Siwon a következő péntekre
ígérkezett el a Park családhoz vacsorára. Na Rae éppen kilépett a szobájából, mikor nyílt a
bejárati ajtó, és belépett rajta bátyja, akit Siwon követett. A lány leszaladt
a lépcsőn, megölelte Kyuhyunt, majd egy rövid csókkal üdvözölte barátját.
-
Nemsokára
appa is hazajön, addig mutasd meg neki a házat, én megyek pihenni, mert fáradt
vagyok, ha kell valami, szólj nyugodtan – mosolygott húgára a fiú, majd eltűnt
az emeleten.
A lány
eleget tett testvére felszólításának. Karon ragadta a férfit, és körbevezette a
hatalmas épületben. A konyhában elidőztek kicsit. Na Rae egy pohár vízzel
kínálta Siwont, de megcsúszott a kövön, így az egész barátja pólóján landolt.
-
Aish!
Ez hideg – kiáltott fel meglepetten.
-
Jaj,
ne haragudj, bocsi!! – mentegetőzött pirulva a lány – gyere, adok egy
törülközőt....
Felmentek
a lány szobájába, aki hamarosan átvándorolt Kyuhyunhoz, hogy száraz pólót
szerezzen. Mikor ismét belépett saját lakrészébe szája tátva maradt, kezéből
kiesett a kölcsön kért ruhadarab. Siwon egy szál szűk, fekete farmerben állt
előtte, törülközővel a kezében, arcán legsármosabb mosolyával. Na Rae gyorsan
felkapta a felsőt, és elpirulva odaadta a férfinek.
-
Imádnivaló
vagy – vigyorgott, majd magához húzta, és megölelte a lányt – de fölösleges
ennyire zavarban lenned... – egyik kezével álla alá nyúlt, majd óvatosan, mégis
szenvedélyesen megcsókolta.
Az
idilli pillanatot Na Rae apja zavarta meg. Benyitott az ajtón, de nem erre a
látványra számított. A fiatalok gyorsan szétrebbentek.
-
A-appa?
– dadogott a lány, a férfi pedig gyorsan felkapta magára a pólót.
-
Üdvözlöm
uram, a nevem Choi Siwon – hajolt meg illedelmesen, de válaszként csak egy
jeges pillantást kapott.
-
Kész
a vacsora! – lépett be Kyuhyun a szobába – öhm mi ez a fagyos hangulat? –
nézett körül értetlenül.
Az este
további része hasonlóan kínos hangulatban telt. Kiderült Siwonról, hogy igen
gazdag családi háttérel rendelkezik, ami valamicskét javított a helyzetén, de a
férfi érezte, hogy nem szívesen látott vendég. Hamar távozott, Na Rae kísérte
ki. Megvárta amíg a fekete sportkocsi eltűnik az utcasarkon s csak ezután
csukta be az ajtót. Amint megfordult, szembe találta magát apjával.
-
Beszédem
van veled! – mondta fenyegetően.
-
Mit
szeretnél? – kérdezte óvatosan a lány.
-
Ez
a Choi gyerek...
-
Ii-gen?
-
Mit
akart tőled délután, hogy félmeztelen volt? – bökte ki az apa.
-
Izé
– pirult el Na Rae – leöntöttem vízzel, és éppen fel akarta venni a
váltásruhát, nem történt semmi...
-
Nekem
az nem semminek tűnt...
-
Apu
– mondta szemrehányányóan – ő a barátom....
-
Rossz
hatással van rád... te még fiatal vagy.
-
Könyörgöm,
nem történt semmi olyan, amit később megbánnék, és két hét múlva leszek
huszonegy...
-
Nem
szeretném, ha találkoznál vele...
-
De
appa!! Kegyetlen vagy – mondta a lány, és felszaladt az emeletre, majd
bezárkózott a szobájába.
Kyuhyun
pont akkor sétált ki a konyhából, értetlenül nézett testvére után.
-
Hát
ezt meg mi lelte?
-
Eltiltottam
a barátjától.
Nagy hibát vétettél –
mondta a fiú, mielőtt felsétált az emeletre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése