Fél óra múlva már a kocsijában ültem. Habár a hideg
futkározott a hátamon, már a gondolattól is, itt ültem mellette, és fogalmam
sem volt róla, hogy mi fog történni. Egy elhagyatott helyen parkolt le. A
környezet kísértetiesen hasonlított arra, ahol pár hete megtámadott a három
férfi... Megborzongtam, majd várakozó
tekintetét látva lassan kikászálódtam az autóból, és vártam.
-
Gyere, bemutatlak két rosszfiúnak -
vázolta a tervet.
-
És ez miért is jó?
-
Egy neked, egy nekem - vont vállat - de
nem cáfolsz meg egyszer sem, különben megjárod - fenyegetett.
-
Mire készülsz? - kérdeztem gyanakvóan,
de nem válaszolt.
Megragadta a csuklómat és maga után húzott egy
lerobbant épület felé - légy hiteles színész - adta ki az utasítást, mire én
csak értetlenül pislogtam, de nem mertem visszakérdezni. Amint beléptünk az
építménybe, minden értelmet nyert. Durvábban rántott maga után.
-
Bocs fiúk, hogy késtem, de a kicsikét
meg kellett győzni... - ekkor értettem meg, miért aggatott rám ilyen kihívó
ruhát.
-
Jó választás! - szólalt meg az egyik
férfi.
-
Ugye? - Kyuhyun maga elé húzott, és
végigsimított a hasamon.
-
Nehéz manapság jó ribancot találni, de
ez tökéletes - kontrázott a társa.
-
Megvannak a kapcsolataim - vigyorgott a
"gazdám".
-
Hé, nem erről volt szó! - próbáltam
kiszabadulni kezei közül - egyáltalán kik ezek?!
-
Azt mondtam, viszlek egy körre, nem azt,
hogy csak egy köröd lesz! - vigyorodott el gonoszan, majd egészen közel hajolt,
és a nyakamba csókolt. Én próbáltam elhúzódni.
-
Úgy látom, az együttműködés még nem
tökéletes - gúnyolódott a magasabb.
-
Csak meg kell találni a gyenge pontjait,
és kezes bárány lesz- mutatóujjával végigsimított kulcscsontomtól egészen
nadrágom széléig, ahol csak egy pillanatra állt meg, mielőtt folytatta volna az
utat lefelé.
Tudta, hogy tiszta fejjel nem tudom használni az
erőmet, és azt is, hogy önszántamból sosem gyilkolnék, így akarta oldani a
gátlásaimat. Ugyan az elmém eszeveszett módon próbált tiltakozni, a testem
önkéntelenül reagált a felhívásra. Ahogy ezt észrevette, a két férfi felé
lökött - ne feledjétek, egyszerre csak egy! – nevetett. Nem kellett sokat
noszogatni, azonnal elindultam a magabiztosabb felé.
-
Szia, cica, játszunk? – karolta át a
derekamat, amint elé léptem.
-
Szeretnél? – csábosan mosolyogva
szuggeráltam.
-
Nem is tudod mennyire! – még közelebb
húzott magához, éhesen bámulta ajkaimat.
-
Ez esetben… örömmel szórakoztatlak egy
kicsit – éreztem, ahogy természetfeletti énem átveszi az irányítást.
-
Mutasd meg, mit tudsz – simogatni kezdte
a hátamat.
-
Te akartad – suttogtam hidegen, majd
érzékien megcsókoltam.
Meglepetten felnyögött, de láthatóan nagyon élvezte
a helyzetet. Nem is csoda, hisz az ösztöneim irányították tetteimet. Hamar
elérkezett a fordulópont, ahonnan már nem tudtam visszafogni magamat, és innen
már nem volt semmi esélye a férfinek. Két perc alatt holtan esett össze. Ez
alatt Kyuhyun sem tétlenkedett, undorítóan apró cafatokban hevert előtte a
hulla. A rosszullét kerülgetett. Felém indult, én pedig önkéntelenül hátráltam.
Nem voltam egy szívbajos típus, de a felém sétáló hatalmas, véres pofájú,
fekete farkas kicsit megijesztett. Sárga szemeit végig rajtam tartva lassan
lépkedett. Mikor hátam nekiütközött a falnak, ő egészen megközelített, két
lábra állt, miközben visszaváltozott emberré. Megtámaszkodott mögöttem, és
sunyin vigyorogva a fülembe súgott.
-
Ne aggódj, most nem bántalak, de nem
fogadok el nemleges választ!
-
De.. én… - kezdtem volna tiltakozni, ám
megragadta a csuklómat, és a kocsi felé kezdett húzni. Próbáltam nem
meztelenségére figyelni.
-
Ne aggódj, mire hazaérünk, te is akarod
majd – mormogta.
Szem forgatva szálltam be az anyósülésre, vártam,
hogy indítson. Tudtam, hogy már nem kerülhetem el a folytatást. Gyorsan felvette a magával hozott váltásruhát,
és szinte azonnal rálépett a gázra, majd forró kezét combomra csúsztatta.
-
Hé! – néztem rá szemrehányóan.
-
Mi az? – vigyorgott rám gyerekesen.
-
Legalább az útra figyelj!
-
Egy egyszerű baleset úgy sem tud megölni
minket – felgyűrte miniszoknyám szélét, ujjaival egyre feljebb kalandozott.
-
Hagyd abba! – förmedtem rá.
-
Nyugalom cicám! – nevetett halkan,
miközben kínzóan lassan apró köröket rajzolt belsőcombomra.
-
Kérlek… – sóhajtottam tehetetlenül.
-
Mire kérsz? – időközben leparkolt a ház
előtt, és felém fordult.
-
Ne játssz velem! – fogtam meg a kezét,
mielőtt még illetlenebb helyre nyúlt volna.
Sokatmondóan rám nézett, majd minden olyan gyorsan
történt, nem is emlékszem, hogy kerültünk fel a szobájába. Szerencsére Siwon
nem volt otthon, így megkímélt minket pár kellemetlen pillantástól. A farkas
hamar az ágyra lökött, nem késlekedett fölém mászni. Hevesen kezdte csókolgatni
nyakamat, miközben oldalamat simogatta. Hiába szólt a fejemben a vészharang,
testem nem akart engedelmeskedni. Érintéseitől, a belőle áradó forróságtól
teljesen beindultam. A következő pillanatban letépte rólam a ruhát, és alaposan
végigmért. Éhesen bámult pár másodpercig, majd a tettek mezejére lépett.
Melleimet vette kezelésbe, aminek köszönhetően halkan sóhajtozni kezdtem. Ekkor
egy elégedett vigyorral nézett rám, mielőtt magát is megszabadította volna a
felesleges ruhadaraboktól. Elfordítottam a fejemet, nem tudtam a szemébe nézni.
Utáltam magam, amiért hagytam magam, de sóvárogtam is érte. Nem volt sok időm
gondolkozni, gyorsan cselekedett, hamar megéreztem magamban. Halkan felnyögtem,
amint mozogni kezdett. Megkapaszkodtam hátában, míg ő a nyakamat és a fülemet
harapdálta. Forró lehelete csiklandozott, teljesen elvesztem a kéj okozta
élvezetben. Nem kellett sok, mindketten elértük a beteljesedést. Próbáltam
lassítani a légzésemet, és amint kihúzódott belőlem, magamra rántottam a takarót,
s az ágy legtávolabbi részére húzódtam. Begubóztam, és próbáltam elfelejteni,
hogy mellettem fekszik. Szerencsére hamar elnyomott az álom...
