Álmatlanul forgolódtam éjszaka, nem tudtam elaludni.
Hol melegem volt, hol a hideg rázott. Végül meguntam a dolgot, felkeltem.
Kerestem egy rövidnacit és egy laza felsőt. Szinte önkívületi állapotban
indultam el a kijárat felé. Az utcára lépve megcsapott a hűvös nyári levegő,
mely kellemesen simogatta az arcomat. Mélyet szippantottam, majd céltalanul
elindultam a sötétségben. Néma volt a város, alig pár ember lófrált az utcákon…
Nem is csoda ez hajnalban. Magabiztosan sétáltam, nem is tudom, mit kerestem, amikor
lépéseket hallottam magam mögött. Egy épeszű ember gyorsított volna, de én
teljes nyugalommal mentem tovább.
-
Hé, cicus! – szólt utánam, mire
megfordultam, és szembenéztem három enyhén ittas férfivel.
-
Kicsi lány, mit csinálsz itt ilyen
későn? – vigyorgott az egyikük – Hazakísérjünk? – a másik kettő röhögött.
Megráztam a fejemet.
-
Ugye játszol velünk egy kicsit ma este?
– nézett rám a legmagasabb.
-
Nincs kedvem – mondtam halkan, és hátat
fordítottam nekik.
-
Ne csináld ezt! – kapta el a kezem egy
másik – Szórakozzunk egy kicsit! – perverz vigyor ült ki az arcára.
Körbevettek, hogy ne tudjak elmenekülni. Pillanatok
alatt felmértem a helyzetet, és elmosolyodtam. Éreztem, ahogy átjár az energia,
mely valahonnan a belsőm legmélyéről tört fel.
-
Végül is – vontam vállat –
szórakozhatunk is.
Közelebb léptem a férfihez, szabad kezemmel
végigsimítottam az arcán. Az meglepetten pislogott párat, majd durván
megragadott a nyakamnál, és közelebb húzott magához. Csókot kezdeményezett,
amit én elmélyítettem. Hallottam a többiek röhögését, és türelmetlenkedését, de
nem foglalkoztam velük. Nyelvemet ledugtam a férfi torkán, nem engedtem, hogy
elhúzódjon tőlem. Pár perc után holtan rogyott elém a földre. Elégedetten,
ezüstösen izzó szemekkel fordultam társai felé.
-
Nos, ki a következő? – kérdeztem egy
kegyetlen mosoly kíséretében.
-
M-mi a franc?
-
Lee? Hé, haver, ne szórakozz, kelj fel!
-
Ő már nem mozdul többé – mondtam
hidegen, és tettem egy lépést a hozzám közelebb álló felé.
-
Ne! Ne gyere közelebb. Démon!
Mosolyogva figyeltem, ahogy hátrálnak.
-
Gyere már Kim!! – az egyiknek megjött az
esze, és rohanni kezdett.
Menekült előlem. A nyomorult haverja még pár
másodpercig szemezett velem, mire a teste hajlandó volt engedelmeskedni neki.
Vidáman néztem távolodó alakjukat, amíg be nem fordultak a sarkon. Lassan
megfordultam, és megláttam a hullát. Minden pillanatnyi örömöm elszállt,
hirtelen nem tudtam, mihez kezdjek. Mielőtt megfojtott volna a kétségbeesés,
megragadtam az élettelen testet, és behúztam a legközelebbi sikátorba. Ijedten
néztem végig a mozdulatlan férfit, térdre ereszkedtem mellette. Egyetlen
gondolat visszhangzott a fejemben. Megöltem… Én tettem. Ezért felelősséggel
tartozom, hogy nézek ezek után a barátaim szemébe? Megöltem. Gyilkossá váltam.
Nem akartam elfogadni a tényt, sokkos állapotba kerültem. Ahogy újra
végignéztem a testen, feltört belőlem a zokogás.
-
Mire vársz még? Égesd el! – szólalt meg
egy ismerős hang mögöttem.
Ijedten kaptam a fejem a férfi felé.
-
Kyuhyun? – pislogtam rá könnyes
szemekkel.
-
Gyújtsd fel!
-
N-nem tudom…
-
Én megtaníthatlak, hogyan használd az
erődet – mosolygott.
-
Miért? Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-
Mondtam, hogy figyelni foglak – lassan
beszélt, félelmetes volt – az enyém vagy.
Értetlenül néztem fel rá.
-
Gyere cica – nyújtotta felém a kezét.
Ösztönösen elfogadtam, és ezzel hatalmas hibát
vétettem. Felsegített, majd azzal a lendülettel magához rántott, és a sikátor
hideg falának szorított. Ha akartam volna, sem tudok megmozdulni, olyan erősen
tartott. Ajkain gonosz mosoly játszott. Nyakamba hajolt, csókolgatni kezdte a
bőrömet. Forró leheletétől összeborzongtam.
-
Ne… - próbáltam magamtól eltolni.
Azonban túl gyenge voltam. Annak ellenére, hogy
gyűlöltem, mikor hozzám ért vágy ébredt bennem. Kívántam őt, habár tudtam, hogy
csak mindennél jobban ki akar használni. És ő is tisztában volt mindezzel.
Érezte, hogy saját kedve szerint játszadozhat velem. Egyik kezével hasamat
simogatta, míg a másikat feljebb csúsztatva, mellemet kezdte masszírozni.
Felnyögtem, és homlokomat vállának támasztottam. Össze akartam gyűjteni az
erőmet, de képtelen voltam rá.
-
Miért? – kérdeztem halkan – Miért most?
-
Mert egy succubus kevésbé veszélyes, ha
jóllakott.
-
Egy mi?
Hangosan felnevetett, szórakoztatta a helyzet.
-
Egy démon… mondhatni a halálba szereti a
férfiakat – kuncogott még mindig – ezért vonzódsz hozzám… - úgy mondta, mintha
ezzel mindent megmagyarázott volna.
Ahogy beszélt, kezét hasamról becsúsztatta
nadrágomba. Végigsimított legérzékenyebb pontjaimon, majd egyik ujját hirtelen
belém vezette. Meglepetten felnyögtem.
-
Ne csináld! – kérleltem halkan.
-
Tudod, te különleges vagy – simított
végig az arcomon, miközben még egy ujját társította az előzőhöz – hibrid vagy –
folytatta, mintha mi sem történt volna – tudod irányítani a tüzet, mert lidérc
vagy. A lidércek hűen szolgálják a gazdájukat. Minden óhajukat lesik… -
miközben beszélt, kicsatolta a nadrágját, majd az alsóját is levette.
-
H-hogyan lesz egy lidércnek gazdája? –
kérdeztem.
-
Ha szerződést kötnek vele – mormogta a
fülembe – tökéletes alkalom erre a szüzességük elvesztése – harapott bele ismét
a nyakamba.
-
Ne! Könyörgöm...!
Ő azonban, mintha meg sem hallott volna. Kihúzta
belőlem ujjait, csak hogy férfiasságára cserélje őket. Fájdalmasan
felszisszentem, fejemet hátravetettem. Kyuhyun még mindig a nyakamat
harapdálta, nyalogatta, és nem foglalkozott velem, mozogni kezdett.
Tehetetlenségemben könny szökött a szemembe, ugyanakkor elvesztettem testem
fölött az irányítást. Miután megszoktam méretét, és megszűnt a fájdalom, a kéj átjárta mindenem. Érezni akartam. A
bőrét, a forró csókjait a nyakamban, azt, hogy fenekembe markolva húz közelebb
magához… Nem tudtam ellenállni neki. Egyszer sem érintette ajkaimat, mintha
kerülte volna őket, óvatosságból.
-
Az enyém vagy – morogta, s nem sokkal
később elélvezett.
Én is elértem a beteljesedést, a falnak támaszkodva
próbáltam lassítani a légzésem. Ő eközben végigsimított a hasamon, keze
megállapodott jobb oldalt a csípőmnél. Körmeit végighúzta a bőrömön, mire belém
nyilallt a fájdalom. Felszisszentem, ő a számra tette mutatóujját.
-
Mostantól hozzám tartozol. Ez jelképezi
a szerződést – bökött csípőm felé, ahol idő közben kirajzolódott egy tetoválás.
Egy kicsi, fekete farkast mintázott, sárga szemekkel – azt kell tenned, amit
elvárok tőled, és én azt tehetek veled, amihez kedvem van.
-
De…
-
Nem ellenkezhetsz. Az életed most már
tőlem függ.
Gonoszan elmosolyodott, és lassan kihúzódott
belőlem. Felöltözött, rám segítette a ruhát, majd eltűnt a sötétben. Egyedül
hagyott kusza gondolataimmal, és egyre növekvő kétségbeesésemmel…
