House Party 4.rész

Nem estem nagyot, habár én kerültem alulra. A hátamon feküdtem, látómezőmet kitöltötte a padló és egy srác keze. Felnéztem az arcára, és elakadt a lélegzetem, elvesztem barna szemeiben. Nem tudom meddig feküdhettünk így a folyosó közepén. Nem akartam bámulni, mégis képtelen voltam másra figyelni. De ő sem nagyon zavartatta magát. Aztán hirtelen észbekapott, lemászott rólam és felsegített.

-          Jól va..? – kezdte, de a szavába vágtam.

-          Annyira sajnálom Kyu, bocsánat! – zavarban voltam.

-          Ugyan, semmi gond, én sem néztem az orrom elé... – elhallgatott, és lassan végigmért – te meg milyen ruhában vagy? – kérdezte meglepetten.

-          Valaki belelökött a medencébe, és nem volt váltásruhám – néztem rá szúrósan – kölcsönvettem Yesung cuccait...

-          Értem. Mellesleg elég dögös vagy így – közölte hirtelen.

Nem tudtam mit válaszolni, és ismét elvörösödtem. Kyu egészen közel lépett hozzám. Én kerekre nyílt szemekkel bámultam.

-          Imádnivaló vagy, mikor elpirulsz – mondta halkan, s közben egyik kezével végigsimította az arcomat, aminek következtében még pirosabb lettem.

Másik kezével az oldalamat kezdte simogatni.

-          Mit csi..? – nem tudtam befejezni a kérdést, mert félbeszakított. Ajkaival finoman becézni kezdte az enyémeket.

Meglepetésemben enyhén szétnyitottam a számat. Ő kihasználta az alkalmat, s nyelve felfedezőútra indult. Párbajra hívta az én nyelvemet. A kezdetben óvatos csók egyre vadabb lett, alig jutottunk levegőhöz. Mindeközben átkaroltam a nyakát, és beletúrtam a hajába. Közelebb húztam magamhoz. Ő mostmár mindkét kezével az oldalamat simogatta, majd lecsúsztatta őket a fenekemre.

-          Nade gyerekek! Ezt nem itt kéne! – Jonghyun meglepett kiáltására úgy rebbentünk szét, mint a riadt verebek.

-          Törődj a magad dolgával Dino! – morogta Kyuhyun.

Jongie csak nevetett, majd eltűnt az egyik szobában.

-          Gyere... – kezdte a maknae visszafordulva hozzám, de újra félbeszakították.

-          Kage! Kage, merre vagy? Haza kell mennünk, és el akarunk köszönni tőled – hallottam meg Minzy hangját.

-          Egy pillanat és megyek! – kiáltottam vissza.

Egy bocsánatkérő mosoly kíséretében magára hagytam Kyu-t. Elindultam a többiek felé, s közben ránéztem egy órára. Meglepetten láttam, hogy már éjfél múlt. Rohant az idő. Odamentem Minzy-ékhez, búcsúzkodni kezdtünk. Fél egyet ütött az óra, a vendgek nagy része már hazament. A SHINee is indulni készült. Jonghyun visszafordult az ajtóban, és a kezembe nyomott valamit.

-          Aztán csak óvatosan! – vigyorogva kacsintott, és a többiek után futott. Értetlenül néztem távolodó alakját, ám mikor megláttam mit adott a kezembe, rögtön megértettem, miért vigyorgott annyira.

-          Hát te meg miért ácsorogsz itt? – összerezzentem Yesung hangjára. Gyorsan zsebre vágtam az óvszert, és megfordultam.

-          Csak azon gondolkoztam, mit is kellene csinálnunk – elhallgattam, majd rámosolyogtam – élvezed a bulit?

-          Ez csak természetes! De téged keveset látlak, folyton eltűnsz. Minden rendben? – kérdezte homlokráncolva.

-          Persze... – pirultam el – miattam ne aggódj!

-          Na mi az? – kérdezte játékosan – alakulnak a dolgok?

-          Mondhatni – vigyorogtam – gyere hyung, ennek örömére keverek neked egy jó ütős koktélt!

Válaszát meg sem várva megfogtam a kezét, és berángattam a konyhába. Ő a pultra támaszkodott, és némán figyelte ügyködésem. Előkészítettem egy poharat, ezután kinyitottam a szekrényt és szemügyre vettem a választékot. Vodka és tojáslikőr mellett döntöttem.

Hát ti mit csináltok itt? – lépett be Himchan a konyhába. Mögém sétált, és elgondolkozva méregette a két üveget – van egy ötletem, gyertek! – felkapta a vodkát és eltűnt a konyhából.