Boldogító...?

-          Érdekházasság?  - kérdeztem teljesen kiborulva – melyik korban élsz apa?! Én nem fogok hozzámenni egy vadidegen férfihez, csak a te kedvedért! Nem is láttam még, a nevét sem tudom... Ezt nem várhatod el tőlem!
-          Janho, kicsim, nyugodj meg kérlek. Ez a te érdeked is.
-          Amennyiben? – fontam össze karjaimat durcásan.
-          Okos, jól nevelt fiú, jól fog bánni veled.
-          És az apja gazdag, és nem mellesleg üzleti partnerünk...?
-          I-igen – sóhajtott fel apám.
-          Tudtam... és mi a neve?
-          Choi Minho.
-          Choi... nem az ő tulajdonuk az a nagy elektronikai cég? – gondolkoztam hangosan.
-          De igen.
Hiába tiltakoztam kézzel –lábbal az esküvő ellen, nem tehettem semmit. A drágalátos szülők mindent elintéztek. Alig pár napom maradt a nagy eseményig. Mindenki azt hangoztatta, hogy mennyire szép párt fogunk alkotni. De én még mindig nem láttam „szívem választottját”. Mindenki lelkesen készült, én pedig nem akartam elrontani az örömüket, így csak magamban dühöngtem. Ilyen szerencsém is csak nekem lehet. De csak túlélem majd... így bíztattam magam az esküvő napjáig, de aznap minden megváltozott.
Ahogy az oltár felé sétáltam, egyre idegesebb lettem, hiszen mégis csak életem eddigi legfontosabb eseménye előtt álltam. Minho mosolyogva várt rám. Az első benyomás pozitív volt. Ha nem kényszerítettek volna, hogy a felesége legyek, talán még bele is szerettem volna... Ezt a gondolatot azonban gyorsan elhessegettem. Minden simán ment, még a „boldogító” igent is kimondtuk, de mikor felém fordult, hogy megcsókoljon, teljesen elvesztem szép, sötétbarna szemeiben. Ezt ő észrevette, s egy csintalan vigyort kaptam cserébe. Mikor ajkaink összeértek, mindenki örvendezett nekünk. Ott álltam vele szemben elpirulva, és azon gondolkodtam, hogy hányan hallják, milyen elképesztően dörömböl a szívem.
Nem is emlékszem, hogyan kerültem haza. Minho átemelt a küszöbön, majd mosolyogva megölelt.
-          Isten hozott!
Némi segítséggel, nagy nehezen sikerült kihámoznom magam a ruha felső rétegeiből, és elmentem a fürdőbe, hogy átöltözzek. A bőröndben barátnőim jóvoltából került néhány kihívó ruhadarab is. Felkaptam az elsőt ami a kezembe került, de lehet, hogy rossz döntés volt. Óvatosan húztam fel a vékony csipkét, nehogy elszakadjon. Aztán vetettem egy pillantást a tükörbe. Elégedett voltam azzal, aki visszanézett rám. A hálószobába indultam. Útközben találkoztam Minhoval, aki elismerően végigmért. Megeresztettem felé egy bátortalan vigyort, majd befészkeltem magam a puha ágyba. Újdonsült férjem is előkerült. Egy boxerben sétált keresztül a szobán. Nem mondom, rendesen meglepődtem, hogy milyen kidolgozott felsőteste van. Egy elkényeztetett, gazdag srácból nem néztem volna ki ilyet...
-          Tetszik amit látsz? – kérdezte mosolyogva, miközben felmászott az ágyra és fölém hajolt.
Pirulva bólintottam, mire ő egy lágy csókot lehet az ajkaimra, majd csillogó szemmel pislogott felém... Talán nem is lesz ez olyan rossz házasság – gondoltam magamban.

Life isn't as easy as you thought 24.rész

-          Ne aggódj öcsi, nem te vagy az első, akinek elcsavarta a fejét – kacsintott.
-          De én nem..
-          Ne tagadd, még a vak is látja, hogy szívesen megfektetnéd – súgta a fülébe DongHae.
-          Tessék? – méltatlankodott Kyuhyun.
-          Vagy talán nincs igazam?
-          Najó, elég ebből, én leléptem jó. Jó meccs volt fiúk – vágott közbe Kage – ha kellek, otthon megtaláltok.
-          És a munka? – kérdezte szigorúan Leeteuk.
-          Néha tanulnom is kell! – pislogott ártatlanul a japán – remélem nem akarod, hogy miattad rúgjanak ki az egyetemről..
-          Nem, dehogy... menj csak – sóhajtott beletörődően a főnök.
-          Ja és Siwon, mára rádbízom a zöldfülű további kínzását, de csak óvatosan, mert kezd besokallni – mondta gúnyosan a nő, majd kisétált a teremből.
Kyuhyun gyilkos pillantásokkal méregette távolodó alakját.
-          Ne kapd fel a vizet Kyu, ő mindig ilyen – lépett oda a fiúkhoz SunJae – és te, Cicám – fordult Yesunghoz – már megint miért hagytad, hogy megverjen egy lány? – kérdezte vigyorogva.
-          Ahh, tudod, hogy csak hagytam magam – kacsintott – nem vehetem el a húgom kedvét a játéktól.
-          A testvéred? – nézett rá megütközve Kyuhyun.
-          Nem vér szerinti – nevetett fel Yesung – egyke vagyok.
-          Akkor...?
-          Ez egy hosszú történet – komolyodott el – én találtam meg, miután félholtra verte három yakuza.
-          Miért? Nem is tudtam...
-          Nagyon sok mindent nem tudsz te még róla – szólt közbe SunJae.
-          De ez már régen volt, és a múltat jobb békén hagyni. Ha jót akarsz magadnak, ne hozd fel előtte ezt a témát.
Kyuhyun elgondolkodva bólintott, miközben szeme megakadt testvérén, aki éppen kibontakozott Siwon öleléséből. NaRae mindig nagyon boldognak tűnt a férfi mellett, megbékélt azzal a tudattal is, hogy a japán nő elcsavarta Siwon fejét. Hiszen, ahogy bátyja mondta, ez teljesen érthető, és nem is tudott tenni ellene semmit.
-          Gratulálok hyung, jól játszottál – lépett oda hozzájuk.
-          Kösz – vigyorgott rá az idősebb – és amilyen jó kedvem van ma, elhalasztom az edzést, szabad vagy.
-          Óhh, köszönöm – lélegzett fel a fiú – akkor majd holnap... Hugi, haza vigyelek?
NaRae kérdőn nézett Siwonra, aki felsóhajtott.
-          Nagyon szívesen tölteném veled a délutánt, de dolgom van a kínaiakkal.
-          Akkor haza vihetsz – mondta csalódottan a lány.
-          Ne aggódj, majd bepótoljuk –kacsintott a férfi, majd egy búcsúcsók után eltűnt az öltözőben.

-          Te meg mit bénáztál a meccsen?! – kérdezte NaRae a kocsiban ülve.
-          Na szép, már te is kezded hugi?
-          Igen! Szedd már össze magad, és beszélj vele!
-          Kivel?
-          Kivel...kivel. az öreganyámmal – forgatta a szemeit a lány – Kage-vel.
-          Jaa, persze, hogy jól kiröhögjön?
-          Te teljesen hülye vagy...
-          Kösz.. – morgott Kyu – mintha olyan egyszerű lenne beszélni vele...
-          Odaállsz elé, és megmondod neki...
-          Nem tudom, észrevetted-e, hogy még mindig nem vagyok a szíve csücske. Ha kihozom a sodrából, talán még le is lő...
-          Ennyire csak nem drasztikus a helyzet.
-          Te nem ismered őt... ma is majdnem megfojtott valakit.
-          Hogy mit csinált?
-          Valami bárban összeveszett egy sráccal, és délelőtt összefutottunk vele véletlenül. Hát nem lettem volna a fickó helyében.
-          És min kapta fel ennyire a vizet?
-          Nem tudom... de szerintem van köztük valami – mondta lehangoltan a fiú.
-          Szedd össze magad, és meg ne próbált feladni! – zárta le a vitát NaRae.

Kill him! (Lee Joon OS 18+)

        És nekem pont téged kellene megölnöm? – kérdezte a nő az ablakban ülve.
-          Kellemetlen nem? Te vagy a halál angyala, most mégis tétovázol – nézett rá kihívóan a férfi.
Ez a kifejezés tökéletesen illet a lány külsejéhez. Sötét haja hullámosan omlott a vállára, vörös szemei hidegen csillogtak a holdfényben. Fekete, kihívóan dekoltált spagettipántos felsőt viselt, és egy tapadós bőrnadrágot. Szerelését pár szegecselt öv és lánc dobta fel. Vele szemben a férfi egy szál szürke melegítőnadrágban nyúlt végig az ágyon.
-          Tartsd meg magadnak a megjegyzéseidet – mondta a nő, és egy pillanat alatt az mellette termett.
Végigsimított a férfi kidolgozott felsőtestén, majd az ölébe telepedett, és ülő helyzetbe húzta. Ő meglepetten pislogott párat, majd óvatosan kisöpört egy tincset támadója arcából, aki nem teketóriázott, szinte azonnal rátapadt az áldozat ajkaira.
-          Kage  - zihálta a férfi, miután levegőhöz jutott – nem lesz ebből bajod?
-          Ugyan már Joonie, magasabb ragom van annál, hogy egy ilyen apróság miatt megüssem a bokám – kacsintott az „angyal”.
-          Apróság?! – kérdezett vissza megütközve a másik – családjaink évszázadok óta gyilkolják egymást, és te azt mondod apróság?
-          Néha belefér egy kis fegyverszünet nem?
-          Ha te ezt fegyverszünetnek nevezed... - mondta Joon, miközben megszabadította a nőt a felsőjétől.
Először ajkait kezdte kényeztetni, majd nyakát és mellkasát. Kage hátrahajtotta a fejét, és nagyot sóhajtott. A férfi most a melltartótól próbálta megszabadítani, de ő nem hagyta magát. Hátra lökte Joont, most ő következett. Apró csókokkal haladt végig a férfi izmos felsőtestén. Lassan haladt lefelé, majd hirtelen meggondolta magát, és visszatért partnere ajkaihoz. Egyik kezével beletúrt a fiú hajába, míg a másik vándorutat járt be. Rámarkolt a férfi lüktető férfiasságára, aminek következtében egy hatalmas nyögés szakadt fel Joon-ból.
-          Nehh kínozz...
De Kage ügyet se vetett rá. A férfinek sem kellett több, maga alá fordította s pillanatok alatt megszabadította midkettőjüket a ruháktól. Táncba hívta a nő nyelvét, miközben eggyé olvadt vele. Gyors tempót diktált, hamar eljuttatta a csúcsra a vadászt, majd nem sokkal ezután ő is követte. Sokáig ölelte Kage-t, aki hol a hátát simogatta, hol pedig beletúrt a hajába. Ők ketten összetartoztak, még a két klán véres háborúja sem tudott ezen változtatni...

Life isn't as easy as you thought 23.rész

Nem lehet mondani, hogy unalmas lett volna a meccs. A Tigrisek és a Farkasok – merthogy így nevezték a két csapatot – már az első negyedben gyilkolták egymást. A harmadik negyedig Leeteuk csapata vezetett, de a pontkülömbség nem haladta meg az ötöt.
-          Siwon – ék veszíteni fognak – vonta le a következtetést NaRae.
-          Várd ki a végét – mondta SunJae.
-          Nem láttad még, hogyan játszanak teljes erőből – mosolygott Hyori is.
-          Teljes erőből? Akkor ez csak bemelegítés volt? – képedt el a lány, mire a többiek csak nevettek.
És igazuk lett, az utolsó negyedben a falka összehangolt támadást indított, és nem engedett be egy kosarat sem. Míg a fiúk támadtak, Kage inkább csak védekezett. Könnyedén védte Kyuhyun próbálkozásait.  Az egyik blokkolás után a japán nekiesett a fíúnak, aminek következtében mindketten elterültek a földön. A nő a mellkasára támaszkodott, és egy pillanatig mélyen a szemébe nézett, majd kacsintott, és faképnél hagyta a meglepett játékost, akinek kellett némi idő, mire össze tudta szedni a gondolatait, és feltápászkodott. A többiek kihasználták ezt.
-          Szedd össze magad! – kiáltott oda neki Yesung, de a végeredményen már nem tudtak változtatni.
Ötvenkettő negyvennyolcra nyertek a Farkasok.
-          És igen! – Siwon örömében a levegőbe boxolt, és lekapta a felsőjét.
-          Hé, hé! A vetkőzést hagyd meg estére, ha kérhetem – lépett oda hozzá Kage vigyorogva, és lepacsizott vele.
NaRae féltékenyen figyelte a jelenetet, majd a többiekkel együtt elindult a pályára. Eközben Hangeng odalépett a másik csapatkapitányhoz.
-          Nyertünk vagy nyertünk? - kérdezte önelégülten a kínai. Válaszul csak egy morgást kapott.
-          Ez nem volt tiszta játék! - panaszkodott Hae.
-          Kage csalt! - kontrázott Hyuk is.
-          Tessék? Nem tehetek róla, hogy egyesek nem a labdára koncentráltak - kapcsolódott be a vitába a nő is, miközben erősen Kyuhyunt fixírozta.
A fiú kerülte a tekintetét. A nap folyamán már másodszor került kínos helyzetbe, de ezúttal  Yesung kimentette.
-          Ne aggódj öcsi, nem te vagy az első, akinek elcsavarta a fejét – kacsintott.

Life isn't as easy as you thought 22.rész

Kyuhyun számára kínos beszélgetés bontakozott ki, a másik kettő nem zavartatta magát. Szerencséjére Jaehyo hamar távozott.
-          Szabad megkérdeznem, hogy miért vagy ennyire dühös? - kérdezte a nőt.
-           Nem!
-           De mégis...
-          Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne a magánéletemhez! - fakadt ki Kage.
-          Valóban nincs, - de szeretném ha lenne... - fejezte be a mondatot gondolatban Kyuhyun.
Többet nem is firtatta a témát, hiszen tudta, hogy semmit nem érne el. Tisztában volt vele, hogy ha nem teszi meg az első lépéseket, nem jut sehová, de ilyen elutasító viselkedés mellett jobbnak látta, ha inkább nem cselekszik.
Kage addig kínozta a fiút, amíg nem találta elfogadhatónak az eredményt. Noha már pontos volt, még mindig idegenkedett a fegyverektől. Négy óra gyakorlás után indultak vissza a főhadiszállásra. Kyuhyunnak elege volt az egészből, de a reggeli fejmosás után nem mert panaszkodni, csak fáradtan sétált kiképzője mellett, és próbálta pozitívan szemlélni a dolgokat. Egy fél délelőttöt vele tölthetett.
-          Mi ez a mélabús fej? – kérdezte Siwon, aki vidáman huppant le az egyik kényelmes kanapéra barátnője mellé.
-          Csak fáradt vagyok – morogta Kyuhyun.
-          De hát nem csak lőttetek? – szólt közbe Leeteuk az ajtóból. Egy csinos lányt ölelgetett.
-          Hyori? – csillant fel a japán szeme, és rögtön odasietett a régen látott „családtaghoz”.
Amíg a lányok örültek a találkozásnak, a kínai részleg tette látogatását a nagy társalgóban. Mindhárman sportöltözetben, egyikőjüknél kosárlabda.
-          Hangeng? Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Leeteuk meglepve.
-          Nyaralok – kacsintott a kínai – és kihívlak egy meccsre!
-          Tessék?
-          Persze csak ha nem félsz, hogy megint megverünk...
-          Szólok a majmoknak és mehetünk is játszani! – felelte a vezér.
-          Akkor a szokott csapatok?
-          Majdnem.. én a majmokkal, Yesunggal és Kyuhyunnal leszek.
-          Velem?! – kérdezett vissza az újonc meglepetten.
-          Talán nem szeretsz kosarazni?
-          De, csak... mindegy, szívesen játszok – mosolygott.
-          Rendben. Henry, ZhouMi, Siwon? Velem vagytok? - kérdezte Hangeng.
-          Naná! – pattant fel Siwon – és ki lesz az ötödik?
-          Kage, megtisztelsz minket a részvételeddel? – kérdezte a kínai.
-          Rám mindig számíthatsz! – felelte a japán.
Hamarosan mind a tíz játékos a pár emelettel lejjebb található pályán foglalt helyet, a lányok pedig lelkes szurkolócsapatot alakítottak.

I want you NOW! (mini OS 18+)

Siwon! - szóltam rá erélyesebben, miután az előző felszólításaimra nem felelt.
Ő a falnak támaszkodott, én pedig karjai között álltam,alig bírtam mozdulni.
-          Hm? - kérdezte, miközben arcát a nyakamba fúrta. Lehelete csiklandozott.
-           Ezt nem most kéne...- kezdtem, de elakadtam, mert gyengéden beleharapott a fülembe - é

s nem itt! Mit fog szólni Yesung, ha rajtakap minket az ágyában? - próbáltam meggyőzni, mielőtt teljesen elcsavarta volna a fejemet.

-           Szóval csak az ággyal van probléma? - nézett rám pajkosan csillogó szemekkel.
-           Neem - toltam el magamtól óvatosan.
-          Ne kéresd magad, tudom, hogy te is akarod! Két hete nem is láttalak... kívánlak. MOST! - szavai nyomatékául hozzám dörzsölte kisebbik énjét, mire én felnyögtem. Jelen pillanatban ugyanis nem volt annyira kicsi...
-          De itt van a fél banda, mi lesz, ha...?
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert már az övem csatjánál babrált.
-          Őket is lefoglalják a lányok... – hallgattatott el egy szenvedélyes csókkal.
Nem bírtam tovább, megadtam neki magam. Megragadtam a nyakánál, közelebb húztam magamhoz, és elmélyítettem a csókot. Már ha ez lehetséges volt. Ő mindkettőnket megszabadított a nadrágtól. Először ujjaival kezdett ingerelni, majd mikor közelebb toltam felé csípőmet, behatolt. Kezeit felcsúsztatta pólóm alá, oldalamat simogatta, miközben lassan mozogni kezdett. Én próbáltam visszafogni magam, így kezdetben csak halk sóhajtások hagyták el a számat, de minél jobban begyorsított, annál hangosabban adtam jelet tetszésemnek. Egyszerre jutottunk a csúcsra. Siwon a falnak támaszkodva próbálta stabilizálni lélegzetvételeit, én pedig szorosan öleltem. Mindketten összerezzentünk, mikor valaki kopogtatott az ajtón.
-          Gyerekek! Egy kicsit halkabban ha lehet... néhány embernek elég élénk a fantáziája odalent – hallottuk meg Kyu gúnyos hangját.
-          Én megmondtam..! – súgtam szerelmem fülébe, mire ő vigyorogva vállat vont.
-          Ne is törődj vele, csak türelmetlen, mindenkinek hiányzott a barántője... – már épp válaszoltam volna neki, mikor rátapadt ajkaimra...

Madness (mini OS)

Rémülten, tágra nyílt szemekkel állt előttem, de nem érdekelt. az agyamat vörös köd borította. Tudtam, hogy sokkal erősebb vagyok nála, és most nem volt esélye a menekülésre. Többször átvert már, és most végre a markomban volt. Lassan előhúztam hatalmas kardomat, és fenyegetően megpörgettem. Talán egyszer régen bíztam benne, de az az idő már messze járt. Azóta csak káromra volt. Nem is tudom, eddig miért nem tettem semmit. Hiszen én vadász voltam. Méghozzá a szerencsés fajtából. Anyai ágról csak a jó tulajdonságokat örököltem, erő, gyorsaság, alakváltó képesség, míg apai ágról megkaptam a kiképzést, mindazt, amire szükségem volt az élethez. Kitartás, fegyelem, türelem. Ezek voltak az alapszabályok. Csakhogy a türelmem most elfogyott. Az előttem álló vámpír ijedten meredt a hatalmas pengére, mely nem sok jót ígért neki. Aztán még ijedtebben nézett, visszaraktam a helyére. Ismert már annyira, hogy tudta mire készülök. A pusztakezes harc volt az én stílusom. Senki nem menekülhetett karmaim közül. Ő sem kerülte el végzetét.
- Bocsáss meg! – könyörgött, de már késő volt.
Immáron teljes valómban álltam előtte. Megráztam hatalmas fejemet, és ráemeltem hideg, sárga tekintetemet. Mielőtt bármit tehetett volna, nekiugrottam a torkának. Hullája hamarosan cafatokban hevert előttem. Nem volt valami szép látvány, de lusta voltam eltakarítani magam után, így ott hagytam a sikátorban, én pedig továbbálltam. Újabb áldozat vérére szomjaztam…

Life isn't as easy as you thought 21.rész

A japán éppen a szekrényében matatott, mikor ismerős alakot pillantott meg.
-          Töltd be azt – mutatott egy pisztolyra – és kezdj el gyakorolni, nekem van egy kis elintéznivalóm.
Ezzel a mondattal faképnél hagyta Kyuhyunt. A fiú éppen a golyókat helyezte a tárba, mikor valakit nekilöktek a szekrénysor túloldalának, és meghallotta Kage gyilkos indulattól izzó hangját.
-          Ezt nem bocsátom meg neked! Mégis mit gondoltál?!
-          Ugyan már Cicám! Most mit vagy úgy oda?
-          Nem vagyok a cicád Jaehyo – sziszegte a nő.
-          Egy egyszerű csók miatt felesleges ennyire kiakadnod... és nem úgy tűnt, minntha nagyon ellenkezni akartál volna.
-          Nem ez a gond! Kihasználtál... tudod mennyire utálom az ilyet?
-          Ezt úgy mondod, mintha te ártatlan lennél.
-          Nekem még senki nem panaszkodott... de nem ez a lényeg. Nem kell leitatnod, ha akarsz tőlem valamit.
-          Ezt értsem úgy – halkult el Jaehyo - hogy pia nélkül is belementél volna?
-          Tudod jól, hogy szeretek játszani...
-          Nade a csávód? Tegnap is elég csnyán méregetett...
-          Mint mondtam, szeretek játszani. Egyébként már nem a csávóm.
-          Akkor szabad az út?
-          Talán. Viszont te nagy bajban vagy remélem tudod.
-          Cica, te úgy sem bántassz engem. Ismerlek már. Most még dühös vagy, de pár nap és megbékélsz.
Kyuhyun először értetlenül, majd egyre féltékenyebben hallgatta a heves szóváltást. Tudta, hogy őt a nő a háta közepére sem kívánja, hogy csak megnehezíti az életét, de attól az ő érzései mit sem változtak. Lerakta a fegyvert, és megkerülte a szekrényeket. Ott igen furcsa látvány fogadta. Kage a nyakánál fogva a falhoz szorított egy fiatal srácot, arcuk csak pár centire volt egymástól. Kyu hangosan megköszörülte a torkát, mire a másik kettő felé fordult.
- Nahát, csak nem új játékot szereztél? – kérdezte gonosz mosollyal Jaehyo.

Life isn't as easy as you thought 20.rész

Másnap reggel kegyetlen fejfájással ébredt. Hát igen, így jár, aki túl sokat iszik... Gyorsan elkészült, és lesietett az irodájába, hiszen sok dolga volt. Kyuhyun-t kellet felkészítenie egy hét alatt az első bevetésre, és a fiú célzása még elég gyenge volt. Szorította őket az idő...
 Kage némán bámult ki az ablakon, legszívesebben haza ment volna, de nem tehette meg. Semmi kedve nem volt az asztala előtt ücsörgő fiúval foglalkozni. Koránt sem volt biztos benne, hogy már készen állt a feladatra, de Eeteuk-sama szavának nem szegülhetett ellen. Így csak húzta az időt.
-          Ez mi? - szólalt meg hirtelen Kyuhyun.
-           Mi mi? - sétált mellé a nő - ó, hogy ez? - kérdezte, mikor meglátta a fényképet -tegnap elmentünk bulizni...
-          De miért Siwonnal?
-          Talán féltékeny vagy? - Kage szája sunyi mosolyra húzódott.
-          N-nem - felelte zavartan Kyu - de a húgom... miért nem hagyod őket békén?
-          Tétlenül nézzem végig, hogy elveszik a játékomat? Vagy szerezzek új játékot?
A nő egészen közel hajolt látogatójához, egyik kezével benyúlt annak zakója alá, s fél lábbal feltérdelt a székre, hogy még közelebb kerüljön a férfihez. Kyuhyun elvörösödött, próbált távolabb húzódni.
-          Úgy érzem, te benne lennél - súgta a fiú fülébe, majd letekintett, és elhúzta a térdét. Rákacsintott, megkerülte az asztalt, és helyet foglalt. Továbbra is fogva tartotta Kyuhyun tekintetét – később elviszlek lőni – folytatta kis szünet után, miközben megdörzsölte a szemét.
-          Miért olyan fontos ez? Tudod, hogy nem az erősségem...
-          Pont azért, egy hét múlva próbafeladatot kapsz.
-          Tessék? – pislogott értetlenül a fiú – de én még...
-          Nem én döntöttem így, nem áll hatalmamban módosítani rajta.
-          De...
-          Szerintem megbirkózol vele. Te leszel a sofőröm. Ki kell menjünk a reptérre, és engem te fogsz kísérni. Remélhetőleg nem lesz más feladatod, mint megvárni a kocsiban.
-          És ehhez miért kell megtanuljak rendesen lőni? – kérdezte Kyuhyun.
-          Semmit nem bízok a véletlenre, ha becsúszik valami, nem szabad tétováznod!
-          De Kage, é erre még nem készültem fel!
-          Ne nyafogj! Nem én akartam belépni a maffiába, hanem te. Leeteuk miatt vigyázok rád, de azt ne hidd, hogy szívesen teszem. Légy olyan szíves, csináld azt, amit mondok, és könnyítsd meg a dolgomat... Eszedbe ne jusson meghátrálni vagy esetleg feldobni a talpadat – fakadt ki a nő.
A fiú némán nézett mentorára, nem tudta, mit is mondhatna. Nem értette a nőt. Az egyik pillanatban alig pár centi választotta el kettőjüket, most pedig kilóméterek tűnt a távolság.
- Muszáj meginnom egy kávét, utána indulunk. Te vezetsz! – Kage felállt a székéből és kisétált az irodából, magára hagyva a zavart újoncot.

Life isn't as easy as you thought 19.rész

Kage morcosan állt a tükör előtt, és új ruháját nézegette.
-          Most komolyan, SunJae, miért kell nekem is mennem?
-          Ugyan, ne panaszkodj! Nagyon rád fér már egy kis lazítás, folyton csak a munka...
-          De nincs kedvem – nyafogott tovább a japán – és különben is, hová megyünk, hogy így ki kell öltöznünk? – most barátnője felé

fordult.

SunJae egy ezüst színű, flitterektől csillogó pántnélküli miniruhában ült egy kényelmes fotelban, mellette egy pár hozzáillő magassarkú. Kage egy mélyen dekoltált fekete, hasonlóan rövidd ruhában ácsorgott, amit egy arany sárkány díszített.
-          Csak dobj fel valami sminket, és nyomás! A fiúk már várnak ránk.
-          Fiúk?
-          Yesung és Siwon... ugye nem gondoltad, hogy egyedül megyünk? – kérdezte hitetlenkedve SunJae.
-          Miért is gondoltam volna.. – morgolódott tovább Kage, miközben elvégezte a szükséges ecsetvonásokat.
Gyorsan felvették a cipőiket, és lesiettek az épület elé, ahol a két férfi egy BMW-nek támaszkodva várt rájuk. Yesung egy sötétkék, Siwon pedig egy fekete ingben. Mindketten elegánsak voltak.
-          Csinik vagytok – mondta Yesung, miközben megölelte barátnőjét. Siwon elismerően végigmérte a két nőt, de nem szólt semmit.
-          Nos, akkor indulhatunk? – türelmetlenkedett a japán.
-          Parancsolj – mondta vigyorogva Siwon, miközben kinyitotta a kocsiajtót.
Nagyjából tíz percet autózhattak, az uticél nem volt messze.
-          A Silver Star? – kérdezte meglepetten Kage.
-          Mire számítottál? – nevetett rá barátnője.
-          Nem tudom – vont vállat, majd besétált az épületbe.
Ez volt a környék legpuccosabb bárja. Tipikusan borsos árak, de cserébe garantált volt a kényelem. Volt itt hatalmas táncparkett, nyugodt kis zug, a különböző ügyletek elintézésére, kényelmes kanapék, szép bárpult és hangulatos világítás. Aki itt megfordult az bővelkedett a pénzben, elegáns, márkás ruhákban díszelgett mindenki. Ahogy a japán körül nézett, ismerős arcokat látott mindenhol. Mindenki megfordult itt, aki kicsit is számított az alvilágban.
-          Te, az nem Hae egyik csaja? – bökte oldalba Siwont, és a bárpult felé mutatott, ahol egy nő vidáman beszélgetett egy vörös hajú férfival, majd hirtelen puszit nyomott az arcára.
- De, ha jól tudom, HyunAe a neve. A srác meg valami bandavezér...

-          Sosem láttam még – tűnődött a nő, mikor valaki megszólította őket.
-          Hát ti? Miért nem mondtátok, hogy itt lesztek?
-          Szia Wook! Mi sem igazán tudtuk... – felelt neki Siwon.
-          Kage, nem baj, ha elrablom egy kicsit? Beszélnem kéne vele, és meginnék vele egy whiskey-t.
-          Csak nyugodtan, én addig körülnézek – mosolygott a megszólított, majd el is tűnt.
Felment az emeletre, ahol megszólította egy ismerős hang.
-          Jaehyo? – fordult meglepetten a kanapé felé, ahol a fiatal férfi és két társa terpeszkedett.
Egy kisebb maffiacsoport vezetője volt, jó kapcsolatot ápoltak a YangSuHeo-val, habár feleannyira sem voltak befolyásosak.
-          Egyedül? – kérdezte a srác mosolyogva.
-          A többiek lent vannak... annyira nincs kedvem ehhez az egészhez.
-          Gyere – paskolta meg maga mellett a fotelt – meghívlak egy pezsgőre.
-          Köszönöm – mosolygott hálásan a nő, és leült mellé.
Jaehyo egy intéssel elküldte kísérőit, és elővett egy üveg pezsgőt a jeges vödörből. Töltött mindkettejüknek, majd beszélgetni kezdtek. Nagyjából fél óra alatt sikerült leitatnia Kage-t. Ekkor elvette tőle a poharat, és az ölébe húzta. Kisöpört pár tincset a nő hajából, majd megcsókolta. A japán szinte azonnal viszonozta. Ez amolyan érzelmektől mentes csók volt, a férfi kihasználta, hogy Kage gátlásait feloldotta az alkohol, és olyat tesz, amit valószínűleg józanul meg fog bánni, hiszen kettejük között hatalmas rangbeli különbség volt. De most végre lehetősége nyílt megtenni, így nem habozott. Csak attól félt, hogy nem fog tudni megállni, és többet akar majd. És ezen nem sokat segített az, hogy a nő keze olyan helyeken járt, ahol nem illett volna.
-          Kage?! – szakította meg a pillanatot egy férfihang – ti meg mit csináltok?
-          S-Siwon? – nézett rá félelemmel Jaehyo – én sajnálom.
-          Nincs mit sajnálnod, főleg nem miattam, de én most hazaviszem, mielőtt még olyat csinál, amit később megbán...
A nő felállt és belekarolt Siwonba. Búcsuzóul rákacsintott a magára hagyott fiúra, majd elindultak hazafelé. Gyalog tették meg az utat. Egyrészt, mert mindketten ittak, másrészt, mivel a kocsi Yesungé volt, és ők még maradtak. Amint beszálltak a liftbe, Kage szorosan megölelte a férfit, és arcát a mellkasába fúrta. Siwon nem szólt egy szót sem, csak visszaölelte, majd egészen a lakásáig kísérte.
-          Nem jössz be? – invitálta a nő – csinálhatnánk, mint régen...
-          Tessék? – kérdezte felháborodva a másik - nekem barátnőm van!
-          És?
-          Mi az, hogy és...?
-          Te tudod – vont vállat Kage – pedig akkor kapva kaptál az alkalmakon – vigyorgott.
-          Aludd ki magad, és holnap beszélünk erről. Jóéjt! – hagyta magára a férfi.
Gyorsan felmenekült a saját lakására, mielőtt még gondolatai nagyon messzire kalandoztak volna. Kage bezárta a lakásajtót, elvánszorgott az ágyáig, és szinte rögtön el is aludt.