[Kyuhyun pov]
Nem tudom mi ütött apámba, hogy ebbe a suliba
íratott be… Egyszerűen rémálom volt az egész. Lépten-nyomon lefotóztak, a
lányok folyton a nyakamon lógtak, hetente kérte valaki, hogy legyek a barátja.
Idegesítő volt, nem hagytak nyugtot egy percre sem. Tudom, ilyen az élet, ha az
ember híres, de ez azért több a soknál… Még a fiúk is kiakasztottak. Mindenki…
Ha tehettem volna, már második nap iskolát váltok, csakhogy erre nem volt
lehetőségem…
Egykedvűen ültem a padban. Már teljesen agyamra ment,
hogy bármilyen apró mozdulatomra reagált az összes lány. Egy hét elteltével még
mindig nem untak rám, pedig jóformán semmit sem csináltam. Egy-két fiúval
beszélgettem, gondolkoztam, melyik klubba kellene belépnem, noha a hátam
közepére sem kívántam az egészet. A kosárcsapat kapitányával hamar
összebarátkoztam. Úgy éreztem, ő megértheti a helyzetemet, hisz gazdag volt, és
népszerű a lányoknál. De ő hajlandó volt szóba állni velük, nem úgy, mint én.
Belefáradtam már az állandó jópofizásba, így inkább magamba fordultam. Épp egy
könyv fölé hajoltam, és olvasni kezdtem, amikor is valaki a padomra dobott egy
táskát. Meglepetten néztem fel egy lány érzelemmentes arcába.
-
Ez az én helyem – szólalt meg.
-
Tessék?
-
Ülj arrébb, ha nem akarod, hogy az
öledbe üljek… - ezt úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Meglepetésemben engedelmeskedtem neki, egy székkel
arrébb csúsztam. Mondanom sem kell, az egész osztály árgus szemekkel figyelte a
jelenetet, többen összesúgtak. Ránéztem a lányra. Láthatóan nagyon nem
érdekelte, hogy mit gondolnak róla. Elővette a notebookját, megnyitott egy
dokumentumot, és gépelni kezdett, miközben zenét hallgatott. Becsöngőnél sem
mozdult meg, mintha tudta volna, hogy a tanár hiányozni fog. Lassan
visszafordultam a könyvemhez, de nem igazán tudott lekötni. Padtársam gyakran
magára vonta a szemem. Egyik alkalommal, amikor felé néztem, láttam, hogy
szemérmetlenül bámul. Ijesztőek voltak a szemei, mintha más világban járna.
-
Minden rendben? – kérdeztem meg tőle.
Nem válaszolt, csak pötyögni kezdett a billentyűkön,
majd felém fordította a monitort. Egy üres dokumentumot mutatott, melyben
egyetlen mondat díszelgett: „Meleg vagy?”
-
Nem – feleltem habozás nélkül, miközben
megütközve néztem rá.
-
Kár… - fordult vissza.
-
Mi az, hogy kár?! – kérdeztem
felháborodva. Ő sóhajtott, kivette az egyik fülhallgatóját, és rám emelte
tekintetét.
-
Így nem tudsz válaszolni a kérdéseimre.
-
Mégis milyen kérdésekre?
-
Technikai kérdésekre… elakadtam az egyik
történetemben.
-
Hm? – néztem rá értetlenül.
-
Tudod, én író vagyok – mosolyodott el
halványan.
-
És miket írsz? – néztem rá kétkedve.
-
Most éppen ezt – fordította felém a
gépet ismét.
Beleolvastam a szövegbe. Egy szex jelenet volt,
zavarba ejtően részletesen leírva. Hirtelen nem is tudtam, mit mondhatnék rá.
-
Na, tetszik?
-
Ehh… - tetszett a stílusa, jól írt, de
ezt nem akartam az orrára kötni.
-
Mi az, a híres Kyuhyun ilyen könnyen
zavarba jön? – kérdezte gúnyosan.
-
Te tudod, ki vagyok?
-
Persze… mindenki tudja, de engem cseppet
sem érdekel. Ugyan úgy emberből vagy, mint mi. Nem fogom eldobni az agyam csak
azért, mert híres vagy.
Egyre furcsább volt a lány, de örültem, hogy végre
ezt hallom valakitől.
-
Mi a neved?
-
Hm? – nézett rám meglepetten – Miért
kérded?
-
Csak úgy, minden különösebb ok nélkül.
-
Kage
desu.
Örvendek.
-
Japán vagy? – vontam fel a szemöldököm.
-
Nem is kínai – grimaszolt, majd újra az
irományának szentelte minden figyelmét.
[Kage pov]
-
Na, meggyógyultál? – lépett oda hozzám
Korra kicsöngetés után.
-
Igen – mosolyogtam rá – miről maradtam
le az elmúlt héten? – majd kis szünet után egykedvűen hozzátettem - Az új fiút
leszámítva.
-
Mivel érdemeltem ki a kedvességedet? –
kérdezte Kyuhyun csalódottan.
-
Jé, te beszélni is tudsz? - cukkolta
Korra.
-
Képzeld… - válaszolt a srác, hasonló
stílusban.
-
NaRae összejött Siwonnal… - fordult
vissza hozzám.
-
Tessék? – kérdeztem vigyorogva.
-
Bár ők még tagadják, de hát annyira
nyilvánvaló – nevetett barátnőm.
Épp válaszoltam volna, neki, de DongHae beesett a
terembe, és odakiáltott nekünk:
-
Csajok, délután meccs!
-
Ki ellen játszunk?
-
A Sh… - nem fejezhette be, mert
megjelent Eunhyuk, és kirángatta a teremből. Mindketten évfolyamtársaink
voltak.
-
Na és ti? – néztem sokatmondóan Korrára.
-
Mit mi? – pislogott rám.
-
Lefeküdtetek már?
-
Nem, te perverz állat! – vágott fejbe a kezében
lévő füzettel, mire Kyuhyun nevetni kezdett.
-
Mi olyan vicces? – néztem rá szúrósan.
-
Semmi – válaszolt vigyorogva, majd
folytatta az olvasást.
[Kyuhyun pov]
Tanítás közben nem szólt hozzám többször, de ez csak
még érdekesebbé tette. Talán az kötötte le a figyelmemet, hogy nem volt oda
értem. Nem ájuldozott, amint meglátott. Be kell, valljam, kicsit szokatlan volt
ez a viselkedés… Suli után a tornaterem lelátóján ültem, vártam, hogy kezdődjön
a meccs, vagy legalább érkezzenek meg a játékosok. Elhatároztam magam, hogy
belépek a csapatba. Nagy sokára végre kinyílt a terem ajtaja. A hangra
felkaptam a fejem, és meglepetten konstatáltam, hogy három lány lépett a
pályára.
[Kage pov]
Amikor becsuktam a szekrényemet, és megfordultam,
Tiffanyval találtam szembe magam. Szemei villámokat szórtak
-
El a kezekkel Oppától! – morogta
dacosan.
-
Tessék? – vontam fel a szemöldököm.
-
Mivel keltetted fel a figyelmét?
-
He?
-
Egész nap téged bámult, és beszélgettetek is…
-
Szerintem neked ehhez semmi közöd –
vigyorogtam.
-
De…! – kezdett volna hisztizni.
-
Pápá! – kacsintottam, és faképnél
hagytam, elindultam, hogy megkeressem barátnőimet.
Amikor megláttam őket, pont háttal beszélgettek, így
Na Rae Kisebb szívrohamot kapott, mikor a nyakába ugrottam.
-
Yaa! Ezt ne csináld még egyszer! –
vakart le magáról.
-
Mi van Siwonnal? – vigyorogtam, mint egy
vadalma.
-
Mi-mi lenne? – pirult el.
-
Azt csiripelték a madarak, hogy már
hivatalosan is együtt vagytok…
-
Korra!!
-
Mi van, nincs igazam? – nevetett fel.
-
Hát…
-
Azt akarod, hogy Siwonból szedjem ki a
dolgokat?
-
Ne-em… - sóhajtott Na Rae, miközben
besétáltunk a tornaterembe.
-
Hé, Kage! Ott a legújabb áldozatod –
mutatott fel Korra a lelátóra, és vigyorgott.
-
Tigris! – kiabáltam fel neki – nem
gondoltad meg magad?
-
Mi az, hogy tigris?! – nézett le ránk, a
korlátnak támaszkodva.
-
A tigris egy ragadozó állat – öltöttem
nyelvet.
-
Na, nem mondod? – gúnyolódott.
-
Kellesz nekem ahhoz a karakterhez!
-
Milyen karakter? – kérdezte Nana.
-
Tudod – nyújtottam meg az „o”-t – a Kimi
wa boku no koi –hoz kerestem seme-t.
-
És ő meleg? – pislogott rám Korra,
hatalmas szemekkel.
-
Nem – sóhajtottam.
-
Még mindig nem tudom felfogni, hogy ez
miért akkora probléma… - szólalt meg mellettem Kyuhyun, aminek következtében
arrébb ugrottam.
-
Ezt ne csináld! – böktem oldalba, de ő
csak nevetett.
-
Nem csinálom, ha leakadsz a témáról…
-
De… akkor hogy fogok publikálni? –
kérdeztem letörten.
-
Publikálni? Mégis mit?
-
Te nem tudhatod, de Atsuhiro Kaji
valójában nem fiú… - mondta Korra.
-
Atsuhiro? Az író Atsuhiro? – kérdezte a
srác meglepetten.
-
Üdv a világomban! – vigyorodtam el
sokatmondóan – talán olvastál tőlem valamit?
Kyuhyun válaszra nyitotta a száját, amikor belépett
a Shadows.
-
Wow, srácok, új mez? – érdeklődtem.
-
Csak a te kedvedért! – vigyorgott Hyuk.
-
Milyen figyelmesek vagytok – mellé
léptem – so~ sexy! – megragadtam az anyagot, és lassan simogatni kezdtem a
hasát – kiemeli a kockáidat…
-
Tetszik, mi? – még mindig szélesen
vigyorogva figyelt.
-
Még szép! – áthatóan szuggeráltam, mikor
Hangeng félbeszakított.
-
Kurvák!
A morcos fiúra néztünk, majd egymásra, és
felnevettünk.
-
Most, hogy ezt ilyen szépen
megtárgyaltuk, akár el is kezdhetnénk melegíteni – szólalt meg Siwon –
nemsokára itt a Sharks!
-
Vettem a célzást, már itt sem vagyunk –
vigyorogtam – fentről boldogítunk majd titeket.
-
Ennek nagyon örülünk – morgott Hangeng.
-
Jó, akkor csak a tigrist boldogítom! –
megragadtam Kyuhyun karját, és magam után húztam a lelátóra.
-
Miért pont engem? – értetlenkedett.
-
Mert érdekes vagy.
-
Miért?
-
Ne kérdezz annyit!
-
Úgy láttam, Eunhyukot is érdekesnek találtad…
-
Valóban – mosolyodtam el – tudod,
valakin tanulmányozni kellett az anatómiát.
-
Tessék?!
-
Semmi, semmi…
-
Furcsa vagy!
-
Mást vártál? – kérdeztem.
-
Őszintén? Igen… Nem láttam még ilyen
csajt.
-
Ezt bóknak vegyem? – pislogtam rá
ártatlanul.
