteltével már mindenki  feloldódott.
-          Jól hallottam Siwon, új barátnőd van? – kérdezte Donghae.
-          Végre túltette magát Kage-n...  – szólt közbe Heechul.
-          Kage már nagyon rég óta nem

érdekel – mondta Siwon.

-          Persze, persze... ha ő nem un rád, még mindig együtt lennétek! – provokálta Hae.
-          Na ebből elég! – csapott az asztalra Siwon – nekem legalább nincs három csajom...
-          Én megtehetem, hiszen nem köteleztem el magam.
-          Te aztán tudod, hogy kell élni haver – veregette hátba Eunhyuk.
Sokáig elhúzódott a beszélgetés, Donghae és Siwon vitatkoztak, a többiek pedig hol egyiküket, hol másikukat támogatták, vagy éppen hergelték. Jó szórakozás volt. Yesung unta meg leghamarabb a dolgot. Elköszönt barátaitól, majd elindult a lift felé. Lakásán kellemes meglepetés fogadta. SunJae az ágyon feküdt, egy igen kihívó, vékony, csipkékkel díszített ruhadarabban. A férfi gondolkozás nélkül indult felé. Útközben ledobta nyakkendőjét és elkezdte kigombolni ingét.  A nő mosolyogva felállt az ágyról, és barátja elé lépett.
-          Hagyd, majd én! – elször Yesung arcán simított végig, majd nyakán és vállain.
 Lassan lehúzta róla a felsőt, miközben lágy csókot lehelt nyakára. A férfi közelebb húzta magához, szorosan ölelte, miközben rátapadt ajkaira. Elbotladoztak a széles ágyig, de közben egy pillanatra sem váltak szét. SunJae kéyelmesen süppedt a párnák közé, Yesung pedig fölé kúszott. Könnyedén megszabadította a könnyű csipkéktől s csókokkal halmozta el egész testét. A nő kezei gyengéden cirógatták a férfi izmos hátát. Rövid idő múlva maga alá fordította, lehúzta nadrágját s végigsimított a férfi kisebbik énjén,amit az egy jóleső morgással jutalmazott. Yesung újra és újra visszatért a nő ajkaihoz, miközben kezei vándorutat jártak SunJae kívánatos domborulatain, aki  beletúrt a hajába, hogy még közelebb tudja húzni magához. Végül a férfi magáévá tette, majd szorosan ölelve, együtt aludtak el.

Full Moon

Ahogy közeledett a telihold, egyre idegesebb lettem. Habár mostanra már könnyedén uraltam ösztöneimet, az ő közelsége mindent megváltoztatott. Gondolataim gyakran elkalandoztak, és elég egyetlen pillanat, ha elvesztem az eszem, az könnyedén az életébe kerülhet. Nem tudnék nélküle élni. Tudja miféle vagyok, mégis kiáll mellettem... Kétszáznegyven év

e ő az első. És az egyetlen. Bíztam benne.

Aznap éjjel az erdőt jártam, próbáltam kerülni az embereket, de nem jártam szerencsével. Érdékeny fülem messziről meghallotta a két férfit.
-          Na mi van öcsi? Mikor jösz vissza a klánhoz?
-          Nem megyek vissza – felelte egy ismerős hang.
„ Bae? Nem, ő nem lehet itt” – gondoltam magamban.
-          Inkább megtartod magadnak a kutyus bundáját? – kérderdezte az első, és a hangokból ítélve faképnél hagyta a társát.
Dermedten álltam egy pillanatig, majd elindultam a tisztás felé.
-          Szóval vadász vagy? – cövekeltem le előtte – És én még bíztam benned... – arcomra érzelemmentes maszkot erőltettem – de te csak kihasználtál egészen idáig – mondtam síri hangon.
-          Tévedsz! Én sosem használnálak ki – védekezett Bae.
-          Tehát vadász sem vagy? – vontam fel a szemöldököm.
-          Már nem... – válaszolta halkan, miközben tekintetemet kereste – amióta veled vagyok, nem.
-          És miért nem? talán félted a többiektől a bundám? Nagyobb dicsőség, ha egyedül ölsz meg?
-          Higyj nekem, könyörgöm! Én szeretlek – közelebb lépett hozzám, meg akart ölelni, de én ellöktem magamtól.
-          Persze.. és a kis barátod honnan tud rólam? –  Bae erre nem tudott mit felelni.
Némán állt, és kérlelően nézett rám, de a bizalom, amit két év alatt sikerült felépítenünk, most szerte hullott. Én mindenem odaadtam neki, azt hittem szeret... de óriási hiba volt. Legalábbis pillanatnyilag így gondoltam, és elborult az agyam. Nem tudtam tovább kontrollálni magam, előtörtek ösztöneim. A farkas pillanatokon belül kirobbant belőlem. Vicsorogva álltam előtte, szemeimben gyilkos tűz parázslott. És már véget is ért. Bae nem tudott védekezni, még csak gondolkozni sem volt ideje, én peddig egyetlen mozdulattal véget vetettem életének. És akkor a vörös köd eltűnt, mozdulni sem bírtam, annyira letaglózott a felismerés. Undorodtam magamtól. Szörnyedve meredtem az előttem fekvő holttestre, szívem majd kettészakadt. Megöltem az egyetlen embert, aki valaha is szeretett, s elfogadott olyannak, amilyennek születtem.
„ Mit tettem?!” – bámultam magam elé. „ Miért?!” – panaszos vonyításra emeltem fejemet. Egész éjjel sirattam halott szerelmemet.

Behind the face of a human being

Hoon egyre furábban viselkedik. Folyton sálat hord, gyakran fáradtan esik haza, és szokatlanul szűkszavú. Az új barátnője teszi ezt vele, én tudom, de hiába, ő tagadja az egészet. De előttem nem lehet titka, hiszen a bátyám. Úgyis ki fogok szedni belőle mindent, de nem most, mert ha sokáig szöszmötölök, lekésem a randim. Miután rendbeszedtem magam, már indultam is. Pár perc késéssel érkeztem a kávézóba, ahol már SooHyun várt rám. Széles mosoly terült el arcán, mikor meglátott. Alig egy hónapja, hogy járni kezdtünk. Barátom mindig kicsattanó kedvében volt, sugárzott belőle az energia, lehetetlen volt mellette komolynak maradni.
Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. Én egykedvűen kezdtem kotorászni a táskámban. Az asztalra dobtam egy tankönyvet, és egy füzetet.
-          Lássunk neki – sóhajtottam. Ha valamit nagyon utáltam, akkor az a biokémia volt.
-          Ugyan már, Satoko! Egy kicsit több életkedvet, mosolyogj!
Fintorogtam egyet, mire Soo felkacagott, így én sem tudtam megállni nevetés nélkül. Végül nekifogtunk a biosznak, és csodák csodájára, repült az idő. Remek tanár volt. Két óra eltelt, mégis csak perceknek tűnt.
-          Bocsáss meg egy pillanatra, rögtön jövök – mondta Soohyun, majd felállt, és elsétált a mosdó irányába.
Én hátradőltem a széken, és a forrócsokimat szugeráltam. Tekintetem lassan kitévedt az utcára, nézegettem az elhaladó embereket. Hoon-t pillantottam meg, így gyorsan kiszaladtam, és a nyakába ugrottam.
-          Mit csinálsz te itt bátyó? – kérdeztem, majd két puszit nyomtam az arcára.
Éppen válaszolt volna, mikor Soohyun is kilépett az utcára. Nagyon dühös volt.
-          Ez meg mit jelentsen Hoon?
-          Soohyun? – kérdezte ijedten a bátyám.
-          Ti ismeritek egymást? – én már semmit sem értettem.
Barátom jeges tekintettel meredt testvéremre, majd válasz nélkül távozott.

Próbáltam megbeszélni a dolgokat Soohyunnal, de került engem. Akárhányszor meglátott, rögtön elsietett. Kezdtem nagyon elszomorodni.  Egy ilyen apró dolgot, hogy lehetett ennyire félreérteni?!
Hoon a zeneteremben ült, és zongorázott, mikor Soohyun benyitott.
-          Végre megvagy!
-          S-soohyun? – kérdezte riadtan a nyuszi, mikor a másik elindult felé. Ő tisztában volt hyungja természetfeletti erejével, hiszen barátnője is közéjük tartozó volt.
Az idősebb megragadta a gallérjánál fogva, majd szó nélkül behúzott neki. Hoon az ütéstől elterült a földön.
-          Ezt a barátnőmért kaptad. Remélem ez elveszi a kedvedet attól, hogy a másokéval játszadozz. HyunAe nem érdemel meg téged.
-          De..
-          Várj, még nem végeztem – újabb ütésre készült.
-          Satoko a húgom – hadarta Hoon.
-          Tessék? – keze megállt a levegőben.
-          A testvérem....
Kínos csend következett, végül Soo bocsánatot kért, és felsegítette Hoont, aki rövid úton távozott az épületből. Amikor hazaért a káz üres volt. Gyorsan bevette magát a fürdőbe, arcát hűsítette majd vetett egy pillantást tükörképére. A látvány elég borzalmas volt. Hatalmas lila folt éktelenkedett arcán, nyakán pedig harapásnyomok. Kinyitotta az ajtót, és nem kis meglepetésére Satoko-val nézett farkasszemet.
-          Te jóságos...! Hogy nézel te ki? mi történt veled??
-          Semmi – morogta – rosszkor voltam rossz helyen...
-          Ne meséld be nekem, hogy csak gy összeharapdálta valaki a nyakadat...
-          Ehh, az HyunAe volt...
-          Tudtam! Amióta vele vagy, mindig olyan furán viselkedsz.
-          Majd te is ilyen leszel előbb utóbb, ha Soohyun... – elharapta a mondatot.
-          Ha? Most már fejezd be, ha egyszer elkezdted.
-          Nem emberek! – mondta ki végül a mondatot Hoon, mely már hónapok óta nyomta a lelkét.
-          Nem lehet... ez, ez tényleg lehetséges?
Többet nem is beszéltek, a lány felment a szobájába és a hallottakon rágódott. Sokáig gondolkozott, míg végül elnyomta az álom.

Másnap iskola után Soohyun várt rám, széles mosollyal az arcán. Én mégis tétován indultam felé. Félelemmel néztem rá.
-          Bocsánatot szeretnék kérni  - szólított meg köszönés helyett – tisztáztam a dolgokat Hoonal. És be kell ismertnem, elég hülyén viselkedtem.
-          Valóban –bólogattam miközben végigmértem.
Nem akartam hinni testvérem szavainak. Hiszen most is annyira aranyos volt. Olyan emberi... az egész délutánt együtt töltöttük. Elvitt moziba, fagyizni, és sétáltunk a parkban is. Nagyon jól éreztem magam, az elmúlt pár napban hiányzott az örökös jókedve. Nélküle fele annyira sem volt izgalmas az élet.
Otthon az üres ház fogadott. Szüleim üzleti úton voltak, Hoon pedig szokás szerint sokáig éjszakázott... De hát ilyen az élet, már megszokhattam volna. Lassan felbattyogtam a lépcsőn, benyitottam a szobámba, és felcsaptam a villanyt. Vagyis csaptam volna, de teljes maradt a sötétség. Épp indultam, hogy ellenőrizzem a biztosítékot, mikor mozgást láttam a szemem sarkából. A következő pillanatban pedig egy izzó vörös szempár nézett velem farkasszemet. Sikolyra nyílt a szám, de egy hang sem jött ki rajta.
-          Nyugi,  csak én vagyok az.
-          Soo? – kérdeztem még mindig vadul dobogó szívvel.
Ő nem felelt, csak megfogta a kezemet. És a mellkasára tette. A hideg is kirázott.
-          Ezt már régen el kellett volna mondanom...
Halott volt, nem dobogott a szíve. A rosszullét kerülgetett. Nem tudtam mit felelni, próbáltam állva maradni. Hirtelen felkapott, és óvatosan lerakott az ágyam szélére, aztán eltűnt. Ijedten pislogtam hűlt helyére. Eddig sem szerettem egyedül itthon lenni, ezek után meg pláne nem... Fél perc sem telt bele, kigyúltak a fények, ő pedig besétált az ajtón.
-          Sajnálom, nem akartalak megrémíteni, de sötétben könnyebb volt elmondani... habár úgy tudom Hoon már beavatott.
Én csak némán ültem, próbáltam feldolgozni ezt a megrázó hírt. Soohyun elindult hozzám.
-          Ne gyere közelebb... kérlek – suttogtam alig hallhatóan, ő azonban nem hallgatott rám.
Leült mellém, és magához húzott. Először tiltakozni akartam, de közelsége még ebben a helyzetben is hamar megnyugtatott. Arcomat mellkasába fúrtam s megeredtek a könnyeim. Csendesen zokogtam, ő edig vigasztalóan simogatta hátamat. Nem tudom meddig ülhettünk így, néma csöndben, de nem is érdekelt. Kemény csatát vívtam önmagammal, és végül arra jutottam, hogy mindegy. Nem számít, hogy micsoda, ő attol még az én szerelmem. Elhatároztam magam. Mosolyogva néztem fel tökéletes arcára, majd óvatosan megcsókoltam. Ő meglepetten eltolt magától.
-          Hát nem undorodsz tőlem? – kérdezte.
Megráztam a fejem, mire ő elmosolyodott. Az ölébe húzott, és kereste ajkaimat.

Hoon hajnalban ért haza, szokásához híven fáradtan. Ahogy felsétált az emeletre, látta, hogy húga szobájának ajtaja nyitva van. Kíváncsian lesett be a kis résen. Satoko békésen aludt a vámpír védelmezőe ölelő karjai között. A fiú halkan behúzta az ajtót, és mosolyogva konstatálta, hogy újra szent a béke.

Life isn't as easy as you thought 17.rész

Eközben EunMi, MiCha és MinChul Japánban kutatott. Kutattak az Ereklye után, mely a legfrissebb értesüléseik szerint Osaka mellett tűnt fel legutoljára. Ez az igen értékes tárgy régóta célpontjuk volt, akárcsak a yakuzáknak, ami kiélezte a két csoport közötti ellentéteket. A munkát egy telefonhívás szakította meg. Hyori hozott híreket Kínából. Az Ereklye most Kína felé vette az irányt... na nem a saját lábán, hanem a Gyémánt Rend tagjai által. Ez a szövetség elhatározta, hogy bármibe is kerül, de megvédi az értékes műkincset az illetéktelenektől. Még egy leküzdeni való akadály, de most a nők örültek ennek a hírnek. Belefáradtak a hosszú keresgélésbe, és jól esett az egy hetes pihenő, amit kaptak, s örömmel készültek a hazaútra. Nem is sejtették, milyen következményei lehetnek...

Noha a célpont Kínába érkezett, Leeteuk mégis hazarendelte Hyori-t. Hogy miért? Nos, nyílt titok volt, hogy a nő és Hangeng kapcsolata több, mint egyszerű munkatársi viszony, és a maffiavezér féltékenyen nézte, hogy barátnője a kínai felé kacsintgat, ugyanakkor őt is elkényezteti.
Leeteuk magához hívatta embereit egy megbeszélésre. Miután mindenki beszámolt eredményeiről, gyorsan vázolta terveit a jövőre nézve, majd elidult a reptérre Hyori elé. A férfiak ezután leültek egy kicsit iszogatni, és beszélgetni, Kage pedig SunJae-vel ment vásárolni. Próbálgatták a ruhákat, cipőket, s közben jókedvűen beszélgettek. Mindketten felvettek egy-egy simulós miniruhát, hozzá illő magassarkút, és elégedetten szemlélték magukat a próbafülkék előtti tükörben.
-          Ha Yesung látna téged ebben a szerelésben... – vigyorgott Kage – vedd meg mindenképpen, lepd meg vele!
-          Áhh, nem is tudom...
-          Ugyan már, ne kéresd magad!
-          Nem bánom, megveszem, de csak akkor, ha te is megveszed azt!
-          És mihez kezdek én egy ilyen ruhával?
-          Majd elmegyünk bulizni, és akkor felveheted – próbála meggyőzni SunJae, de barátnője leintette.
-          Tudod jól, hogy nem vagyok az a bulizós típus...
-          Akkor... csábíts el valakit a Yang-ból – rukkolt elő az újjabb ötlettel Jae.
-          Mégis kit?  - vonta fel a szemöldökét Kage – szinte mindenkinek van barátnője, akinek meg nincs, az minimum három csajjal kavar...
-          Naa, azért nem mindenki – vigyorgott a másik – és különben is, ott van Kyuhyunnie... lefogadom, hogy kiesnének a szemei, ha meglátnának ilyen ruhában.
-          Menj már!  Mit kezdjek én vele?
-          Ugyan, mi a bajod? Olyan kedves, és oda van érted...
Kage nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de eztán be is csukta, mert nem tudott semmit felhozni a fiú ellen... Nagyjából tíz perc múlva, már hazafelé autóztak, a csomagtartóban az új szerzeményekkel.

Life isn't as easy as you thought 16.rész

Mikor Siwon távozott, Na Rae mosolyt erőltetett az arcára, és nem firtatta a dolgot. Remélte, hogy lesz közös jövőjük, és azt, hogy a japán ebben nem fogja gátolni. Miután barátja elment, ő visszavonult a szobájába. Végignyúlt az ágyán, és a nap eseményein töprengett. Gondolatait kopogás zavarta meg.
-          Gyere be... – szólt ki a lány.
-        Hogy vagy? – kérdezte bátyja, amint becsukta az ajtót maga mögött.

-          Őszintén? Ez nekem kicsit sok... az a fénykép... és az exe... és... – nem bírta befejezni a mondatot.
-          És?
-          És nem minden éjszakát alvással töltöttek – mondta lassan a lány.
-          Szerintem ez érthető... – mondta egy idő után Kyu.
-          De... Kage nem is szerette, Siwon mégis...
-          Siwon helyében énis megtettem volna...
-          Mit esztek ti azon a nőn? Elismerem, jó az alakja, de egy undok dög!
-          Te magad mondtad, eszméletlen a csaj...
-          Komolyan, ti csak azzal tudtok gondolkodni? – forgatta szemeit idegesen Na Rae, és bátyja nadrágja felé mutatott.
-          Hé, hé, hé kicsilány! Nem csak azzal...
-          Te teljesen becsavarodtál? Azt ne mondd, hogy nem csak azért jön be neked...
-          Miért? Mi van ha nem csak azért?
Te... te komolyan belezúgtál? – kérdezte vigyorogva a lány, testvére zavartan vállatvont.

Autumn love ♥

Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött ez az egész. Nem voltam valami hű de népszerű, központi figura. Elvoltam a barátaimmal, de összességében elég antiszociális. De ez megváltozott. A társasági életbe Emma vezetett be. Hosszas unszolás után elmentem vele egy buliba. Itt találkoztam először a fiúval. Összekevert valakivel, én pedig próbáltam megkeresni azt a másik illetőt. De nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán egyre többször összefutottunk. D.O.G néven mutatkozott be, mindig egy YeoMin nevű sráccal lófrált. Ezek a találkozások sem lettek volna érdekesek, ám D.O.G ragaszkodni kezdett hozzám, mindenhova követett, mint egy hűséges kiskutya. Be kell vallanom, aranyos volt. Ölelgetni való. YeoMin úgy gondolta összehoz minket. És ha az az ember a fejébe vesz valamit, mondanom sem kell, elég nehéz eltántorítani tőle. Teltek a hetek, egy újabb bulira került sor. A kutyus szokás szerint odasomfordált hozzám, megölelt, aztán meglepett egy szájrapuszival. Kikerekedett szemekkel bámulta rá. Aztán az egyik haverja félrerángatta, és halkan magyarázni kezdett neki valamit. Én eközben végig a hátukat szugeráltam. D.O.G hamarosan visszatért hozzám, és közel hajolt. Ezúttal megcsókolt. Meglepetésemben szabad utat engedtem neki. De közömbös maradtam iránta, nem jelentett nekem semmit. Min persze felbuzdult, naponta bombázott az üzeneteivel, hogy járunk-e már és hasonlók. Kezdtem kiakadni. Emma is tudomást szerzett a dologról s nem egy vitánk volt ezzel kacsolatban, de végül megbékélt.
Teltek-múltak a napok, aztán jött a hír, hogy D.O.G becsajozott. Valahogy nem lepődtem meg. Közönyös voltam, nem rázott meg a dolog. És különben is, várható volt. Ő nem volt az a hűséges típus, közöttünk pedig amúgy sem volt soha semmi. Tehát mindketten éldegéltünk tovább boldogan, a múltat pedig nem emlegette senki. Legalábbis én nem akartam foglalkozni vele. Aztán üzenetet kaptam YeoMin-től, amiben sajnálkozott, hogy nem jöttünk össze, meg tudja milyen rossz lehet nekem, és vallomást tett. Azt hittem lefordulok a székről. Elismerem, a srác teste nem volt rossz, de nyakon felül elég sok probléma volt vele. Egyszóval nem jött be. Röviden kiadtam az útját... azóta nem is beszéltem vele.
A nyár békésnek ígérkezett, nem rohantak le a programok. Összeismerkedtem egy SunJae nevű lánnyal, rengeteget hülyéskedtünk, gyakran egész éjjeleket átbeszéltünk, mindig ott voltunk egymásnak. Ekkor kezdődött az újabb őrület. És ekkor ismertem meg Őt. Angyali mosoly, csábító ajkak, gyönyörű, sötétbarna, csillogó szemek... Ő mindent megváltoztatott.
Hosszú hónapokig csak szemeztünk egymással, nem történt semmi, habár nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak. Akárhányszor találkozott a tekintetünk, mindketten vörösen fordultunk el... és ez így folytatódott, egészen egy szép őszi délutánig. Aznap elmentem HyunAe barátnőmhöz, és befészkeltem magam hangulatos kis zenetermébe. Ez egy nagyon hangulatos tetőtéri szoba volt, halvány narancsszínű falakkal, ferde plafonnal. A tetőablakon melegen sütött be az őszi nap, még kellemesebbé téve a környezetet. A zongora előtt ültem, próbálgattam tudásomat. Hyuna talán a konyhában tevékenykedett, de én annyira belemerültem a dallamba, hogy teljesen kizártam a külvilágot.
-          Ez nagyon szép volt – mondta egy férfihang, miután befejeztem.
Összerezzentem, és pirulva fordultam nem várt hallgatóságom felé.
-          Mit csinálsz te itt? – kérdeztem zavartan.
-          HyunAe hívott fel, azt mondta, sürgősen beszéljek veled... minden rendben van?
Becsukta maga mögött az ajtót, és közelebb jött. Tekintetéből aggodalmat olvastam ki. Kerek szemekkel néztem rá, miközben azon töprengtem, vajon mi lehet barátnőm szándéka.
-          Tökéletesen rendben van minden.. de most mennem kell, van még egy kis dolgom otthon – beszéltem össze vissza, miközben felkaptam táskámat a földről, és ellenőriztem, hogy minden cuccomat elraktam- e.
Gyorsan felálltam, és az ajtó felé indultam, kerültem  a szemkontaktust. Sietségem azonban hiábavalónak bizonyult, ugyanis akárhogyan is rángattam az ajtót, az nem nyílt ki. Zsebemhez kaptam, mert megrezdült a mobilom. Egy üzenetet kaptam Hyuna-tól: „ két óra múlva visszajövök, addig rendezzétek le a dolgokat, már nagyon unom, hogy szenvedtek egymás miatt”. „Na szép, tehát itt ragadtam Vele, mihez kezdjek most? „  ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kergették egymást a fejemben. Ha bátor lettem volna, talán bevallom neki, de az az igazság, hogy gyáva voltam. Táskámat ledobtam a földre, és leültem az egyik sarokba. Térdeimet magam elé húztam, lábaimat átkaroltam, és így pislogtam a fiú felé.
-          Bezárt minket – böktem ki, mire Ő leült mellém.
Arcom rögtön pirosas árnyalatot vett fel, amit nem csak én vettem észre...
-          Ugye nem akarsz itt kuksolni? Vagy elvitte a cica a nyelvedet? – hangjából úgy véltem, mosolyog.
-          Elvitte...
Nem tudom meddig ültettünk ott néma csendben, de én lassan elálmosodtam. Noha csak délután volt, a mögöttem lévő fárasztó hét megtette a hatását. Próbáltam ébren maradni, de szemhéjaim elnehezültek, álomba merültem. Fejemet pedig akaratlanul is a vállára hajtottam. Egy puha érintésre rezzentem össze. Gyengéd csókot lehelt a hajamra, majd meg is simogatta a fejemet. Először álmosan pislogtam rá, majd miután realizáltam helyzetünket, próbáltam elhúzódni tőle, ám ő elkapott és átölelt. Meglepetten felnéztem szép arcára, amin egy imádnivaló félénk mosoly bújkált. Mélybarna szemei fényesen csillogtak. Láttam, hogy mondani akar valamit, de tétovázott. Aztán összeszedte magát.
-          Leszel a barátnőm? – kérdezte lassan.
Csendben meredtem rá, nem is tudom a szemeim miért nem estek ki a helyükről, annyira meglepett a kérdése. Amióta megismertem, erre az egy mondatra vártam.
-          Igen – válaszoltam halkan, mosolyogva.
Közelebb hajoltam hozzá, és óvatosan adtam egy puszit a szájára. Azt hiszem megtettem az első lépést. Felém villantotta széles, szívdöglesztő mosolyát, és az ölébe húzott. Egyik kezével szorosan átölelt, míg a másikkal állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. Elvesztem igéző tekintetében. Ő óvatosan megcsókolt. Először csak ajkaimat kényeztette, majd mikor engedtem, nyelvét lassú felfedezőútra küldte. Kezdtünk egyre jobban felbátorodni, egyre hevesebben csókoltuk egymást, már-már alig kaptunk levegőt.
-          Na végre! – kiáltott fel HyunAe, mikor belépett a szobába. Mondhatom, remek volt az időzítése...
Ő még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, majd vigyorogva barátnőmhöz fordult.
-          Köszönöm...

Life isn't as easy as you thought 15.rész

Kyuhyun óvatosan nyitott be a lányhoz.

-          Mi a baj hugi? – kérdezte, miután leült az ágy szélére.

-          S-si-won és Kage –zokogta.

Értetlenül nézett testvérére, majd megértett mindent. Hideg zuhanyként érte a hír.

-          De hiszen ők maguk mondták, hogy... – mondandóját egy mobil csörgése zavarta meg.

Na Rae előkotorta a telefont, ránézett a kijelzőre, majd félredobta. Testvére utána nyúlt, felvette, és kisurrant a szobából.

Na Rae csak itatta tovább az egereket, tompán érzékelte, hogy nyílik, majd csukódik szobájának ajtaja.

-          Magamra hagynál most Kyu?

-          Nem – hangzott a válasz Siwon szájából – engedd, hogy megmagyarázzam...

-          Te mit keresel itt? – kapta fel a fejét a lány, és gyorsan megpróbálta helyre hozni elmaszatolódott sminkjét.

-          Szeretném rendbehozni a dolgokat...

-          Hallgatlak.

-          Kage az exem... az a kép amit láttál körülbelül három éve készült Japánban, az első közös küldetésünkön. Befestette a haját, hogy ne ismerjék meg a yakuzák, és a csók is a személyazonosságának titkolása érdekében történt. De én beleszerettem... teljese elcsavarta a fejemet. Ez decemberben volt, februárban kezdtünk járni, és két évig voltunk együtt. Már ha lehet együttlétnek nevezni a kapcsolatunkat. Tudtam, hogy ő nem érez irántam semmit, és csak játékként tekint rám, mégsem tudtam lemondani róla. Lassan egy éve, hogy szakított velem, de nem bántam meg. Azóta kijózanodtam, és már az eszem vezet...

Na Rae nagy szemekkel hallgatta a történetet, kicsit jobban érezte magát, de még mindig féltékeny volt.

-          Értem... – mondta töprengve.

-          Bízz bennem, ha esélyt adsz, bebizonyítom, hogy téged szeretlek – hajolt közel a lányhoz.

-          Ez meg mi? – Rae felkapta a fejét , és hallgatta a beszűrődő hangokat:

-          Őt meg ki engedte be?! – apja ideges kérdése áthatolt a csukott ajtón.

-          Nem tilthatod ki őt a házból.... várj, én a helyedben nem tenném – Kyuhyun halkabban beszélt, így csak foszlányok hallatszottak szavaiból, majd teljes lett a csönd.

-          Apád nem fogadott a szívébe... – szögezte le a tényeket Siwon.

-          Valóban – csengetés zavarta meg a beszélgetést – nem – fejezte be mondatát Na Rae.

Sokáig beszélgettek, kezdett helyreállni közttük a béke. Egy lágy csókkal zárták le az eseményeket. Siwon még beszélni akart Kyuhyunnal, így bekopogott az ajtaján, ahol nem várt meglepetés várta. Kage lépett ki a szobából.

-          Yo! A kocsinál megvárlak – mondta a nő, mielőtt a Siwon becsukta maga mögött a szobaajtót.

Na Rae kővé dermedve állt a folyosón.

-          Estét  Rae-chan!  Kikísérnél?

-          Persze, gyere – mondta egykedvűen a lány.

-          Köszönöm - mondta Kage  - maradj Siwon mellett, ő mindig vigyázni fog rád, és mindent megad majd neked... és jó vele az ágyban – tette hozzá sokatmondóan az utolsó mondatot, majd köszönés nélkül elsétált.

A lány nézte távolodó alakját, fejében visszhangoztak utolsó szavai...

Gotcha! (100+ visitors OS ^^)

Hajnali kettő körül lehetett, mikor felriadtam. Felültem az ágyaban, és meglepetten pislogtam a mellettem alvó fiúra. Aztán megrohamoztak az emlékek, és megvilágosodtam. Hogy mi is történt? Az egy hosszú történet, remélem nem untatlak vele titeket.
Az egész kb. két hónapja kezdődött, amikor az osztáyba egy új srác érkezett. Atsushi Kaji az első perctől kezdve népszeű lett. Okos volt, jóképű, izmos. Magas,sötét hajú, egyszóval a lányok többsége oda volt érte. És hogy velem mi volt? Én elhatároztam, hogy megszerzem magamnak, elvégre succubus vagyok, és ő lett a tökéletes célpont. De nem tudtam megbűvölni. Később kiderült, hogy miért, majd meglátjátok. Tehát, ott álltam megfosztva erőmtől, de így csak még izgalmasabb lett a feladat. Testi adottságaimat bevetve próbáltam bizalmába férkőzni. Ez sem nagyon hatotta meg, mégis, úgy két hét alatt nagyon jól összebarátkoztunk. Erő és nyugalom sugárzott belőle.
„ Reira és Atsushi járnak.” Suttogták többen az iskolában, én pedig örömmel hallgattam a pletykát, néha-néha elejtettem egy megjegyzést, mely alapot adhatott a téves információnak. Tudtam, hogy a lányokat és a fiúkat egyaránt eszi az irigység. Atsushit lászólag nem érdekelte a dolog. Ő naponta kapta a vallomásokat, mindenki jóban akart vele lenni, mégis, mintha kerülte volna az embereket. Nem járt egy klubba sem, mindig korán hazament. Aztán egyik éjjel hatalmas meglepetés ért. Az utcákat szépen megvilágította a dagadó hold fénye. Hazafelé sétáltam, mikor zajt hallottam egy sikátorból. Láss csodát, egy gyíkdémon és egy tűzdémon dulakodott egymással. Nem, nem ezen lepődtem meg, ez szinte mindennapos volt. Nem láttam még tűzdémont emberi alakjában harcolni, egészen mostanáig. Könnyedén lerendezte ellenfelét, majd felém fordult.
-          Reira? – kérdezte döbbenten.
Hirtelenjében nem jött ki hang a torkomon, így csak bólintottam.
-          Szóval ezért... – motyogtam magam elé.
Egy pillanat alatt előttem termett, egy ember félt volna tőle, de én teljes nyugalommal pislogtam rá.
-          Ha ez kiderül, én...
-          Ne aggódj Atsushi, nem vagyok bolod, és be tudom fogni a számat, ha kell. És nem akarok magamra haragítani egy olyan erős démont, mint te – hízelegtem neki.
-          Elég lazán kezeled a helyzetet...
-          Ugyanmár szépfiú – közelebb hajoltam hozzá, és végigsimítottam az állán – nincs okom félni tőled – mosolyogtam rá kihívóan.
-          Egyetlen mozdulattal megölhetnélek – fenyegetett.
-          De nem fogsz – vigyorogtam. Egyre idegesebben méregetett, mire én megfordultam.
Hátamból két fekete denevérszárny, nadrágomból egy huncut farkinca bukkant elő. Vállam fölött felé pillantottam, vártam a hatást, ami nem is maradt el.
-          Egy succubus? – kérdezte hatalmasra nyílt szemekkel. Én csak vállat vontam, majd faképnél hagytam.
Az iskolában nem hozta szóba a dolgot, de gyakran pislogott felém. „ Pedig nem is látta a teljes énemet” gondoltam kajánul. Aztán pár nap múlva odajött hozzám ebédszünetben.
-          A segítségedet szeretném kérni – fogott bele mondandójába.
-          Amennyiben?
-          Ma este telihold lesz... el kell intézzek egy vérfarkast, de egyedül nem annyira fog sikerülni – húzta el a száját.
-          És ez nekem hol üzlet?
-          Cserébe kérhetsz tőlem bármit – az utolsó szót külön kihangsúlyozta.
-          Számíthatsz rám!
Nos, ahogy azt megbeszéltük, este megpróbáltuk rendberakni a kósza kutyust, ám ez koránt sem tűnt könnyű feladatnak. Én eltereltem a figyelmét, Atsushi pedig támadott. Egész jó volt a csapatmunkánk.
-          Gyújtsd fel a farkát – súgtam a fülébe, mikor mellé táncoltam. Aztán már suhantam is tovább.
Felkacagtam mikor tényleg megtette. A farkas vinnyogva elsunnyogott. Legalábbis azt hittük. De kellemetlen meglepetés ért. Egy tetőről ugrott a nyakamba. Vállamat teljesen szétmarcangolta, ömlött belőle a vér. Tüzes barátom egy jól irányzot lángcsóvával kiterítette, majd megölte a démont, és hozzám sietett.
-          Jól vagy? – kérdezte aggódva.
-          Nemsokára kutya bajom se lesz...
-          Na persze – mondta kétkedve, majd felkapott – hol laksz?
Megadtam neki a címem, s nemsokára már az ágyamban feküdtem fertőtlenített sebbel. Ő indulni készült, de elkaptam a csuklóját.
-          Bőven van itt hely – paskoltam meg a széles franciaágyat – maradj velem, kérlek.
-          Nem bánom – adta be a derekát.
Nadrágra vetkőzött, majd kényelembe helyezte magát a puha matracon. El kellett ismernem, hogy van mire büszke legyen... hirtelen felkönyökölt, és közel hajolt hozzám. Most láttam csak milyen szép szemei vannak. De nem volt idő sokáig nézelődni, mert egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-          Köszönöm a segítséged, nélküled nem sikerült volna...
Meglepetten pislogtam, majd rámosolyogtam. Addig  gyönyörködtem csillogó szemeiben, amíg el nem nyomott az álom...

Life isn't as easy as you thought 14.rész

Hétfőn Na Rae hamar végzett az iskolában. Rögtön hazasietett, összecsomagolt, és egy gyors köszönés után eltűnt otthonról. A hét többi napján nem volt tanítás, úgy beszélte meg szüleivel, hogy az első két napot Yoona-val fogja tölteni, csinálnak egy csajos bulit. Ez azonban csak részben volt igaz. Sporttáskájával beállított barátnőjéhez, de egy órán belül tovább is állt. Beszélni akart Siwonnal, nem tudta elfogadni apja tilalmát. Hat körül ért a luxusépülethez, ahol tétován megállt egy pillanatra. Szerencsére a recepción hamar útbaigazították, így pár perc múlva már kopogtatott is barátja lakásának ajtaján.

-           NaRae? - kérdezte meglepetten - mit csinálsz te itt?

A lány nem válaszolt rögtön. Tetőtöl talpig többször végigmérte a férfit. Nagyot nyelt, miközben Siwon szépen kidolgozott izmain figyelte a vízcseppek vándorútját.

-           Rosszkor jöttem? - kíváncsiskodott, közben egy pillanatra sem vette le szemét a kívánatos kockákról...

-          Nem, dehogy, gyere beljebb – invitálta a férfi – nézz körül nyugodtan, én magamra kapok valamit gyorsan...

A lány mosolyogva bólintott, és miután barátja eltűnt a fürdőben, ő körülnézett a nappaliban. A kanapén egy füzet hevert „Japán-2009” felirattal. Leült és kíváncsian a kezébe vette. De bár ne tette volna... ahogy lapozgatott, egy fénykép csúszott ki a papírok közül. Megfogta, hogy közelebbről szemügyre vegye. Nagyokat pislogott, nem tudta mire vélni a látottakat. Siwon megcsókolt valakit. A lány arca nem látszott egyenes, tépett hajától. Na Rae szívében tőrdöféseket érzett, hideg zuhanyként érte a felismerés.

-          Mit találtál? – hallotta a férfi hangját, mire azonnal felpattant helyéről.

-          ‎Ki ez? - kérdezte a Na Rae a világosbarna hajú lányra mutatva. A képet remegő kézzel tartotta maga előtt, szívét mardosta a féltékenység - és mi köze van hozzád? - kérdezte könnyeivel küszködve...

-          Hát az meg honnan...?

-          Ne térj ki a kérdés elől! – kérte elcsukló hangon.

-          Az Kage...

A lánynak nem kellett több, sarkonfordult és kiviharzott a lakásból. Rohant hazafelé, arcáról patakokban folytak a könnyek. Otthon bevetette magát az ágyába, a párnájába fúrta a fejét, és sírni kezdett.