Life isn't as easy as you thought 12.rész

-          Na Rae találtam neked egy megfelelő partnert – törte meg a csendet a lány apja.

-          P-partnert? – kérdezett vissza értetlenül.

-          Igen. Fiatal, okos, gazdag, mindenki jól jár majd.

-          De appa, én ezt nem akarom! – tiltakozott a lány.

-          Mi az ellenvetésed kicsim?

-          Van barátja... – szólt közbe Kyuhyun, aki éppen akkor ült le az ebédlőasztalhoz.

A családfő kezében megállt a kanál.

-          Mit mondtál fiam?

-          Van barátja – ismételte meg a két szót.

-          Gratulálok Rae! Milyen a fiú? Rendes? Mi a neve?– bombázta kédéseivel anyja, miközben lerakta az asztalra a következő fogást.

-          Hát.. Siwonnak hívják, és nagyon kedves – mondta elpirulva NaRae.

-          Hány éves?

-          Huszonhat...

-          Hogy mennyi? – az apja idegesen nézett rá – de hiszen sokkal idősebb nálad... ezt nem nézem jó szemmel!

-          Appa! Jövő héten töltöm be a huszonegyet, öt év nem annyira sok... és szeretjük egymást!

-          Szeretitek egymást mi? Nem szeretném ha... – a férfi nem tudta hogyan fejezze ki magát, de lánya így is megértette.

-          Mit gondolsz rólam?! – kérdezte teljesen elvörösödve.

-          És mit dolgozik? – terelte a témát az anya.

-          Most végzett a testnevelési egyetemen.

-          Jelenleg taekwondo-t tanít – mondta váratlanul Kyuhyun.

-          Hát ezt meg honnan tudod? – nézett rá az apja.

-          Ő a magántanárom...

-          Nem is mondtad, hogy újra elkezdted – dorgálta.

-          Pedig elkezdtem, nagyjából egy hónapja.  És úgy gondolom, hogy tökéletesen illik Na Rae mellé! Ő meg tudja védeni ha szükség van rá.

-          Látni akarom – fordult a lánya felé ismét a családfő – jövőhéten hozd haza valamelyik nap. Szeretnék vele beszélgetni egy vacsora mellett.

-          Ahogy akarod appa – válaszolta engedelmesen a lány...

Na Rae kopogott bátyja ajtaján, bement, majd leült az ágyra. A fiú az asztalánál olvasott, most kérdő tekintettel fordult testvére felé.

-          köszönöm, hogy kisegítettél vacsoránál...

-          Tudod, hogy bármit megteszek az egyetlen húgocskámért – mosolygott Kyuhyun, majd felkelt a székből és a lány elé sétált – na és mit kapok cserébe? – ravasz mosolyra húzta a száját.

-          Néhány  randi-tippet? – szemtelenkedett a lány.

-          Vigyázz!

-          Rád férne már egy barátnő, én csak jót akarok neked – nyújtott nyelvet Rae, majd felpattant az ágyról. Ki akart menekülni a szobából, de testvére elkapta a csuklóját és visszarántotta. Szorosan fogta, hogy ne tudjon elszökni.

-          Kyaa, engedj el hyung!

-          Miattam ne aggódj, elrendezem a dolgaimat, inkább meséld el nekem, hogy hogyan sikerült összejönnöd pont Vele... – kérdezte Kyuhyun figyelmen kívül hagyva a felszólítást.

-          Háát – pirult el a lány – Kage a kezembe nyomta a telefonszámát, én felhívtam, aztán így alakultak a dolgok...

-          Kage? – kérdezte érdeklődve a fiú, húga bólintott.

Még jó ideig folytatták a beszélgetést, majd elbúcsúztak egymástól, és nyugvóra tértek.