Gift from Hell 16.rész

Barátnőm köhögve ugrott arrébb, és szúrósan meredt rám.

-          Kage!! Megfulladok miattad….

-          Bocsi – pislogtam rá ártatlanul.

-          Merre jártál? – törölte ki a vizet a szeméből.

-          Fürdőruhát vettem…

-          Nem jó a tavalyi? – vonta fel a szemöldökét.

-          Felsőbb utasítás – fintorogtam.

-          Aha… és ez tartott két óráig?

-          Hát, közben kedvesen beszélgettünk – fintorogtam – és kétszer megpróbált megfektetni az a seggfej…

-          Hé, hallok ám! – kiabált ki Kyuhyun az ablakon.

-          Az igazság néha fáj – vontam vállat.

-          Perverz... Én még mindig nem értem, miért vagy vele…

-          Mert belehalna a hiányomba – támaszkodott az ablakpárkányra a férfi.

-          Ha ha nagyon vicces… - gúnyolódott Na Rae.

-          Szó szerint értette… - hüvelykujjamat elhúztam a nyakam előtt.

-          Jesszusom!

-          Ne aggódj miattam, én szívós vagyok – mosolyogtam rá bíztatóan.

-          De…!

-          Úgy hallottam, ti sem unatkoztatok… Hogy csókol? – vigyorogtam.

-          El nem tudod képzelni! – nézett rám csillogó szemekkel – Várj… te ezt meg honnan tudod…?

-          Egy farkas füle sok dolgot hall, de nem érdekes… Mesélj!

-          Az úgy volt…

-          Hooogy?

-          Ő szinte azonnal a vízben volt, és engem is hívott, de először tétováztam…

-          Miért? – csodálkoztam.

-          Csak ketten voltunk… féltem, nem tudom – pirult el.

-          Okés, nem lényeg, mit csinált utána? – vigyorogtam továbbra is.

-          Kijött a vízből – nyelt egy nagyot – az a test.

-          Csak nem tetszik? – kuncogtam.

-          D-de – még pirosabb lett.

-          Ok, ne folytasd – még mindig nevettem – mert hiába van a konyhában, hallja az egészet….

-          Yaa!!

-          Olyan aranyos vagy Nana – lépett ki Siwon a házból, és elindult felénk.

-          Nana? – néztem rájuk.

-          Bizony… Az én Nanám, akit karban kell a medencébe vinni, mert máshogy nem hajlandó bejönni.

-          Ez komoly? – vigyorogtam.

-          Ne örülj már ennyire! – szidott Na Rae.

-          Bocsi, nem tehetek róla, jó kedvem van.

-          Nocsak… téged lehet látni nevetni is? – ült le Kyuhyun a medence szélére.

-          Volt… - morogtam, és a medence legtávolabbi sarkába úsztam.

-          Mit tettél vele? – kérdezte vádlón barátnőm.

-          Semmit…

-          Semmit? Azt te semminek nevezed? Nem elég, hogy a becsületembe gázolsz, még le is tagadod? – kiugrottam a vízből, és sértetten indultam a szobám felé. Éreztem a többiek szemét a hátamon, de nem érdekelt…

Gift from Hell 15.rész

Nem viccelt, tényleg elrángatott egy boltba.

-          A tavalyi cuccom miért nem jó? – húztam a szám.

-          Az idei szexibb.

-          Hé…!

-          Ha egyszer ilyen ajándékot kaptál az ördögtől, mutasd is meg!

-          Hogy megint…? – elhallgattam, és elfordultam.

-          Mondd, hogy nem élvezted…

-          Seggfej!

-          Legszívesebben most megfektetnélek, – húzott magához fél kézzel – de a játékunk nem tartozik másra.

-          Hogy tudod elviselni magadat? – undorodva menekültem karja alól.

-          Gyere!

Figyelmen kívül hagyott, megragadta a csuklóm, és a fürdőruhák felé vonszolt. Gyorsan végigfuttatta szemét a választékon, majd kettőt a kezembe nyomott.

-          Ha jó, megvesszük, és megyünk, a többiek már várnak. De nem csavarhatod el a bátyám fejét!

-          Miért tenném? – kérdeztem felháborodottan – Te is sok vagy, nem hogy még egy családtagod is… - megborzongtam, és beléptem a próbafülkébe.

-          Könnyebben meg tudod idézni, mint azt te hiszed..

-          Nincs okom rá… - mondtam, miközben öltöztem.

-          A buliban sem volt, mégis megtetted… - kis szünetet tartott – egyébként hallottam, hogy oda akartál jönni hozzánk – hallottam a hangján, hogy vigyorog.

-          Mert akkor még nem ismertelek…

-          Valld be, hogy vonzódsz hozzám, az első pillanattól kezdve – vigyorgott.

Elhúztam a függönyt, és hidegen ránéztem.

-          Nálad taszítóbb élőlénnyel még nem nagyon találkoztam!

-          Ne légy ilyen kegyetlen! – közelebb jött, és egy tincset a fülem mögé tűrt – nem illik hozzád…

-          Tőled tanultam – öltöttem nyelvet – megyünk, vagy ácsorgunk még itt?

-          De sietős lett valakinek…

-          Meg akarok szabadulni tőled!

-          Azt nem teheted.

-          Ezt már mondtad…

-          Ha jó kislány leszel, szerzek neked munkát – szólalt meg hirtelen.

-          Miért?

-          Az enyém vagy, nekem fogsz dolgozni.

-          Nem leszek a ribancod!

-          Nem vagyok strici…

-          Pedig kinézem belőled…

-          Te leszel az egyik pincér.

-          Hol? – vontam fel a szemöldököm. Eközben a kasszához értünk. Kyuhyun fizetett, majd felém fordult.

-          Megígértem a bátyámnak, hogy veszek neki egy kávézót.

-          Mégis miből fogod megvenni?

-          Már megvettem… - kinyitotta a kocsi ajtaját és bedobta a cuccot a hátsó ülésre –Szállj be!

-          Bankot raboltál? – kérdeztem, miközben engedelmeskedtem.

-          Tudod, pár száz év alatt elég nagy vagyonra lehet szert tenni…

-          Ha te mondod…

Többet nem is beszéltünk, amíg el nem értünk a villájukhoz. Ott leparkolt, kiszállt, majd odaszólt nekem.

-          Menj fel a szobádba, és öltözz át! Utána megtalálsz a konyhában.

Bólintottam, de jobbnak láttam nem válaszolni. Lassan felsétáltam az emeletre, az ágyra dobtam a táskám, és azon kezdtem tanakodni, hogy melyik új szerzeményemet vegyem fel. Végül a fekete mellett döntöttem. Gyorsan magamra kaptam, kerestem egy törülközőt, és lesétáltam a konyhába.

-          Az ördög vinne el! – mondta a férfi, amikor meglátott.

-          Nem tetszik? – biggyesztettem le a számat.

-          Ugye ez költői kérdés volt? – nézett rám megütközve, majd többször is végigmért.

-          Igen – sóhajtottam. Szabályosan felfalt a szemével – nem kéne kimennünk?

-          Jól megvannak nélkülünk is – rakta le a kezében tartott poharat – és ki akarom élvezni a látványt – húzta perverz vigyorra a száját.

-          Amíg csak a látványt élvezed, nincs semmi gond – morogtam.

A következő percben szorosan elém lépett és a pulthoz préselt. Megtámaszkodott mögöttem, miután lehúzta a törülközőt a nyakamból.

-          Hé, mit csinálsz?!

-          Maradj csöndben!

Olyan közel volt, hogy meleg lehelete csiklandozta a bőrömet. Egész testéből sugárzott a forróság. Éreztem, hogy csak szűkösen fér el a nadrágjában, s ettől bennem is megmozdult valami. Hiába próbáltam ellökni, lecsapott ajkaimra. Ezzel megkísértette a sorsát. Felébresztette ösztöneimet, így ha önkéntelenül is, de megpróbáltam elszívni életerejét. Egész teste enyhén megremegett, majd egy halk morgás szakadt fel mellkasából. Egy pillanatra elhúzódott tőlem, és rám szegezte sárgán izzó szemeit.

-          Ne szórakozz velem! – suttogta rekedten.

-          Te kezdted – néztem rá kihívóan.

Ő újra lecsapott, és ki tudja miket csinált volna velem, ha nem toppan be Siwon.

-          Istenért sem akarok megzavarni semmit, de vagy gyertek ki, vagy csináljátok halkabban…

-          Mintha te nem kaptad volna le a csajt… - nézett rá villogó szemekkel Kyuhyun.

-          Én nem támadtam le ennyire… - védekezett a másik férfi.

-          Ha olyat teszel, amit ő nem akar, esküszöm, megöllek! – fenyegettem meg.

-          Ne aggódj, nem tiltakozott a cica – vigyorgott a „pasim”.

-          Te azt honnan tudod?! – méltatlankodott a bátyja.

-          Az én fülem jobb, mint a tiéd – kacsintott Kyuhyun – na menjetek, én is jövök, csak átöltözöm… És Cicám, ne felejtsd, amit a boltban mondtam!

-          Felfogtam, nem csinálok semmit – pislogtam ártatlanul.

-          Miről beszélt az öcskös? – kérdezte Siwon, miután kiértünk az udvarra.

-          Semmi fontosról – vontam vállat – csak aggódik, hogy elcsábítalak…

-          Tessék? – megtorpant, és úgy meredt rám.

-          Ne aggódj, eszem ágában sincs – vigyorogva szaladtam a medence felé, ledobtam a törülközőm a földre, majd egy fejessel bevetettem magam a hívogató vízbe.

Gift from Hell 14.rész

Az iskolában nem mertem Na Rae szemébe nézni. Nem tudtam, mit gondol rólam, és hogyan viszonyul a történtekhez. Félelmem alaptalannak bizonyult, mosolyogva ült le mellém. Látszott rajta, hogy van mondanivalója, de tétovázott.

-          Elvitte a cica a nyelved? – vigyorogtam rá.

-          Nem a cica… - pirult el.

-          Siwon cica – vigyorogtam még szélesebben.

-          Elhívott magához, egy amolyan zártkörű medencés bulira – mondta halkan.

-          Nahát! – kiáltottam fel – ugye elmész?

-          Nem is tudom… Félek odamenni… azok után…

-          Hé, akkor telihold volt… és ha csak ketten lesztek, nem történhet baj!

-          De… mi lesz Kyuhyunnal?

-          Majd én lefoglalom. Elvégre is a pasim – fintorogtam.

-          Miattam igazán nem…

-          De! Ne aggódj, ha rajtam múlik, lesz egy szép délutánotok.

Rám mosolygott, és ennyiben maradtunk. Gyorsan szaladt az idő, mire észbe kaptunk, már ki is csöngettek az ötödik óráról. Vidáman indultunk az öltözők felé. Már csak egy tesi órát kellett túlélnünk. Úgy látszott, hogy minden visszatér a nyugodt kerékvágásba, de minden megváltozott, amikor egyik osztálytársunk felkiáltott.

-          Azt a…! De menő tetoválásod van Kage! Mikor csináltattad?

-          Nem olyan régen – erőltettem egy mosolyt az arcomra – szülinapi ajándék volt…

-          KAGE! – nézett rám szúrósan Na Rae.

-          I-igen? – pislogtam ártatlanul.

Vett egy nagy levegőt, hogy rám eressze dühét, ám a csengő megmentett. Gyorsan kisurrantam az udvarra.

-          Gyere  vissza! – kiabált utánam, de nem vettem tudomást róla.

Megjelent a tanár, és rendre intett minket. Bemelegítésnek futottunk öt kört, aztán a távolugrás következett. Vissza kellett fognom magam, hogy emberi keretek között maradjak. Nem meglepő módon én ugrottam a legnagyobbakat. Elkezdtem nyújtani, hisz az óra a végéhez közeledett. Na Rae mellém lépett. Kérdőn néztem rá, ő pedig egy egyszerű mozdulattal felrántotta a pólómat. Mutatóujjával bökdösni kezdte a farkast.

-          Mégis miért tetováltattad magadra annak a gyilkosnak a képét?! – támadt nekem.

-          Én…

-          Mi okod volt rá?! Elfelejtetted, hogy meg akart ölni mindkettőnket?

-          Nem…

-          Talán nem tetszik? – szakított félbe az említett férfi.

Összerezzentem, és ijedten fordultam felé. Nem először hozta rám a szívbajt.

-          Szépeket ugrottál Cicám! – vigyorgott.

-          Nem vagyok a…!

-          Na Rae, a bátyám a suli előtt vár rád.

-          Mi? Máris?

-          Siess! Remélem hoztál magaddal valami dögös fürdőruhát…

Barátnőm elpirulva motyogott valamit, majd elindult vissza az öltözőkhöz.

-          Mit akarsz itt? – néztem hidegen Kyuhyunra.

-          Szórakozni…

-          Konkrétabban?

-          Téged.

-          Felejtsd el!

-          Nem tehetsz semmit.

-          Akkor erőszakolj meg itt…

-          Nem vagyok hülye!

-          Pedig milyen jó lenne…

-          Ne reménykedj, felesleges.

-          Mondtam már, hogy utállak?

-          Nem fontosak az érzéseid.

-          Ahogyan a tieid sem…

-          Nekem nincsenek.

-          Mindenkinek vannak – néztem rá megütközve.

-          Engem az ösztöneim vezetnek…

-          Ez néhány dolgot megmagyaráz.

-          Például mit?

-          Hogy miért csak a kaja és a szex érdekel.

-          Szépen megfogalmaztad…

-          Nincs igazam?

-          Végül is… de – elvigyorodott.

-          Tehát, mit akarsz csinálni?

-          Elviszlek fürdőruhát venni.

-          Tessék? Minek?

-          Inkább szeretnél meztelenül fürdeni a medencében? – vonta fel a szemöldökét.

-          Nem! – néztem rá morcosan.

-          Tíz perced van. A kapuban várlak.

-          De…

-          Nincs semmi de! Tíz perc… - alig, hogy kimondta, hátat fordított, és villámgyorsan eltűnt.

Morogva indultam az öltözőbe, miközben végig a farkast átkoztam…