S.P.Y. (Donghae OS +18)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy… Valahogy így kezdődnek a mesék igaz? De ki kell, ábrándítsalak benneteket, nem kaptok tőlem mesét. Egy történetet mesélek el nektek, ami talán igaz is. Valahol, egy távoli országban tanyát vert egy kegyetlen bűnszövetkezet. Profi bérgyilkosok, fegyverkereskedők, és hasonló foglalkozású emberek. Az egyik beszállítójuk, nevén nevezve DongHae megbízást kapott. A feladat első fele nem volt nehéz, beilleszkedni egy bizonyos társaságba… Ez könnyen ment, hiszen a barátunk jó megjelenésű szép szál legényke lévén könnyen megnyerte bárkinek a tetszését. Pedig, ha tudták volna, milyen romlott a lelke valójában… Na mindegy. Tehát DongHae elkezdett ezekben a körökben mozogni. Az elvegyülés meg volt, a probléma most következett. Ez nem volt más, mint az információszerzés. De az kellemetlen tud lenni, ha a fagyi visszanyal. Hogy mit értek ezen?  Nem csak a mi emberünknek kellettek az infók, és bizony a másik fél ezúttal gyorsabbnak bizonyult. Korra egy rivális szervezettől érkezett ügynök volt, szintén profi. A gubanc ott kezdődött, hogy miután kifaggatta Mr. nagyokost, meg is ölte, így ő volt az egyetlen, aki birtokában volt a tudásnak. Így érthető, hogy DongHaet ette a fene. Nem tudta, hogyan is vehetné rá a nőt, hogy beszéljen, míg nem egy estélyen találkoztak. Ekkor kezdte fűzni Korrát, aki azonban nem volt hajlandó ingyen elárulni, pusztán pénzzel pedig nem elégedett meg.
-          Mit kérsz még? Talán vigyelek szobára? – tette fel komolytalanul a kérdést.
-          Miért is ne? Nyilván nem véletlenül nagy a szád… ha jól teljesítesz, elmondom neked. Na persze a pénzről se feledkezz meg!
-          Úgy is eszembe juttatod – grimaszoltam, majd az ajtó felé indultam – gyere.
-          Hova?
-          Talán itt akarod csinálni?
-          Tessék? Most?!
-          Mikor máskor? – kérdezte, mintha olyan egyértelmű lett volna a válasz – a főnöknek hamar kell az infó…
-          És hova viszel? – lépett mellé a nő.
-          A mostani lakásomra. Miért, van jobb ötleted?
-          Nem, az jó lesz… de aztán ne bánjam meg.
Ilyen stílusban beszélgettek egészen DongHae ajtajáig, ahol is a férfi rövid kotorászás után megtalálta a kulcsait. Maga elé engedte a nőt, majd ő is belépett az előtérbe.
-          Kérsz valamit, vagy térjünk rögtön a lényegre? – kérdezte egykedvűen.
-          Merre van a háló? – tért ki a válasz elől Korra.
-          Arra – mutatta Hae, majd ő is elindult – remélem, van tehetséged, mert nagyon nem vagyok hangulatban…
-          Ezen könnyen segíthetünk – fordult vissza vigyorogva a nő.
-          Úgy gondolod?
Korra nem válaszolt, csak közel lépett hozzá, végigsimított felsőtestén, majd egy ügyes mozdulattal kicsatolta az övet, és kezét a férfi nadrágjába csúsztatta, mire az meglepetésében felnyögött. A nő azonban csak egyszer simított végig rajta, utána megragadta felsőjét, és alulról kezdte kibújtatni a gombokat a lyukakból. Miután végzett, benyúlt az ing alá, és lágyan lesimította DongHae válláról. Csókolgatni kezdte nyakát, vállát, és kulcscsontját, majd füléhez hajolt, és bele súgta:
-          Most rajtad a sor, mutasd meg, mit tudsz, vagy nem kapsz többet…
A férfinek sem kellett több, felkapta a meglepett nőt, és egyenesen a szobába sétált. Lefektette az ágyra és fölé mászott. Hirtelen ajkaira tapadt, majd lassan bejutott a szájüregébe is. Mikor a nő átkarolta a nyakát, ő elhúzódott tőle.
-          Ha átversz, és nem beszélsz, nagyon megjárod…
-          Ne foglalkozz most ezzel! – DongHae ajkaira tapadt, hogy elhallgattassa.
Nem kellett kétszer mondania. A férfi lefejtette róla a felsőt, majd miután felmérte a terepet, a melltartót is. Elkezdte csókolgatni. Nyakától kezdve, lassan lefelé haladva, hosszan elidőzött Korra kívánatos mellein. Kényeztetni kezdte, kezét és nyelvét egyaránt használatba véve. A nő jólesően felsóhajtott. Partnere ismét lejjebb indult, apró csókokkal halmozta el, miközben egyik kezével oldalát, másikkal pedig egyik combját simogatta. Majd keze lassan a nadrág gombjához tévedt, és egy laza mozdulattal lehúzta a nőről. Korra sem tétlenkedett, ismét kezelésbe vette a férfi büszkeségét, és pár gyengéd mozdulat után meztelenre vetkőztette. DongHae egy röpke pillanatig csak gyönyörködött az elé táruló látványban, majd lehajolt, hogy partnere belső combját hintse be csókokkal. Korra megremegett az érintéstől, majd felhúzta magához, hogy heves nyelvcsatát kezdeményezhessen. Ez alatt a férfi megszabadította az utolsó textildarabtól is, legérzékenyebb pontját kezdte ingerelni. A nő egy idő után megemelte a csípőjét, jelezve, hogy készen áll. Hae-t nem kellett sokat bíztatni, szinte azonnal eggyé vált a nővel, aki halkan felnyögött. Várt egy keveset, hogy szokni tudják a helyzetet, majd mozogni kezdett a forróságban. Korra egyik lábával átkulcsolta a másik csípőjét, és közelebb húzta magához. A férfi válaszként gyorsabb tempót diktált, mindkettőjük eszét kezdte elvenni a kéj, nyögések és sóhajok szakadtak fel belőlük. Szinte egyszerre léptek a gyönyör kapujába. DongHae fáradtan zihálva kihúzódott a nőből, majd mellé feküdt, és magára húzta a takarót.
-          Remélem élvezted – mondta jókedvűen.
-          Van gyakorlatod a dologban…
-          Ennek örömére, reggel közölheted az információkat…
-          Ne aggódj, nem felejtettem el – grimaszolt a nő.

Ottokajo...

Átkoztam magam, amiért olyan naiv voltam, hogy a bizalmamba engedtem. De most már nem számított. Most, hogy egy felajzott vérfarkas rajtam feküdt. Soha nem hittem a túlvilági lényekben, egészen eddig. S most itt voltam kiterítve, valahol az erdő közepén, a hűvös fűben. Levegőt alig mertem venni, nemhogy megmozdulni… Elég kilátástalan helyzetben voltam, örülhettem, ha csak egyszerűen megöl. Megborzongtam, mikor a férfi végignyalt a nyakamon.

-          Ne – könyörögtem, habár tudtam, hogy semmit nem ér.

Ő nem az az alkonyatból szalasztott, csillogó, nyálas lény volt. Gonosz mosolyra húzta az ajkait, majd a szó szoros értelmében letépte rólam a felsőmet.

-          Eressz! – sziszegte elvörösödve, miközben próbáltam kiszabadulni szorítása alól.

-          Még csak most jön a szórakozás – morogta, miközben melltartómtól is megszabadított.

Becsuktam a szemem, és próbáltam nem elképzelni a rám váró szörnyűségeket.

-          Most már elég lesz, hagyd abba YongGuk – szólalt meg mellettünk valaki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a férfi felkapta a fejét.

-          De…

-          Semmi de. Ő az enyém, ne merj hozzányúlni többet!

Ránéztem s láttam, hogy Kyuhyun az. Ő volt úgymond az alfa. Sosem volt a szívem csücske, most mégis örültem, hogy látom. Habár felháborított, amit mondott, nem mertem ellenkezni. Nem voltam olyan helyzetben.

-          Szállj le róla! – utasította Kyuhyun, majd miután a másik engedelmeskedett, ő levette a pólóját, és rám dobta – ezt vedd fel.

Hálásan néztem rá, és gyorsan magamra kaptam a ruhadarabot.

-          Köszönöm – mondtam halkan.

-          Remélem, tudod, hogy többé nem hagyhatsz el minket – szegezte rám hideg, sárga szemeit.

-          Mert ha megteszed, kénytelen leszek megölni téged – szólalt meg hátam mögött váratlanul a harmadik farkas, mire én összerezzentem – ennyire ijesztő lennék? – kérdezte egy gonosz kacaj kíséretében.

-          Ennyire - morogtam – tudod, Himchan, most nem vagyok túl jó idegállapotban, hála a haverodnak.

-          Mit tettél Guk?

-          Vacsorázni akartam…

-          Aha. És ehhez tépted le róla a ruhát? – kérdezte kajánul vigyorogva Hime, és a cafatok felé mutatott.

Én csak némán álltam ott, amíg az alfa nem intett, hogy kövessem. Megmutatta a házat, amit mától kezdve nem hagyhattam el felügyelet nélkül. Nem hagytak választási lehetőséget. A legtöbbször Himchan maradt velem. Pár hónap alatt egész jó, mondhatni baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Már nem féltem tőle, sőt örültem is, ha bejött velem a városba, és nem egyedül kell elintéznem mindent. YongGukkal azóta nem beszéltem. Nem voltam hajlandó megmaradni a közelében, azok után, hogy mit tett. Gyűlöltem, és féltem is, hogy újra kikezd velem. Kyuhyun-al nem sokat találkoztam, de így volt jó. Bár már kezdtem megbarátkozni a tudattal, hogy együtt kell élnem vele, továbbra sem kedveltem. És felőle is hidegséget éreztem, valahányszor elmentünk egymás mellett. Ennek ellenére gyakran leült mellém, mikor ettem. Ilyenkor némán nézte, hogy mit csinálok. Frusztráló volt. Ez történt egy teliholdas éjszaka is. Míg a másik kettő vadászott, ő mellém telepedett. Most is egy szó nélkül ücsörgött, és bámult, amíg vacsoráztam. Tekintetével követett, mikor felálltam, és a mosogatóhoz mentem. Megnyitottam a csapot. Kis idő után megmozdult, és szorosan mögém lépett.

-          Mit csinálsz? – kérdeztem.

-          Akarlak – suttogta rekedten a fülembe.

-          Tessék? – meglepetésemben kiesett a tányér a kezemből.

-          Jól hallottad – lassan átölelt, és szorosan magához húzott – csak folytasd a mosogatást – mormogta miközben beleszagolt a nyakamba.

Amíg be nem fejeztem, békén hagyott, de nem mozdult.  Ám amint végeztem, egyik kezét felcsúsztatta mellemre, majd még feljebb, állam alá nyúlt, és hátradöntötte a fejemet. Nyakamba csókolt, miközben másik kezével kigombolta nadrágomat, és végig simított érzékeny pontjaimon.

-          Neh… - nyögtem halkan.

-          A tested nem ellenkezik – mormogta.

-          Miért teszed ezt velem?

-          Te vagy az eddigi legérdekesebb játékszerem…

Ellöktem kezeit magamról, és szembe néztem vele.

-          Minden érzelem nélkül kihasználsz, aztán megölsz?

-          A hulládnak már nem sok hasznát venném…

Épp válaszra nyitottam a számat, de ő egy csókkal elhallgattatott. Jóformán ledugta nyelvét a torkomon. Kezdetben próbáltam ellenkezni, de teljesen a konyhabútorhoz szorított, mozdulni sem tudtam.

-          Felesleges tiltakoznod – mondta, miközben felültetett a pultra, és lábaimat dereka köré kulcsolta. Enyhén összeborzongtam, mikor hozzám dörzsölte büszkeségét – a tested amúgy is elárul.

-          De… miért pont én?

-          Csak – felelte egyszerűen, majd ismét ajkaimra tapadt.

Felsóhajtottam, és engedtem neki. Vad táncba hívtam nyelvét, és szorosabban kulcsoltam lábaimmal, aminek következtében egy elégedett nyögés szakadt fel torkából.

-          Látod, tudsz te, ha akarsz – mondta halkan, miközben ajkaimról áttért nyakamra, vállamról lehúzta a felsőm pántját.

-          Legalább ne itt…! – morogtam. Alig, hogy kimondtam, máris a szobájában találtam magamat – ezt többet ne csináld! – akadtam ki.

-          Így gyorsabb volt – megvonta a vállát, és az ágy felé kezdett terelni.

Egy váratlan pillanatban megszabadított a toppomtól, hanyatt döntött, és fölém mászott. Perzselő tekintettel mért végig, szemei borostyán színben játszottak a vágytól. Megnyalta a szája szélét, ajkain perverz félmosoly ült. Pár másodpercig csak szemeit legeltette rajtam, majd lehajolt, kóstolgatni kezdte hasam érzékeny bőrét. Akaratlanul, de homorítottam, mikor végignyalt a hasamon. Ő ezt kihasználta, fél kézzel hátam alá nyúlt, levette a melltartómat is. Kebleimet kezdte kényeztetni. Halkan felsóhajtottam „támadása” alatt.

-          Vedd le az ingem – utasított rekedten, miközben fordított helyzetünkön, így én kerültem felülre.

Bizonytalanul lefejtettem róla a textíliát, majd némi tétovázás után csókolgatni kezdtem felsőtestét. Kínzóan lassan haladtam lefelé. Kyuhyun megelégelte a dolgot, visszafordított maga alá, majd mindkettőnkről eltávolította a maradék ruhákat. Adott egy csókot, majd áttért nyakam szívogatására, harapdálására, és váratlanul belém hatolt. Felszisszentem fájdalmamban.

-          Nem lehetne óvatosabban…? – nyögtem.

-          Nem tudtam, hogy még… - mentegetőzött, de félbe szakítottam.

-          Mégis mit vártál?! – nem folytathattam, mert nyelve ismét felfedezőútra indult a számban.

Ettől kezdve visszafogta magát, megvárta, amíg megszoktam méretét, s csak utána kezdett mozogni. Először lassan, majd egyre gyorsabb tempót diktálva. A kéj lassan mindkettőnket a hatalmába kerített, együtt értük el a beteljesülést. Adott egy utolsó csókot majd kihúzódott belőlem, és elnyúlt mellettem. Gyorsan magamra húztam a takarót.

-          Légy az asszonyom! – szólalt meg hosszú hallgatás után.

-          Tessék? – kérdeztem megrökönyödve.

-          Talán – mondta lassan – több vagy, mint egyszerű játékszer… Felkeltetted az érdeklődésemet.

-          Mivel? – húztam el a számat – Azzal, hogy én nem omlok a karjaid közé? Vagy nem szoktál szűzlányokhoz?

Épp válaszra nyitotta a száját, mikor a szobába berontott egy hatalmas homokszínű farkas, villogó szemekkel.

-          Mit képzelsz YongGuk?! – kérdezte felháborodva Kyuhyun - Ez a magánterületem. Takarodj! Most! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

A farkas azonban nem mozdult, továbbra is morogva állt ott. Erre a mellettem fekvő férfiből is előtört rejtegetett énje, egy hatalmas, vöröses-fekete bundájú szörnyeteg. Guk kicsit összerezzent, de nem tágított. A nagyobb farkas elindult felé, kimutatva összes fogát, szőrét borzolva. Hamarosan eltűntek az ajtóból, és az udvaron kezdtek acsarkodni. Gyorsan felöltöztem, és kinyitottam az ablakot. A két állat egymásnak ugrott. Hangosan morogva marták egymást. Pár perc múlva megjelent Himchan is. Mellém lépett.

-          Csinálj valamit, még a végén megölik egymást! – fordultam hozzá kétségbeesetten.

-          Nem tehetek semmit, omega vagyok. Nem szólhatok bele a dolgaikba.

-          De…

-          Sajnálom.

-          Elég legyen, hagyjátok abba! – kiáltottam a verekedők felé.

Kyuhyun egy pillanatra rám nézett. YongGuk ezt kihasználta, és beleharapott a lábába, mire az alfa belemélyesztette fogait a vállába. A másik felnyüszített, és megadta magát. Kyu felém ügetett, enyhén sántítva, majd beugrott az ablakon, és elterült az ágyon, és visszaváltozott.  Felkarjából ömlött a vér. A másik farkas a földön maradt. Himchan rögtön mellé sietett, igyekezett ellátni a sebeit.

-          Hol van az elsősegély doboz? – fordultam Kyu - hoz.

-          Nincs.

-          Tessék?

-          Jól hallottad… pár nap alatt úgyis rendbe jövök, addig meg csak túlélem.

-          Azt már nem! Takarózz be, mindjárt jövök – mondtam, azzal kimentem a fürdőbe, és egy törülközőt bevizeztem.

-          Mire készülsz? – pislogott ártatlanul, mikor visszatértem. Olyan volt, mint egy rossz kisgyerek.

-          Kitisztítom a sebet… minek néz ki?

-          Miért? – kérdezte, amikor leültem mellé.

-          Csak nem gondoltad, hogy hagylak elvérezni…

Csendese tűrte, amíg dolgoztam, de mielőtt felállhattam volna, elkapta a karomat, és magára rántott. Beletúrt a hajamba, és mosolyogva a fülembe suttogott.

Biztos, hogy több vagy, mint egyszerű játék…

Happy Easter~ (+18 Optional bias OS)

Te épp aludtál, amikor ő húsvét alkalmából meg akart locsolni...először,. De aztán úgy döntött, az olyan snassz, ezért befeküdt melléd, és homlokon csókolt, mire te felébredtél... Rámosolyogtál, mire ő megcsókolt. Úgy döntött, hogyha már úgyis egyedül vagytok otthon, akár mást is csinálhatnátok... egyre jobban belemelegedtetek, elkezdte lefejteni rólad a pizsidet.
Miután sikerrel járt, csókolgatni kezdett, először a nyakadra szívott egy pici foltot, majd áttért kulcscsontodra, végül melleidet is kezelésbe vette.
Nagyon élvezted a helyzetet, megszabadítottad az ingétől, és a hátát kezdted simogatni, mire ő jólesően felmordult.
Oldaladat simogatta, és a hasadat puszilgatta, miközben te megszabadítottad a nadrágjától... óvatosan végigsimítottál "kisebbik" énjén, majd pár perc múlva már minden felesleges ruhadarab az ágy mellett hevert...

- Készen állsz? - kérdezte, miközben kényeztetni kezdte legérzékenyebb pontodat.

Felsóhajtottál, majd bólintottál, mire elhúzta kezét, és óvatosan beléd hatolt.
Lassan kezdett mozogni benned, amiket te apró nyögésekkel jutalmaztál. Izmos hátát és oldalát simogattad, miközben ő ajkaidra tapadt, és egyre gyorsabb tempót diktált...

Ahogy a kéj egyre jobban eszeteket vette, egyre erősebben szorítottad magadhoz, míg végül elérted a beteljesülést. Pár lökéssel később ő is követett téged.

Kihúzódott belőled, és lihegve melléd feküdt. Szorosan magához ölelt, és beleszagolt a hajadba.

- Boldog Húsvétot, Cica!- suttogta mosolyogva a füledbe, mire te csak kuncogtál, és adtál neki egy lágy csókot.