Arra
riadtam, hogy a nyakamba harap. Próbáltam lelökni magamról, sikertelenül. A
telefonom csörgésére sem akart elengedni, végül a hátára gördült, és magára
rántott, s így elértem a telefonom. A derekára ültem, és hálát adtam az égnek,
hogy időközben felvett egy alsógatyát. Kómásan vettem fel, Na Rae hangja
azonban teljesen magamhoz térített.
-
Mi van veled? Hol vagy? Napok óta nem láttalak!
-
Én… - nehezen tudtam kifogáson gondolkozni, mert a farkas csípőmön kezdett
körözni perverzen vigyorogva.
-
Na, mi az, elvitte a cica a nyelved?
-
Nem az…
-
Ne szórakozz velem! És többet ne lógj a suliból miatta!
-
Mintha az én választásom lenne… - szúrósan méregettem a férfit, utáltam, hogy
még telefonálni sem hagy.
-
Csalódtam benned…
-
Bent leszek, ígérem!
-
Aha…
-
Tényleg, de most mennem kell – gyorsan kinyomtam, mielőtt tiltakozhatott volna.
„Bocsáss meg!” Gondolataim közül Kyuhyun forró keze térített magamhoz. – Nem
igaz, hogy nem tudtál volna legalább most békén hagyni! – förmedtem rá.
-
Nem lehet ellenállni neked… - kacsintott.
-
Hogy nyelne el a föld!
Ilyen,
és ehhez hasonló stílusban kommunikáltunk, egészen addig, amíg ki nem szálltam
az autóból. Már meg sem lepődtem, hogy Na Rae gyilkos pillantásokat lövellt
felém, amint beléptem az osztályterembe. Leültem mellé a helyemre, ám egy
köszönés után jobbnak láttam nem beszélni vele. El kellett volna mondanom, hogy
igazi természetem a gyilkolásért él, aminek nem itt volt sem a helye, sem az
ideje. És elkerülhetetlen lett volna beszélnem a kötelékről, amelyet a farkas rám
erőltetett, azt pedig egyelőre nem tehettem.
-
Már szóba sem állsz velem? – támadt nekem nap végén. – Sosem gondoltam volna,
hogy valaha ennyit képes leszel változni egy nyomorult pasi miatt – mondta
lekezelően.
-
Igazából magadnak köszönheted – csattantam fel türelmemet vesztve.
-
Ezt meg mégis, hogy érted? – kérdezett vissza felháborodva.
-
Te akartál bulizni, és pasizni, miattad ismertem meg – beszéd közben bedobáltam
cuccaimat a táskámba és hazafelé indultam. Ő pár másodperces késéssel követett.
-
Ha akarnék, sem maradhatnék egyedül – néztem rá idegesen. – Sikerült a terved,
csak azt nem vetted számításba, hogy egy démon karmai közé löktél… és most már
életekkel játszunk – súgtam magam elé, elborzadva.
-
Életekkel? – nézett rám megütközve.
-
Ahhoz, hogy a kedvében járjak, ölnöm kell, hogy elég erős legyek – mondtam
halkan.
-
Arra esetleg nem gondoltál, hogy elfelejted végre azt a szemét gyilkost, és
minden visszatér a régi kerékvágásba? – fakadt ki könnyes szemekkel.
-
Ha nem járok a kedvében, megöl téged… Ördögi kör, nem gondolod? – sóhajtottam
lemondóan.
-
Hogy… mi? – bámult rám szótlanul.
-
Mi ez a fagyos hangulat, lányok? – szólalt meg az emlegetett mellettünk,
hangjában derű bujkált. – Hiszen olyan szép napunk van ma.
-
Egy perc nyugtot sem hagysz, igaz?
-
Lehetnél egy kicsit lelkesebb, ma szenteljük fel az új munkahelyed – kacsintott
rám.
-
A mimet? – megütközve pillantottam rá, s a szemem sarkából láttam, hogy Na Rae
is hasonlóan, értetlenül áll a férfi szavai előtt.
