Boldogító...?

-          Érdekházasság?  - kérdeztem teljesen kiborulva – melyik korban élsz apa?! Én nem fogok hozzámenni egy vadidegen férfihez, csak a te kedvedért! Nem is láttam még, a nevét sem tudom... Ezt nem várhatod el tőlem!
-          Janho, kicsim, nyugodj meg kérlek. Ez a te érdeked is.
-          Amennyiben? – fontam össze karjaimat durcásan.
-          Okos, jól nevelt fiú, jól fog bánni veled.
-          És az apja gazdag, és nem mellesleg üzleti partnerünk...?
-          I-igen – sóhajtott fel apám.
-          Tudtam... és mi a neve?
-          Choi Minho.
-          Choi... nem az ő tulajdonuk az a nagy elektronikai cég? – gondolkoztam hangosan.
-          De igen.
Hiába tiltakoztam kézzel –lábbal az esküvő ellen, nem tehettem semmit. A drágalátos szülők mindent elintéztek. Alig pár napom maradt a nagy eseményig. Mindenki azt hangoztatta, hogy mennyire szép párt fogunk alkotni. De én még mindig nem láttam „szívem választottját”. Mindenki lelkesen készült, én pedig nem akartam elrontani az örömüket, így csak magamban dühöngtem. Ilyen szerencsém is csak nekem lehet. De csak túlélem majd... így bíztattam magam az esküvő napjáig, de aznap minden megváltozott.
Ahogy az oltár felé sétáltam, egyre idegesebb lettem, hiszen mégis csak életem eddigi legfontosabb eseménye előtt álltam. Minho mosolyogva várt rám. Az első benyomás pozitív volt. Ha nem kényszerítettek volna, hogy a felesége legyek, talán még bele is szerettem volna... Ezt a gondolatot azonban gyorsan elhessegettem. Minden simán ment, még a „boldogító” igent is kimondtuk, de mikor felém fordult, hogy megcsókoljon, teljesen elvesztem szép, sötétbarna szemeiben. Ezt ő észrevette, s egy csintalan vigyort kaptam cserébe. Mikor ajkaink összeértek, mindenki örvendezett nekünk. Ott álltam vele szemben elpirulva, és azon gondolkodtam, hogy hányan hallják, milyen elképesztően dörömböl a szívem.
Nem is emlékszem, hogyan kerültem haza. Minho átemelt a küszöbön, majd mosolyogva megölelt.
-          Isten hozott!
Némi segítséggel, nagy nehezen sikerült kihámoznom magam a ruha felső rétegeiből, és elmentem a fürdőbe, hogy átöltözzek. A bőröndben barátnőim jóvoltából került néhány kihívó ruhadarab is. Felkaptam az elsőt ami a kezembe került, de lehet, hogy rossz döntés volt. Óvatosan húztam fel a vékony csipkét, nehogy elszakadjon. Aztán vetettem egy pillantást a tükörbe. Elégedett voltam azzal, aki visszanézett rám. A hálószobába indultam. Útközben találkoztam Minhoval, aki elismerően végigmért. Megeresztettem felé egy bátortalan vigyort, majd befészkeltem magam a puha ágyba. Újdonsült férjem is előkerült. Egy boxerben sétált keresztül a szobán. Nem mondom, rendesen meglepődtem, hogy milyen kidolgozott felsőteste van. Egy elkényeztetett, gazdag srácból nem néztem volna ki ilyet...
-          Tetszik amit látsz? – kérdezte mosolyogva, miközben felmászott az ágyra és fölém hajolt.
Pirulva bólintottam, mire ő egy lágy csókot lehet az ajkaimra, majd csillogó szemmel pislogott felém... Talán nem is lesz ez olyan rossz házasság – gondoltam magamban.

Life isn't as easy as you thought 24.rész

-          Ne aggódj öcsi, nem te vagy az első, akinek elcsavarta a fejét – kacsintott.
-          De én nem..
-          Ne tagadd, még a vak is látja, hogy szívesen megfektetnéd – súgta a fülébe DongHae.
-          Tessék? – méltatlankodott Kyuhyun.
-          Vagy talán nincs igazam?
-          Najó, elég ebből, én leléptem jó. Jó meccs volt fiúk – vágott közbe Kage – ha kellek, otthon megtaláltok.
-          És a munka? – kérdezte szigorúan Leeteuk.
-          Néha tanulnom is kell! – pislogott ártatlanul a japán – remélem nem akarod, hogy miattad rúgjanak ki az egyetemről..
-          Nem, dehogy... menj csak – sóhajtott beletörődően a főnök.
-          Ja és Siwon, mára rádbízom a zöldfülű további kínzását, de csak óvatosan, mert kezd besokallni – mondta gúnyosan a nő, majd kisétált a teremből.
Kyuhyun gyilkos pillantásokkal méregette távolodó alakját.
-          Ne kapd fel a vizet Kyu, ő mindig ilyen – lépett oda a fiúkhoz SunJae – és te, Cicám – fordult Yesunghoz – már megint miért hagytad, hogy megverjen egy lány? – kérdezte vigyorogva.
-          Ahh, tudod, hogy csak hagytam magam – kacsintott – nem vehetem el a húgom kedvét a játéktól.
-          A testvéred? – nézett rá megütközve Kyuhyun.
-          Nem vér szerinti – nevetett fel Yesung – egyke vagyok.
-          Akkor...?
-          Ez egy hosszú történet – komolyodott el – én találtam meg, miután félholtra verte három yakuza.
-          Miért? Nem is tudtam...
-          Nagyon sok mindent nem tudsz te még róla – szólt közbe SunJae.
-          De ez már régen volt, és a múltat jobb békén hagyni. Ha jót akarsz magadnak, ne hozd fel előtte ezt a témát.
Kyuhyun elgondolkodva bólintott, miközben szeme megakadt testvérén, aki éppen kibontakozott Siwon öleléséből. NaRae mindig nagyon boldognak tűnt a férfi mellett, megbékélt azzal a tudattal is, hogy a japán nő elcsavarta Siwon fejét. Hiszen, ahogy bátyja mondta, ez teljesen érthető, és nem is tudott tenni ellene semmit.
-          Gratulálok hyung, jól játszottál – lépett oda hozzájuk.
-          Kösz – vigyorgott rá az idősebb – és amilyen jó kedvem van ma, elhalasztom az edzést, szabad vagy.
-          Óhh, köszönöm – lélegzett fel a fiú – akkor majd holnap... Hugi, haza vigyelek?
NaRae kérdőn nézett Siwonra, aki felsóhajtott.
-          Nagyon szívesen tölteném veled a délutánt, de dolgom van a kínaiakkal.
-          Akkor haza vihetsz – mondta csalódottan a lány.
-          Ne aggódj, majd bepótoljuk –kacsintott a férfi, majd egy búcsúcsók után eltűnt az öltözőben.

-          Te meg mit bénáztál a meccsen?! – kérdezte NaRae a kocsiban ülve.
-          Na szép, már te is kezded hugi?
-          Igen! Szedd már össze magad, és beszélj vele!
-          Kivel?
-          Kivel...kivel. az öreganyámmal – forgatta a szemeit a lány – Kage-vel.
-          Jaa, persze, hogy jól kiröhögjön?
-          Te teljesen hülye vagy...
-          Kösz.. – morgott Kyu – mintha olyan egyszerű lenne beszélni vele...
-          Odaállsz elé, és megmondod neki...
-          Nem tudom, észrevetted-e, hogy még mindig nem vagyok a szíve csücske. Ha kihozom a sodrából, talán még le is lő...
-          Ennyire csak nem drasztikus a helyzet.
-          Te nem ismered őt... ma is majdnem megfojtott valakit.
-          Hogy mit csinált?
-          Valami bárban összeveszett egy sráccal, és délelőtt összefutottunk vele véletlenül. Hát nem lettem volna a fickó helyében.
-          És min kapta fel ennyire a vizet?
-          Nem tudom... de szerintem van köztük valami – mondta lehangoltan a fiú.
-          Szedd össze magad, és meg ne próbált feladni! – zárta le a vitát NaRae.

Kill him! (Lee Joon OS 18+)

        És nekem pont téged kellene megölnöm? – kérdezte a nő az ablakban ülve.
-          Kellemetlen nem? Te vagy a halál angyala, most mégis tétovázol – nézett rá kihívóan a férfi.
Ez a kifejezés tökéletesen illet a lány külsejéhez. Sötét haja hullámosan omlott a vállára, vörös szemei hidegen csillogtak a holdfényben. Fekete, kihívóan dekoltált spagettipántos felsőt viselt, és egy tapadós bőrnadrágot. Szerelését pár szegecselt öv és lánc dobta fel. Vele szemben a férfi egy szál szürke melegítőnadrágban nyúlt végig az ágyon.
-          Tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet – mondta a nő, és egy pillanat alatt az mellette termett.
Végigsimított a férfi kidolgozott felsőtestén, majd az ölébe telepedett, és ülő helyzetbe húzta. Ő meglepetten pislogott párat, majd óvatosan kisöpört egy tincset támadója arcából, aki nem teketóriázott, szinte azonnal rátapadt az áldozat ajkaira.
-          Kage  - zihálta a férfi, miután levegőhöz jutott – nem lesz ebből bajod?
-          Ugyan már Joonie, magasabb ragom van annál, hogy egy ilyen apróság miatt megüssem a bokám – kacsintott az „angyal”.
-          Apróság?! – kérdezett vissza megütközve a másik – családjaink évszázadok óta gyilkolják egymást, és te azt mondod apróság?
-          Néha belefér egy kis fegyverszünet nem?
-          Ha te ezt fegyverszünetnek nevezed... - mondta Joon, miközben megszabadította a nőt a felsőjétől.
Először ajkait kezdte kényeztetni, majd nyakát és mellkasát. Kage hátrahajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott. A férfi most a melltartótól próbálta megszabadítani, de ő nem hagyta magát. Hátra lökte Joont, most ő következett. Apró csókokkal haladt végig a férfi izmos felsőtestén. Lassan haladt lefelé, majd hirtelen meggondolta magát, és visszatért partnere ajkaihoz. Egyik kezével beletúrt a fiú hajába, míg a másik vándorutat járt be. Rámarkolt a férfi lüktető férfiasságára, aminek következtében egy hatalmas nyögés szakadt fel Joon-ból.
-          Nehh kínozz...
De Kage ügyet se vetett rá. A férfinek sem kellett több, maga alá fordította s pillanatok alatt megszabadította midkettőjüket a ruháktól. Táncba hívta a nő nyelvét, miközben eggyé olvadt vele. Gyors tempót diktált, hamar eljuttatta a csúcsra a vadászt, majd nem sokkal ezután ő is követte. Sokáig ölelte Kage-t, aki hol a hátát simogatta, hol pedig beletúrt a hajába. Ők ketten összetartoztak, még a két klán véres háborúja sem tudott ezen változtatni...

Life isn't as easy as you thought 23.rész

Nem lehet mondani, hogy unalmas lett volna a meccs. A Tigrisek és a Farkasok – merthogy így nevezték a két csapatot – már az első negyedben gyilkolták egymást. A harmadik negyedig Leeteuk csapata vezetett, de a pontkülömbség nem haladta meg az ötöt.
-          Siwon – ék veszíteni fognak – vonta le a következtetést NaRae.
-          Várd ki a végét – mondta SunJae.
-          Nem láttad még, hogyan játszanak teljes erőből – mosolygott Hyori is.
-          Teljes erőből? Akkor ez csak bemelegítés volt? – képedt el a lány, mire a többiek csak nevettek.
És igazuk lett, az utolsó negyedben a falka összehangolt támadást indított, és nem engedett be egy kosarat sem. Míg a fiúk támadtak, Kage inkább csak védekezett. Könnyedén védte Kyuhyun próbálkozásait.  Az egyik blokkolás után a japán nekiesett a fíúnak, aminek következtében mindketten elterültek a földön. A nő a mellkasára támaszkodott, és egy pillanatig mélyen a szemébe nézett, majd kacsintott, és faképnél hagyta a meglepett játékost, akinek kellett némi idő, mire össze tudta szedni a gondolatait, és feltápászkodott. A többiek kihasználták ezt.
-          Szedd össze magad! – kiáltott oda neki Yesung, de a végeredményen már nem tudtak változtatni.
Ötvenkettő negyvennyolcra nyertek a Farkasok.
-          És igen! – Siwon örömében a levegőbe boxolt, és lekapta a felsőjét.
-          Hé, hé! A vetkőzést hagyd meg estére, ha kérhetem – lépett oda hozzá Kage vigyorogva, és lepacsizott vele.
NaRae féltékenyen figyelte a jelenetet, majd a többiekkel együtt elindult a pályára. Eközben Hangeng odalépett a másik csapatkapitányhoz.
-          Nyertünk vagy nyertünk? - kérdezte önelégülten a kínai. Válaszul csak egy morgást kapott.
-          Ez nem volt tiszta játék! - panaszkodott Hae.
-          Kage csalt! - kontrázott Hyuk is.
-          Tessék? Nem tehetek róla, hogy egyesek nem a labdára koncentráltak - kapcsolódott be a vitába a nő is, miközben erősen Kyuhyunt fixírozta.
A fiú kerülte a tekintetét. A nap folyamán már másodszor került kínos helyzetbe, de ezúttal  Yesung kimentette.
-          Ne aggódj öcsi, nem te vagy az első, akinek elcsavarta a fejét – kacsintott.

Life isn't as easy as you thought 22.rész

Kyuhyun számára kínos beszélgetés bontakozott ki, a másik kettő nem zavartatta magát. Szerencséjére Jaehyo hamar távozott.
-          Szabad megkérdeznem, hogy miért vagy ennyire dühös? - kérdezte a nőt.
-           Nem!
-           De mégis...
-          Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne a magánéletemhez! - fakadt ki Kage.
-          Valóban nincs, - de szeretném ha lenne... - fejezte be a mondatot gondolatban Kyuhyun.
Többet nem is firtatta a témát, hiszen tudta, hogy semmit nem érne el. Tisztában volt vele, hogy ha nem teszi meg az első lépéseket, nem jut sehová, de ilyen elutasító viselkedés mellett jobbnak látta, ha inkább nem cselekszik.
Kage addig kínozta a fiút, amíg nem találta elfogadhatónak az eredményt. Noha már pontos volt, még mindig idegenkedett a fegyverektől. Négy óra gyakorlás után indultak vissza a főhadiszállásra. Kyuhyunnak elege volt az egészből, de a reggeli fejmosás után nem mert panaszkodni, csak fáradtan sétált kiképzője mellett, és próbálta pozitívan szemlélni a dolgokat. Egy fél délelőttöt vele tölthetett.
-          Mi ez a mélabús fej? – kérdezte Siwon, aki vidáman huppant le az egyik kényelmes kanapéra barátnője mellé.
-          Csak fáradt vagyok – morogta Kyuhyun.
-          De hát nem csak lőttetek? – szólt közbe Leeteuk az ajtóból. Egy csinos lányt ölelgetett.
-          Hyori? – csillant fel a japán szeme, és rögtön odasietett a régen látott „családtaghoz”.
Amíg a lányok örültek a találkozásnak, a kínai részleg tette látogatását a nagy társalgóban. Mindhárman sportöltözetben, egyikőjüknél kosárlabda.
-          Hangeng? Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Leeteuk meglepve.
-          Nyaralok – kacsintott a kínai – és kihívlak egy meccsre!
-          Tessék?
-          Persze csak ha nem félsz, hogy megint megverünk...
-          Szólok a majmoknak és mehetünk is játszani! – felelte a vezér.
-          Akkor a szokott csapatok?
-          Majdnem.. én a majmokkal, Yesunggal és Kyuhyunnal leszek.
-          Velem?! – kérdezett vissza az újonc meglepetten.
-          Talán nem szeretsz kosarazni?
-          De, csak... mindegy, szívesen játszok – mosolygott.
-          Rendben. Henry, ZhouMi, Siwon? Velem vagytok? - kérdezte Hangeng.
-          Naná! – pattant fel Siwon – és ki lesz az ötödik?
-          Kage, megtisztelsz minket a részvételeddel? – kérdezte a kínai.
-          Rám mindig számíthatsz! – felelte a japán.
Hamarosan mind a tíz játékos a pár emelettel lejjebb található pályán foglalt helyet, a lányok pedig lelkes szurkolócsapatot alakítottak.

I want you NOW! (mini OS 18+)

Siwon! - szóltam rá erélyesebben, miután az előző felszólításaimra nem felelt.
Ő a falnak támaszkodott, én pedig karjai között álltam,alig bírtam mozdulni.
-          Hm? - kérdezte, miközben arcát a nyakamba fúrta. Lehelete csiklandozott.
-           Ezt nem most kéne...- kezdtem, de elakadtam, mert gyengéden beleharapott a fülembe - é

s nem itt! Mit fog szólni Yesung, ha rajtakap minket az ágyában? - próbáltam meggyőzni, mielőtt teljesen elcsavarta volna a fejemet.

-           Szóval csak az ággyal van probléma? - nézett rám pajkosan csillogó szemekkel.
-           Neem - toltam el magamtól óvatosan.
-          Ne kéresd magad, tudom, hogy te is akarod! Két hete nem is láttalak... kívánlak. MOST! - szavai nyomatékául hozzám dörzsölte kisebbik énjét, mire én felnyögtem. Jelen pillanatban ugyanis nem volt annyira kicsi...
-          De itt van a fél banda, mi lesz, ha...?
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert már az övem csatjánál babrált.
-          Őket is lefoglalják a lányok... – hallgattatott el egy szenvedélyes csókkal.
Nem bírtam tovább, megadtam neki magam. Megragadtam a nyakánál, közelebb húztam magamhoz, és elmélyítettem a csókot. Már ha ez lehetséges volt. Ő mindkettőnket megszabadított a nadrágtól. Először ujjaival kezdett ingerelni, majd mikor közelebb toltam felé csípőmet, behatolt. Kezeit felcsúsztatta pólóm alá, oldalamat simogatta, miközben lassan mozogni kezdett. Én próbáltam visszafogni magam, így kezdetben csak halk sóhajtások hagyták el a számat, de minél jobban begyorsított, annál hangosabban adtam jelet tetszésemnek. Egyszerre jutottunk a csúcsra. Siwon a falnak támaszkodva próbálta stabilizálni lélegzetvételeit, én pedig szorosan öleltem. Mindketten összerezzentünk, mikor valaki kopogtatott az ajtón.
-          Gyerekek! Egy kicsit halkabban ha lehet... néhány embernek elég élénk a fantáziája odalent – hallottuk meg Kyu gúnyos hangját.
-          Én megmondtam..! – súgtam szerelmem fülébe, mire ő vigyorogva vállat vont.
-          Ne is törődj vele, csak türelmetlen, mindenkinek hiányzott a barántője... – már épp válaszoltam volna neki, mikor rátapadt ajkaimra...

Madness (mini OS)

Rémülten, tágra nyílt szemekkel állt előttem, de nem érdekelt. az agyamat vörös köd borította. Tudtam, hogy sokkal erősebb vagyok nála, és most nem volt esélye a menekülésre. Többször átvert már, és most végre a markomban volt. Lassan előhúztam hatalmas kardomat, és fenyegetően megpörgettem. Talán egyszer régen bíztam benne, de az az idő már messze járt. Azóta csak káromra volt. Nem is tudom, eddig miért nem tettem semmit. Hiszen én vadász voltam. Méghozzá a szerencsés fajtából. Anyai ágról csak a jó tulajdonságokat örököltem, erő, gyorsaság, alakváltó képesség, míg apai ágról megkaptam a kiképzést, mindazt, amire szükségem volt az élethez. Kitartás, fegyelem, türelem. Ezek voltak az alapszabályok. Csakhogy a türelmem most elfogyott. Az előttem álló vámpír ijedten meredt a hatalmas pengére, mely nem sok jót ígért neki. Aztán még ijedtebben nézett, visszaraktam a helyére. Ismert már annyira, hogy tudta mire készülök. A pusztakezes harc volt az én stílusom. Senki nem menekülhetett karmaim közül. Ő sem kerülte el végzetét.
- Bocsáss meg! – könyörgött, de már késő volt.
Immáron teljes valómban álltam előtte. Megráztam hatalmas fejemet, és ráemeltem hideg, sárga tekintetemet. Mielőtt bármit tehetett volna, nekiugrottam a torkának. Hullája hamarosan cafatokban hevert előttem. Nem volt valami szép látvány, de lusta voltam eltakarítani magam után, így ott hagytam a sikátorban, én pedig továbbálltam. Újabb áldozat vérére szomjaztam…

Life isn't as easy as you thought 21.rész

A japán éppen a szekrényében matatott, mikor ismerős alakot pillantott meg.
-          Töltd be azt – mutatott egy pisztolyra – és kezdj el gyakorolni, nekem van egy kis elintéznivalóm.
Ezzel a mondattal faképnél hagyta Kyuhyunt. A fiú éppen a golyókat helyezte a tárba, mikor valakit nekilöktek a szekrénysor túloldalának, és meghallotta Kage gyilkos indulattól izzó hangját.
-          Ezt nem bocsátom meg neked! Mégis mit gondoltál?!
-          Ugyan már Cicám! Most mit vagy úgy oda?
-          Nem vagyok a cicád Jaehyo – sziszegte a nő.
-          Egy egyszerű csók miatt felesleges ennyire kiakadnod... és nem úgy tűnt, minntha nagyon ellenkezni akartál volna.
-          Nem ez a gond! Kihasználtál... tudod mennyire utálom az ilyet?
-          Ezt úgy mondod, mintha te ártatlan lennél.
-          Nekem még senki nem panaszkodott... de nem ez a lényeg. Nem kell leitatnod, ha akarsz tőlem valamit.
-          Ezt értsem úgy – halkult el Jaehyo - hogy pia nélkül is belementél volna?
-          Tudod jól, hogy szeretek játszani...
-          Nade a csávód? Tegnap is elég csnyán méregetett...
-          Mint mondtam, szeretek játszani. Egyébként már nem a csávóm.
-          Akkor szabad az út?
-          Talán. Viszont te nagy bajban vagy remélem tudod.
-          Cica, te úgy sem bántassz engem. Ismerlek már. Most még dühös vagy, de pár nap és megbékélsz.
Kyuhyun először értetlenül, majd egyre féltékenyebben hallgatta a heves szóváltást. Tudta, hogy őt a nő a háta közepére sem kívánja, hogy csak megnehezíti az életét, de attól az ő érzései mit sem változtak. Lerakta a fegyvert, és megkerülte a szekrényeket. Ott igen furcsa látvány fogadta. Kage a nyakánál fogva a falhoz szorított egy fiatal srácot, arcuk csak pár centire volt egymástól. Kyu hangosan megköszörülte a torkát, mire a másik kettő felé fordult.
- Nahát, csak nem új játékot szereztél? – kérdezte gonosz mosollyal Jaehyo.

Life isn't as easy as you thought 20.rész

Másnap reggel kegyetlen fejfájással ébredt. Hát igen, így jár, aki túl sokat iszik... Gyorsan elkészült, és lesietett az irodájába, hiszen sok dolga volt. Kyuhyun-t kellet felkészítenie egy hét alatt az első bevetésre, és a fiú célzása még elég gyenge volt. Szorította őket az idő...
 Kage némán bámult ki az ablakon, legszívesebben haza ment volna, de nem tehette meg. Semmi kedve nem volt az asztala előtt ücsörgő fiúval foglalkozni. Koránt sem volt biztos benne, hogy már készen állt a feladatra, de Eeteuk-sama szavának nem szegülhetett ellen. Így csak húzta az időt.
-          Ez mi? - szólalt meg hirtelen Kyuhyun.
-           Mi mi? - sétált mellé a nő - ó, hogy ez? - kérdezte, mikor meglátta a fényképet -tegnap elmentünk bulizni...
-          De miért Siwonnal?
-          Talán féltékeny vagy? - Kage szája sunyi mosolyra húzódott.
-          N-nem - felelte zavartan Kyu - de a húgom... miért nem hagyod őket békén?
-          Tétlenül nézzem végig, hogy elveszik a játékomat? Vagy szerezzek új játékot?
A nő egészen közel hajolt látogatójához, egyik kezével benyúlt annak zakója alá, s fél lábbal feltérdelt a székre, hogy még közelebb kerüljön a férfihez. Kyuhyun elvörösödött, próbált távolabb húzódni.
-          Úgy érzem, te benne lennél - súgta a fiú fülébe, majd letekintett, és elhúzta a térdét. Rákacsintott, megkerülte az asztalt, és helyet foglalt. Továbbra is fogva tartotta Kyuhyun tekintetét – később elviszlek lőni – folytatta kis szünet után, miközben megdörzsölte a szemét.
-          Miért olyan fontos ez? Tudod, hogy nem az erősségem...
-          Pont azért, egy hét múlva próbafeladatot kapsz.
-          Tessék? – pislogott értetlenül a fiú – de én még...
-          Nem én döntöttem így, nem áll hatalmamban módosítani rajta.
-          De...
-          Szerintem megbirkózol vele. Te leszel a sofőröm. Ki kell menjünk a reptérre, és engem te fogsz kísérni. Remélhetőleg nem lesz más feladatod, mint megvárni a kocsiban.
-          És ehhez miért kell megtanuljak rendesen lőni? – kérdezte Kyuhyun.
-          Semmit nem bízok a véletlenre, ha becsúszik valami, nem szabad tétováznod!
-          De Kage, é erre még nem készültem fel!
-          Ne nyafogj! Nem én akartam belépni a maffiába, hanem te. Leeteuk miatt vigyázok rád, de azt ne hidd, hogy szívesen teszem. Légy olyan szíves, csináld azt, amit mondok, és könnyítsd meg a dolgomat... Eszedbe ne jusson meghátrálni vagy esetleg feldobni a talpadat – fakadt ki a nő.
A fiú némán nézett mentorára, nem tudta, mit is mondhatna. Nem értette a nőt. Az egyik pillanatban alig pár centi választotta el kettőjüket, most pedig kilóméterek tűnt a távolság.
- Muszáj meginnom egy kávét, utána indulunk. Te vezetsz! – Kage felállt a székéből és kisétált az irodából, magára hagyva a zavart újoncot.

Life isn't as easy as you thought 19.rész

Kage morcosan állt a tükör előtt, és új ruháját nézegette.
-          Most komolyan, SunJae, miért kell nekem is mennem?
-          Ugyan, ne panaszkodj! Nagyon rád fér már egy kis lazítás, folyton csak a munka...
-          De nincs kedvem – nyafogott tovább a japán – és különben is, hová megyünk, hogy így ki kell öltöznünk? – most barátnője felé

fordult.

SunJae egy ezüst színű, flitterektől csillogó pántnélküli miniruhában ült egy kényelmes fotelban, mellette egy pár hozzáillő magassarkú. Kage egy mélyen dekoltált fekete, hasonlóan rövidd ruhában ácsorgott, amit egy arany sárkány díszített.
-          Csak dobj fel valami sminket, és nyomás! A fiúk már várnak ránk.
-          Fiúk?
-          Yesung és Siwon... ugye nem gondoltad, hogy egyedül megyünk? – kérdezte hitetlenkedve SunJae.
-          Miért is gondoltam volna.. – morgolódott tovább Kage, miközben elvégezte a szükséges ecsetvonásokat.
Gyorsan felvették a cipőiket, és lesiettek az épület elé, ahol a két férfi egy BMW-nek támaszkodva várt rájuk. Yesung egy sötétkék, Siwon pedig egy fekete ingben. Mindketten elegánsak voltak.
-          Csinik vagytok – mondta Yesung, miközben megölelte barátnőjét. Siwon elismerően végigmérte a két nőt, de nem szólt semmit.
-          Nos, akkor indulhatunk? – türelmetlenkedett a japán.
-          Parancsolj – mondta vigyorogva Siwon, miközben kinyitotta a kocsiajtót.
Nagyjából tíz percet autózhattak, az uticél nem volt messze.
-          A Silver Star? – kérdezte meglepetten Kage.
-          Mire számítottál? – nevetett rá barátnője.
-          Nem tudom – vont vállat, majd besétált az épületbe.
Ez volt a környék legpuccosabb bárja. Tipikusan borsos árak, de cserébe garantált volt a kényelem. Volt itt hatalmas táncparkett, nyugodt kis zug, a különböző ügyletek elintézésére, kényelmes kanapék, szép bárpult és hangulatos világítás. Aki itt megfordult az bővelkedett a pénzben, elegáns, márkás ruhákban díszelgett mindenki. Ahogy a japán körül nézett, ismerős arcokat látott mindenhol. Mindenki megfordult itt, aki kicsit is számított az alvilágban.
-          Te, az nem Hae egyik csaja? – bökte oldalba Siwont, és a bárpult felé mutatott, ahol egy nő vidáman beszélgetett egy vörös hajú férfival, majd hirtelen puszit nyomott az arcára.
- De, ha jól tudom, HyunAe a neve. A srác meg valami bandavezér...

-          Sosem láttam még – tűnődött a nő, mikor valaki megszólította őket.
-          Hát ti? Miért nem mondtátok, hogy itt lesztek?
-          Szia Wook! Mi sem igazán tudtuk... – felelt neki Siwon.
-          Kage, nem baj, ha elrablom egy kicsit? Beszélnem kéne vele, és meginnék vele egy whiskey-t.
-          Csak nyugodtan, én addig körülnézek – mosolygott a megszólított, majd el is tűnt.
Felment az emeletre, ahol megszólította egy ismerős hang.
-          Jaehyo? – fordult meglepetten a kanapé felé, ahol a fiatal férfi és két társa terpeszkedett.
Egy kisebb maffiacsoport vezetője volt, jó kapcsolatot ápoltak a YangSuHeo-val, habár feleannyira sem voltak befolyásosak.
-          Egyedül? – kérdezte a srác mosolyogva.
-          A többiek lent vannak... annyira nincs kedvem ehhez az egészhez.
-          Gyere – paskolta meg maga mellett a fotelt – meghívlak egy pezsgőre.
-          Köszönöm – mosolygott hálásan a nő, és leült mellé.
Jaehyo egy intéssel elküldte kísérőit, és elővett egy üveg pezsgőt a jeges vödörből. Töltött mindkettejüknek, majd beszélgetni kezdtek. Nagyjából fél óra alatt sikerült leitatnia Kage-t. Ekkor elvette tőle a poharat, és az ölébe húzta. Kisöpört pár tincset a nő hajából, majd megcsókolta. A japán szinte azonnal viszonozta. Ez amolyan érzelmektől mentes csók volt, a férfi kihasználta, hogy Kage gátlásait feloldotta az alkohol, és olyat tesz, amit valószínűleg józanul meg fog bánni, hiszen kettejük között hatalmas rangbeli különbség volt. De most végre lehetősége nyílt megtenni, így nem habozott. Csak attól félt, hogy nem fog tudni megállni, és többet akar majd. És ezen nem sokat segített az, hogy a nő keze olyan helyeken járt, ahol nem illett volna.
-          Kage?! – szakította meg a pillanatot egy férfihang – ti meg mit csináltok?
-          S-Siwon? – nézett rá félelemmel Jaehyo – én sajnálom.
-          Nincs mit sajnálnod, főleg nem miattam, de én most hazaviszem, mielőtt még olyat csinál, amit később megbán...
A nő felállt és belekarolt Siwonba. Búcsuzóul rákacsintott a magára hagyott fiúra, majd elindultak hazafelé. Gyalog tették meg az utat. Egyrészt, mert mindketten ittak, másrészt, mivel a kocsi Yesungé volt, és ők még maradtak. Amint beszálltak a liftbe, Kage szorosan megölelte a férfit, és arcát a mellkasába fúrta. Siwon nem szólt egy szót sem, csak visszaölelte, majd egészen a lakásáig kísérte.
-          Nem jössz be? – invitálta a nő – csinálhatnánk, mint régen...
-          Tessék? – kérdezte felháborodva a másik - nekem barátnőm van!
-          És?
-          Mi az, hogy és...?
-          Te tudod – vont vállat Kage – pedig akkor kapva kaptál az alkalmakon – vigyorgott.
-          Aludd ki magad, és holnap beszélünk erről. Jóéjt! – hagyta magára a férfi.
Gyorsan felmenekült a saját lakására, mielőtt még gondolatai nagyon messzire kalandoztak volna. Kage bezárta a lakásajtót, elvánszorgott az ágyáig, és szinte rögtön el is aludt.

Life isn't as easy as you thought 18.rész

A fiúk sem tétlenkedtek. Előkerültek mindenféle italok, póker, a téma pedig természetesen nem volt más, mint a csajok, és a kocsik. Fél ra elteltével már mindenki  feloldódott.
-          Jól hallottam Siwon, új barátnőd van? – kérdezte Donghae.
-          Végre túltette magát Kage-n...  – szólt közbe Heechul.
-          Kage már nagyon rég óta nem

érdekel – mondta Siwon.

-          Persze, persze... ha ő nem un rád, még mindig együtt lennétek! – provokálta Hae.
-          Na ebből elég! – csapott az asztalra Siwon – nekem legalább nincs három csajom...
-          Én megtehetem, hiszen nem köteleztem el magam.
-          Te aztán tudod, hogy kell élni haver – veregette hátba Eunhyuk.
Sokáig elhúzódott a beszélgetés, Donghae és Siwon vitatkoztak, a többiek pedig hol egyiküket, hol másikukat támogatták, vagy éppen hergelték. Jó szórakozás volt. Yesung unta meg leghamarabb a dolgot. Elköszönt barátaitól, majd elindult a lift felé. Lakásán kellemes meglepetés fogadta. SunJae az ágyon feküdt, egy igen kihívó, vékony, csipkékkel díszített ruhadarabban. A férfi gondolkozás nélkül indult felé. Útközben ledobta nyakkendőjét és elkezdte kigombolni ingét.  A nő mosolyogva felállt az ágyról, és barátja elé lépett.
-          Hagyd, majd én! – elször Yesung arcán simított végig, majd nyakán és vállain.
 Lassan lehúzta róla a felsőt, miközben lágy csókot lehelt nyakára. A férfi közelebb húzta magához, szorosan ölelte, miközben rátapadt ajkaira. Elbotladoztak a széles ágyig, de közben egy pillanatra sem váltak szét. SunJae kéyelmesen süppedt a párnák közé, Yesung pedig fölé kúszott. Könnyedén megszabadította a könnyű csipkéktől s csókokkal halmozta el egész testét. A nő kezei gyengéden cirógatták a férfi izmos hátát. Rövid idő múlva maga alá fordította, lehúzta nadrágját s végigsimított a férfi kisebbik énjén,amit az egy jóleső morgással jutalmazott. Yesung újra és újra visszatért a nő ajkaihoz, miközben kezei vándorutat jártak SunJae kívánatos domborulatain, aki  beletúrt a hajába, hogy még közelebb tudja húzni magához. Végül a férfi magáévá tette, majd szorosan ölelve, együtt aludtak el.

Full Moon

Ahogy közeledett a telihold, egyre idegesebb lettem. Habár mostanra már könnyedén uraltam ösztöneimet, az ő közelsége mindent megváltoztatott. Gondolataim gyakran elkalandoztak, és elég egyetlen pillanat, ha elvesztem az eszem, az könnyedén az életébe kerülhet. Nem tudnék nélküle élni. Tudja miféle vagyok, mégis kiáll mellettem... Kétszáznegyven év

e ő az első. És az egyetlen. Bíztam benne.

Aznap éjjel az erdőt jártam, próbáltam kerülni az embereket, de nem jártam szerencsével. Érdékeny fülem messziről meghallotta a két férfit.
-          Na mi van öcsi? Mikor jösz vissza a klánhoz?
-          Nem megyek vissza – felelte egy ismerős hang.
„ Bae? Nem, ő nem lehet itt” – gondoltam magamban.
-          Inkább megtartod magadnak a kutyus bundáját? – kérderdezte az első, és a hangokból ítélve faképnél hagyta a társát.
Dermedten álltam egy pillanatig, majd elindultam a tisztás felé.
-          Szóval vadász vagy? – cövekeltem le előtte – És én még bíztam benned... – arcomra érzelemmentes maszkot erőltettem – de te csak kihasználtál egészen idáig – mondtam síri hangon.
-          Tévedsz! Én sosem használnálak ki – védekezett Bae.
-          Tehát vadász sem vagy? – vontam fel a szemöldököm.
-          Már nem... – válaszolta halkan, miközben tekintetemet kereste – amióta veled vagyok, nem.
-          És miért nem? talán félted a többiektől a bundám? Nagyobb dicsőség, ha egyedül ölsz meg?
-          Higyj nekem, könyörgöm! Én szeretlek – közelebb lépett hozzám, meg akart ölelni, de én ellöktem magamtól.
-          Persze.. és a kis barátod honnan tud rólam? –  Bae erre nem tudott mit felelni.
Némán állt, és kérlelően nézett rám, de a bizalom, amit két év alatt sikerült felépítenünk, most szerte hullott. Én mindenem odaadtam neki, azt hittem szeret... de óriási hiba volt. Legalábbis pillanatnyilag így gondoltam, és elborult az agyam. Nem tudtam tovább kontrollálni magam, előtörtek ösztöneim. A farkas pillanatokon belül kirobbant belőlem. Vicsorogva álltam előtte, szemeimben gyilkos tűz parázslott. És már véget is ért. Bae nem tudott védekezni, még csak gondolkozni sem volt ideje, én peddig egyetlen mozdulattal véget vetettem életének. És akkor a vörös köd eltűnt, mozdulni sem bírtam, annyira letaglózott a felismerés. Undorodtam magamtól. Szörnyedve meredtem az előttem fekvő holttestre, szívem majd kettészakadt. Megöltem az egyetlen embert, aki valaha is szeretett, s elfogadott olyannak, amilyennek születtem.
„ Mit tettem?!” – bámultam magam elé. „ Miért?!” – panaszos vonyításra emeltem fejemet. Egész éjjel sirattam halott szerelmemet.

Behind the face of a human being

Hoon egyre furábban viselkedik. Folyton sálat hord, gyakran fáradtan esik haza, és szokatlanul szűkszavú. Az új barátnője teszi ezt vele, én tudom, de hiába, ő tagadja az egészet. De előttem nem lehet titka, hiszen a bátyám. Úgyis ki fogok szedni belőle mindent, de nem most, mert ha sokáig szöszmötölök, lekésem a randim. Miután rendbeszedtem magam, már indultam is. Pár perc késéssel érkeztem a kávézóba, ahol már SooHyun várt rám. Széles mosoly terült el arcán, mikor meglátott. Alig egy hónapja, hogy járni kezdtünk. Barátom mindig kicsattanó kedvében volt, sugárzott belőle az energia, lehetetlen volt mellette komolynak maradni.
Leültünk egy asztalhoz, és rendeltünk. Én egykedvűen kezdtem kotorászni a táskámban. Az asztalra dobtam egy tankönyvet, és egy füzetet.
-          Lássunk neki – sóhajtottam. Ha valamit nagyon utáltam, akkor az a biokémia volt.
-          Ugyan már, Satoko! Egy kicsit több életkedvet, mosolyogj!
Fintorogtam egyet, mire Soo felkacagott, így én sem tudtam megállni nevetés nélkül. Végül nekifogtunk a biosznak, és csodák csodájára, repült az idő. Remek tanár volt. Két óra eltelt, mégis csak perceknek tűnt.
-          Bocsáss meg egy pillanatra, rögtön jövök – mondta Soohyun, majd felállt, és elsétált a mosdó irányába.
Én hátradőltem a széken, és a forrócsokimat szugeráltam. Tekintetem lassan kitévedt az utcára, nézegettem az elhaladó embereket. Hoon-t pillantottam meg, így gyorsan kiszaladtam, és a nyakába ugrottam.
-          Mit csinálsz te itt bátyó? – kérdeztem, majd két puszit nyomtam az arcára.
Éppen válaszolt volna, mikor Soohyun is kilépett az utcára. Nagyon dühös volt.
-          Ez meg mit jelentsen Hoon?
-          Soohyun? – kérdezte ijedten a bátyám.
-          Ti ismeritek egymást? – én már semmit sem értettem.
Barátom jeges tekintettel meredt testvéremre, majd válasz nélkül távozott.

Próbáltam megbeszélni a dolgokat Soohyunnal, de került engem. Akárhányszor meglátott, rögtön elsietett. Kezdtem nagyon elszomorodni.  Egy ilyen apró dolgot, hogy lehetett ennyire félreérteni?!
Hoon a zeneteremben ült, és zongorázott, mikor Soohyun benyitott.
-          Végre megvagy!
-          S-soohyun? – kérdezte riadtan a nyuszi, mikor a másik elindult felé. Ő tisztában volt hyungja természetfeletti erejével, hiszen barátnője is közéjük tartozó volt.
Az idősebb megragadta a gallérjánál fogva, majd szó nélkül behúzott neki. Hoon az ütéstől elterült a földön.
-          Ezt a barátnőmért kaptad. Remélem ez elveszi a kedvedet attól, hogy a másokéval játszadozz. HyunAe nem érdemel meg téged.
-          De..
-          Várj, még nem végeztem – újabb ütésre készült.
-          Satoko a húgom – hadarta Hoon.
-          Tessék? – keze megállt a levegőben.
-          A testvérem....
Kínos csend következett, végül Soo bocsánatot kért, és felsegítette Hoont, aki rövid úton távozott az épületből. Amikor hazaért a káz üres volt. Gyorsan bevette magát a fürdőbe, arcát hűsítette majd vetett egy pillantást tükörképére. A látvány elég borzalmas volt. Hatalmas lila folt éktelenkedett arcán, nyakán pedig harapásnyomok. Kinyitotta az ajtót, és nem kis meglepetésére Satoko-val nézett farkasszemet.
-          Te jóságos...! Hogy nézel te ki? mi történt veled??
-          Semmi – morogta – rosszkor voltam rossz helyen...
-          Ne meséld be nekem, hogy csak gy összeharapdálta valaki a nyakadat...
-          Ehh, az HyunAe volt...
-          Tudtam! Amióta vele vagy, mindig olyan furán viselkedsz.
-          Majd te is ilyen leszel előbb utóbb, ha Soohyun... – elharapta a mondatot.
-          Ha? Most már fejezd be, ha egyszer elkezdted.
-          Nem emberek! – mondta ki végül a mondatot Hoon, mely már hónapok óta nyomta a lelkét.
-          Nem lehet... ez, ez tényleg lehetséges?
Többet nem is beszéltek, a lány felment a szobájába és a hallottakon rágódott. Sokáig gondolkozott, míg végül elnyomta az álom.

Másnap iskola után Soohyun várt rám, széles mosollyal az arcán. Én mégis tétován indultam felé. Félelemmel néztem rá.
-          Bocsánatot szeretnék kérni  - szólított meg köszönés helyett – tisztáztam a dolgokat Hoonal. És be kell ismertnem, elég hülyén viselkedtem.
-          Valóban –bólogattam miközben végigmértem.
Nem akartam hinni testvérem szavainak. Hiszen most is annyira aranyos volt. Olyan emberi... az egész délutánt együtt töltöttük. Elvitt moziba, fagyizni, és sétáltunk a parkban is. Nagyon jól éreztem magam, az elmúlt pár napban hiányzott az örökös jókedve. Nélküle fele annyira sem volt izgalmas az élet.
Otthon az üres ház fogadott. Szüleim üzleti úton voltak, Hoon pedig szokás szerint sokáig éjszakázott... De hát ilyen az élet, már megszokhattam volna. Lassan felbattyogtam a lépcsőn, benyitottam a szobámba, és felcsaptam a villanyt. Vagyis csaptam volna, de teljes maradt a sötétség. Épp indultam, hogy ellenőrizzem a biztosítékot, mikor mozgást láttam a szemem sarkából. A következő pillanatban pedig egy izzó vörös szempár nézett velem farkasszemet. Sikolyra nyílt a szám, de egy hang sem jött ki rajta.
-          Nyugi,  csak én vagyok az.
-          Soo? – kérdeztem még mindig vadul dobogó szívvel.
Ő nem felelt, csak megfogta a kezemet. És a mellkasára tette. A hideg is kirázott.
-          Ezt már régen el kellett volna mondanom...
Halott volt, nem dobogott a szíve. A rosszullét kerülgetett. Nem tudtam mit felelni, próbáltam állva maradni. Hirtelen felkapott, és óvatosan lerakott az ágyam szélére, aztán eltűnt. Ijedten pislogtam hűlt helyére. Eddig sem szerettem egyedül itthon lenni, ezek után meg pláne nem... Fél perc sem telt bele, kigyúltak a fények, ő pedig besétált az ajtón.
-          Sajnálom, nem akartalak megrémíteni, de sötétben könnyebb volt elmondani... habár úgy tudom Hoon már beavatott.
Én csak némán ültem, próbáltam feldolgozni ezt a megrázó hírt. Soohyun elindult hozzám.
-          Ne gyere közelebb... kérlek – suttogtam alig hallhatóan, ő azonban nem hallgatott rám.
Leült mellém, és magához húzott. Először tiltakozni akartam, de közelsége még ebben a helyzetben is hamar megnyugtatott. Arcomat mellkasába fúrtam s megeredtek a könnyeim. Csendesen zokogtam, ő edig vigasztalóan simogatta hátamat. Nem tudom meddig ülhettünk így, néma csöndben, de nem is érdekelt. Kemény csatát vívtam önmagammal, és végül arra jutottam, hogy mindegy. Nem számít, hogy micsoda, ő attol még az én szerelmem. Elhatároztam magam. Mosolyogva néztem fel tökéletes arcára, majd óvatosan megcsókoltam. Ő meglepetten eltolt magától.
-          Hát nem undorodsz tőlem? – kérdezte.
Megráztam a fejem, mire ő elmosolyodott. Az ölébe húzott, és kereste ajkaimat.

Hoon hajnalban ért haza, szokásához híven fáradtan. Ahogy felsétált az emeletre, látta, hogy húga szobájának ajtaja nyitva van. Kíváncsian lesett be a kis résen. Satoko békésen aludt a vámpír védelmezőe ölelő karjai között. A fiú halkan behúzta az ajtót, és mosolyogva konstatálta, hogy újra szent a béke.

Life isn't as easy as you thought 17.rész

Eközben EunMi, MiCha és MinChul Japánban kutatott. Kutattak az Ereklye után, mely a legfrissebb értesüléseik szerint Osaka mellett tűnt fel legutoljára. Ez az igen értékes tárgy régóta célpontjuk volt, akárcsak a yakuzáknak, ami kiélezte a két csoport közötti ellentéteket. A munkát egy telefonhívás szakította meg. Hyori hozott híreket Kínából. Az Ereklye most Kína felé vette az irányt... na nem a saját lábán, hanem a Gyémánt Rend tagjai által. Ez a szövetség elhatározta, hogy bármibe is kerül, de megvédi az értékes műkincset az illetéktelenektől. Még egy leküzdeni való akadály, de most a nők örültek ennek a hírnek. Belefáradtak a hosszú keresgélésbe, és jól esett az egy hetes pihenő, amit kaptak, s örömmel készültek a hazaútra. Nem is sejtették, milyen következményei lehetnek...

Noha a célpont Kínába érkezett, Leeteuk mégis hazarendelte Hyori-t. Hogy miért? Nos, nyílt titok volt, hogy a nő és Hangeng kapcsolata több, mint egyszerű munkatársi viszony, és a maffiavezér féltékenyen nézte, hogy barátnője a kínai felé kacsintgat, ugyanakkor őt is elkényezteti.
Leeteuk magához hívatta embereit egy megbeszélésre. Miután mindenki beszámolt eredményeiről, gyorsan vázolta terveit a jövőre nézve, majd elidult a reptérre Hyori elé. A férfiak ezután leültek egy kicsit iszogatni, és beszélgetni, Kage pedig SunJae-vel ment vásárolni. Próbálgatták a ruhákat, cipőket, s közben jókedvűen beszélgettek. Mindketten felvettek egy-egy simulós miniruhát, hozzá illő magassarkút, és elégedetten szemlélték magukat a próbafülkék előtti tükörben.
-          Ha Yesung látna téged ebben a szerelésben... – vigyorgott Kage – vedd meg mindenképpen, lepd meg vele!
-          Áhh, nem is tudom...
-          Ugyan már, ne kéresd magad!
-          Nem bánom, megveszem, de csak akkor, ha te is megveszed azt!
-          És mihez kezdek én egy ilyen ruhával?
-          Majd elmegyünk bulizni, és akkor felveheted – próbála meggyőzni SunJae, de barátnője leintette.
-          Tudod jól, hogy nem vagyok az a bulizós típus...
-          Akkor... csábíts el valakit a Yang-ból – rukkolt elő az újjabb ötlettel Jae.
-          Mégis kit?  - vonta fel a szemöldökét Kage – szinte mindenkinek van barátnője, akinek meg nincs, az minimum három csajjal kavar...
-          Naa, azért nem mindenki – vigyorgott a másik – és különben is, ott van Kyuhyunnie... lefogadom, hogy kiesnének a szemei, ha meglátnának ilyen ruhában.
-          Menj már!  Mit kezdjek én vele?
-          Ugyan, mi a bajod? Olyan kedves, és oda van érted...
Kage nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de eztán be is csukta, mert nem tudott semmit felhozni a fiú ellen... Nagyjából tíz perc múlva, már hazafelé autóztak, a csomagtartóban az új szerzeményekkel.

Life isn't as easy as you thought 16.rész

Mikor Siwon távozott, Na Rae mosolyt erőltetett az arcára, és nem firtatta a dolgot. Remélte, hogy lesz közös jövőjük, és azt, hogy a japán ebben nem fogja gátolni. Miután barátja elment, ő visszavonult a szobájába. Végignyúlt az ágyán, és a nap eseményein töprengett. Gondolatait kopogás zavarta meg.
-          Gyere be... – szólt ki a lány.
-        Hogy vagy? – kérdezte bátyja, amint becsukta az ajtót maga mögött.

-          Őszintén? Ez nekem kicsit sok... az a fénykép... és az exe... és... – nem bírta befejezni a mondatot.
-          És?
-          És nem minden éjszakát alvással töltöttek – mondta lassan a lány.
-          Szerintem ez érthető... – mondta egy idő után Kyu.
-          De... Kage nem is szerette, Siwon mégis...
-          Siwon helyében énis megtettem volna...
-          Mit esztek ti azon a nőn? Elismerem, jó az alakja, de egy undok dög!
-          Te magad mondtad, eszméletlen a csaj...
-          Komolyan, ti csak azzal tudtok gondolkodni? – forgatta szemeit idegesen Na Rae, és bátyja nadrágja felé mutatott.
-          Hé, hé, hé kicsilány! Nem csak azzal...
-          Te teljesen becsavarodtál? Azt ne mondd, hogy nem csak azért jön be neked...
-          Miért? Mi van ha nem csak azért?
Te... te komolyan belezúgtál? – kérdezte vigyorogva a lány, testvére zavartan vállatvont.

Autumn love ♥

Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött ez az egész. Nem voltam valami hű de népszerű, központi figura. Elvoltam a barátaimmal, de összességében elég antiszociális. De ez megváltozott. A társasági életbe Emma vezetett be. Hosszas unszolás után elmentem vele egy buliba. Itt találkoztam először a fiúval. Összekevert valakivel, én pedig próbáltam megkeresni azt a másik illetőt. De nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán egyre többször összefutottunk. D.O.G néven mutatkozott be, mindig egy YeoMin nevű sráccal lófrált. Ezek a találkozások sem lettek volna érdekesek, ám D.O.G ragaszkodni kezdett hozzám, mindenhova követett, mint egy hűséges kiskutya. Be kell vallanom, aranyos volt. Ölelgetni való. YeoMin úgy gondolta összehoz minket. És ha az az ember a fejébe vesz valamit, mondanom sem kell, elég nehéz eltántorítani tőle. Teltek a hetek, egy újabb bulira került sor. A kutyus szokás szerint odasomfordált hozzám, megölelt, aztán meglepett egy szájrapuszival. Kikerekedett szemekkel bámulta rá. Aztán az egyik haverja félrerángatta, és halkan magyarázni kezdett neki valamit. Én eközben végig a hátukat szugeráltam. D.O.G hamarosan visszatért hozzám, és közel hajolt. Ezúttal megcsókolt. Meglepetésemben szabad utat engedtem neki. De közömbös maradtam iránta, nem jelentett nekem semmit. Min persze felbuzdult, naponta bombázott az üzeneteivel, hogy járunk-e már és hasonlók. Kezdtem kiakadni. Emma is tudomást szerzett a dologról s nem egy vitánk volt ezzel kacsolatban, de végül megbékélt.
Teltek-múltak a napok, aztán jött a hír, hogy D.O.G becsajozott. Valahogy nem lepődtem meg. Közönyös voltam, nem rázott meg a dolog. És különben is, várható volt. Ő nem volt az a hűséges típus, közöttünk pedig amúgy sem volt soha semmi. Tehát mindketten éldegéltünk tovább boldogan, a múltat pedig nem emlegette senki. Legalábbis én nem akartam foglalkozni vele. Aztán üzenetet kaptam YeoMin-től, amiben sajnálkozott, hogy nem jöttünk össze, meg tudja milyen rossz lehet nekem, és vallomást tett. Azt hittem lefordulok a székről. Elismerem, a srác teste nem volt rossz, de nyakon felül elég sok probléma volt vele. Egyszóval nem jött be. Röviden kiadtam az útját... azóta nem is beszéltem vele.
A nyár békésnek ígérkezett, nem rohantak le a programok. Összeismerkedtem egy SunJae nevű lánnyal, rengeteget hülyéskedtünk, gyakran egész éjjeleket átbeszéltünk, mindig ott voltunk egymásnak. Ekkor kezdődött az újabb őrület. És ekkor ismertem meg Őt. Angyali mosoly, csábító ajkak, gyönyörű, sötétbarna, csillogó szemek... Ő mindent megváltoztatott.
Hosszú hónapokig csak szemeztünk egymással, nem történt semmi, habár nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak. Akárhányszor találkozott a tekintetünk, mindketten vörösen fordultunk el... és ez így folytatódott, egészen egy szép őszi délutánig. Aznap elmentem HyunAe barátnőmhöz, és befészkeltem magam hangulatos kis zenetermébe. Ez egy nagyon hangulatos tetőtéri szoba volt, halvány narancsszínű falakkal, ferde plafonnal. A tetőablakon melegen sütött be az őszi nap, még kellemesebbé téve a környezetet. A zongora előtt ültem, próbálgattam tudásomat. Hyuna talán a konyhában tevékenykedett, de én annyira belemerültem a dallamba, hogy teljesen kizártam a külvilágot.
-          Ez nagyon szép volt – mondta egy férfihang, miután befejeztem.
Összerezzentem, és pirulva fordultam nem várt hallgatóságom felé.
-          Mit csinálsz te itt? – kérdeztem zavartan.
-          HyunAe hívott fel, azt mondta, sürgősen beszéljek veled... minden rendben van?
Becsukta maga mögött az ajtót, és közelebb jött. Tekintetéből aggodalmat olvastam ki. Kerek szemekkel néztem rá, miközben azon töprengtem, vajon mi lehet barátnőm szándéka.
-          Tökéletesen rendben van minden.. de most mennem kell, van még egy kis dolgom otthon – beszéltem össze vissza, miközben felkaptam táskámat a földről, és ellenőriztem, hogy minden cuccomat elraktam- e.
Gyorsan felálltam, és az ajtó felé indultam, kerültem  a szemkontaktust. Sietségem azonban hiábavalónak bizonyult, ugyanis akárhogyan is rángattam az ajtót, az nem nyílt ki. Zsebemhez kaptam, mert megrezdült a mobilom. Egy üzenetet kaptam Hyuna-tól: „ két óra múlva visszajövök, addig rendezzétek le a dolgokat, már nagyon unom, hogy szenvedtek egymás miatt”. „Na szép, tehát itt ragadtam Vele, mihez kezdjek most? „  ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kergették egymást a fejemben. Ha bátor lettem volna, talán bevallom neki, de az az igazság, hogy gyáva voltam. Táskámat ledobtam a földre, és leültem az egyik sarokba. Térdeimet magam elé húztam, lábaimat átkaroltam, és így pislogtam a fiú felé.
-          Bezárt minket – böktem ki, mire Ő leült mellém.
Arcom rögtön pirosas árnyalatot vett fel, amit nem csak én vettem észre...
-          Ugye nem akarsz itt kuksolni? Vagy elvitte a cica a nyelvedet? – hangjából úgy véltem, mosolyog.
-          Elvitte...
Nem tudom meddig ültettünk ott néma csendben, de én lassan elálmosodtam. Noha csak délután volt, a mögöttem lévő fárasztó hét megtette a hatását. Próbáltam ébren maradni, de szemhéjaim elnehezültek, álomba merültem. Fejemet pedig akaratlanul is a vállára hajtottam. Egy puha érintésre rezzentem össze. Gyengéd csókot lehelt a hajamra, majd meg is simogatta a fejemet. Először álmosan pislogtam rá, majd miután realizáltam helyzetünket, próbáltam elhúzódni tőle, ám ő elkapott és átölelt. Meglepetten felnéztem szép arcára, amin egy imádnivaló félénk mosoly bújkált. Mélybarna szemei fényesen csillogtak. Láttam, hogy mondani akar valamit, de tétovázott. Aztán összeszedte magát.
-          Leszel a barátnőm? – kérdezte lassan.
Csendben meredtem rá, nem is tudom a szemeim miért nem estek ki a helyükről, annyira meglepett a kérdése. Amióta megismertem, erre az egy mondatra vártam.
-          Igen – válaszoltam halkan, mosolyogva.
Közelebb hajoltam hozzá, és óvatosan adtam egy puszit a szájára. Azt hiszem megtettem az első lépést. Felém villantotta széles, szívdöglesztő mosolyát, és az ölébe húzott. Egyik kezével szorosan átölelt, míg a másikkal állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. Elvesztem igéző tekintetében. Ő óvatosan megcsókolt. Először csak ajkaimat kényeztette, majd mikor engedtem, nyelvét lassú felfedezőútra küldte. Kezdtünk egyre jobban felbátorodni, egyre hevesebben csókoltuk egymást, már-már alig kaptunk levegőt.
-          Na végre! – kiáltott fel HyunAe, mikor belépett a szobába. Mondhatom, remek volt az időzítése...
Ő még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, majd vigyorogva barátnőmhöz fordult.
-          Köszönöm...

Life isn't as easy as you thought 15.rész

Kyuhyun óvatosan nyitott be a lányhoz.

-          Mi a baj hugi? – kérdezte, miután leült az ágy szélére.

-          S-si-won és Kage –zokogta.

Értetlenül nézett testvérére, majd megértett mindent. Hideg zuhanyként érte a hír.

-          De hiszen ők maguk mondták, hogy... – mondandóját egy mobil csörgése zavarta meg.

Na Rae előkotorta a telefont, ránézett a kijelzőre, majd félredobta. Testvére utána nyúlt, felvette, és kisurrant a szobából.

Na Rae csak itatta tovább az egereket, tompán érzékelte, hogy nyílik, majd csukódik szobájának ajtaja.

-          Magamra hagynál most Kyu?

-          Nem – hangzott a válasz Siwon szájából – engedd, hogy megmagyarázzam...

-          Te mit keresel itt? – kapta fel a fejét a lány, és gyorsan megpróbálta helyre hozni elmaszatolódott sminkjét.

-          Szeretném rendbehozni a dolgokat...

-          Hallgatlak.

-          Kage az exem... az a kép amit láttál körülbelül három éve készült Japánban, az első közös küldetésünkön. Befestette a haját, hogy ne ismerjék meg a yakuzák, és a csók is a személyazonosságának titkolása érdekében történt. De én beleszerettem... teljese elcsavarta a fejemet. Ez decemberben volt, februárban kezdtünk járni, és két évig voltunk együtt. Már ha lehet együttlétnek nevezni a kapcsolatunkat. Tudtam, hogy ő nem érez irántam semmit, és csak játékként tekint rám, mégsem tudtam lemondani róla. Lassan egy éve, hogy szakított velem, de nem bántam meg. Azóta kijózanodtam, és már az eszem vezet...

Na Rae nagy szemekkel hallgatta a történetet, kicsit jobban érezte magát, de még mindig féltékeny volt.

-          Értem... – mondta töprengve.

-          Bízz bennem, ha esélyt adsz, bebizonyítom, hogy téged szeretlek – hajolt közel a lányhoz.

-          Ez meg mi? – Rae felkapta a fejét , és hallgatta a beszűrődő hangokat:

-          Őt meg ki engedte be?! – apja ideges kérdése áthatolt a csukott ajtón.

-          Nem tilthatod ki őt a házból.... várj, én a helyedben nem tenném – Kyuhyun halkabban beszélt, így csak foszlányok hallatszottak szavaiból, majd teljes lett a csönd.

-          Apád nem fogadott a szívébe... – szögezte le a tényeket Siwon.

-          Valóban – csengetés zavarta meg a beszélgetést – nem – fejezte be mondatát Na Rae.

Sokáig beszélgettek, kezdett helyreállni közttük a béke. Egy lágy csókkal zárták le az eseményeket. Siwon még beszélni akart Kyuhyunnal, így bekopogott az ajtaján, ahol nem várt meglepetés várta. Kage lépett ki a szobából.

-          Yo! A kocsinál megvárlak – mondta a nő, mielőtt a Siwon becsukta maga mögött a szobaajtót.

Na Rae kővé dermedve állt a folyosón.

-          Estét  Rae-chan!  Kikísérnél?

-          Persze, gyere – mondta egykedvűen a lány.

-          Köszönöm - mondta Kage  - maradj Siwon mellett, ő mindig vigyázni fog rád, és mindent megad majd neked... és jó vele az ágyban – tette hozzá sokatmondóan az utolsó mondatot, majd köszönés nélkül elsétált.

A lány nézte távolodó alakját, fejében visszhangoztak utolsó szavai...