Life isn't as easy as you thought 14.rész

Hétfőn Na Rae hamar végzett az iskolában. Rögtön hazasietett, összecsomagolt, és egy gyors köszönés után eltűnt otthonról. A hét többi napján nem volt tanítás, úgy beszélte meg szüleivel, hogy az első két napot Yoona-val fogja tölteni, csinálnak egy csajos bulit. Ez azonban csak részben volt igaz. Sporttáskájával beállított barátnőjéhez, de egy órán belül tovább is állt. Beszélni akart Siwonnal, nem tudta elfogadni apja tilalmát. Hat körül ért a luxusépülethez, ahol tétován megállt egy pillanatra. Szerencsére a recepción hamar útbaigazították, így pár perc múlva már kopogtatott is barátja lakásának ajtaján.

-           NaRae? - kérdezte meglepetten - mit csinálsz te itt?

A lány nem válaszolt rögtön. Tetőtöl talpig többször végigmérte a férfit. Nagyot nyelt, miközben Siwon szépen kidolgozott izmain figyelte a vízcseppek vándorútját.

-           Rosszkor jöttem? - kíváncsiskodott, közben egy pillanatra sem vette le szemét a kívánatos kockákról...

-          Nem, dehogy, gyere beljebb – invitálta a férfi – nézz körül nyugodtan, én magamra kapok valamit gyorsan...

A lány mosolyogva bólintott, és miután barátja eltűnt a fürdőben, ő körülnézett a nappaliban. A kanapén egy füzet hevert „Japán-2009” felirattal. Leült és kíváncsian a kezébe vette. De bár ne tette volna... ahogy lapozgatott, egy fénykép csúszott ki a papírok közül. Megfogta, hogy közelebbről szemügyre vegye. Nagyokat pislogott, nem tudta mire vélni a látottakat. Siwon megcsókolt valakit. A lány arca nem látszott egyenes, tépett hajától. Na Rae szívében tőrdöféseket érzett, hideg zuhanyként érte a felismerés.

-          Mit találtál? – hallotta a férfi hangját, mire azonnal felpattant helyéről.

-          ‎Ki ez? - kérdezte a Na Rae a világosbarna hajú lányra mutatva. A képet remegő kézzel tartotta maga előtt, szívét mardosta a féltékenység - és mi köze van hozzád? - kérdezte könnyeivel küszködve...

-          Hát az meg honnan...?

-          Ne térj ki a kérdés elől! – kérte elcsukló hangon.

-          Az Kage...

A lánynak nem kellett több, sarkonfordult és kiviharzott a lakásból. Rohant hazafelé, arcáról patakokban folytak a könnyek. Otthon bevetette magát az ágyába, a párnájába fúrta a fejét, és sírni kezdett.