Akkor most elmesélem, hogyan kezdődött ez
az egész. Nem voltam valami hű de népszerű, központi figura. Elvoltam a
barátaimmal, de összességében elég antiszociális. De ez megváltozott. A
társasági életbe Emma vezetett be. Hosszas unszolás után elmentem vele
egy buliba. Itt találkoztam először a fiúval. Összekevert valakivel, én
pedig próbáltam megkeresni azt a másik illetőt. De nem nagyon
foglalkoztam vele. Aztán egyre többször összefutottunk. D.O.G néven
mutatkozott be, mindig egy YeoMin nevű sráccal lófrált. Ezek a
találkozások sem lettek volna érdekesek, ám D.O.G ragaszkodni kezdett
hozzám, mindenhova követett, mint egy hűséges kiskutya. Be kell
vallanom, aranyos volt. Ölelgetni való. YeoMin úgy gondolta összehoz
minket. És ha az az ember a fejébe vesz valamit, mondanom sem kell, elég
nehéz eltántorítani tőle. Teltek a hetek, egy újabb bulira került sor. A
kutyus szokás szerint odasomfordált hozzám, megölelt, aztán meglepett
egy szájrapuszival. Kikerekedett szemekkel bámulta rá. Aztán az egyik
haverja félrerángatta, és halkan magyarázni kezdett neki valamit. Én
eközben végig a hátukat szugeráltam. D.O.G hamarosan visszatért hozzám,
és közel hajolt. Ezúttal megcsókolt. Meglepetésemben szabad utat
engedtem neki. De közömbös maradtam iránta, nem jelentett nekem semmit.
Min persze felbuzdult, naponta bombázott az üzeneteivel, hogy járunk-e
már és hasonlók. Kezdtem kiakadni. Emma is tudomást szerzett a dologról s
nem egy vitánk volt ezzel kacsolatban, de végül megbékélt.
Teltek-múltak a napok, aztán jött a hír, hogy D.O.G becsajozott. Valahogy nem lepődtem meg. Közönyös voltam, nem rázott meg a dolog. És különben is, várható volt. Ő nem volt az a hűséges típus, közöttünk pedig amúgy sem volt soha semmi. Tehát mindketten éldegéltünk tovább boldogan, a múltat pedig nem emlegette senki. Legalábbis én nem akartam foglalkozni vele. Aztán üzenetet kaptam YeoMin-től, amiben sajnálkozott, hogy nem jöttünk össze, meg tudja milyen rossz lehet nekem, és vallomást tett. Azt hittem lefordulok a székről. Elismerem, a srác teste nem volt rossz, de nyakon felül elég sok probléma volt vele. Egyszóval nem jött be. Röviden kiadtam az útját... azóta nem is beszéltem vele.
A nyár békésnek ígérkezett, nem rohantak le a programok. Összeismerkedtem egy SunJae nevű lánnyal, rengeteget hülyéskedtünk, gyakran egész éjjeleket átbeszéltünk, mindig ott voltunk egymásnak. Ekkor kezdődött az újabb őrület. És ekkor ismertem meg Őt. Angyali mosoly, csábító ajkak, gyönyörű, sötétbarna, csillogó szemek... Ő mindent megváltoztatott.
Hosszú hónapokig csak szemeztünk egymással, nem történt semmi, habár nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak. Akárhányszor találkozott a tekintetünk, mindketten vörösen fordultunk el... és ez így folytatódott, egészen egy szép őszi délutánig. Aznap elmentem HyunAe barátnőmhöz, és befészkeltem magam hangulatos kis zenetermébe. Ez egy nagyon hangulatos tetőtéri szoba volt, halvány narancsszínű falakkal, ferde plafonnal. A tetőablakon melegen sütött be az őszi nap, még kellemesebbé téve a környezetet. A zongora előtt ültem, próbálgattam tudásomat. Hyuna talán a konyhában tevékenykedett, de én annyira belemerültem a dallamba, hogy teljesen kizártam a külvilágot.
- Ez nagyon szép volt – mondta egy férfihang, miután befejeztem.
Összerezzentem, és pirulva fordultam nem várt hallgatóságom felé.
- Mit csinálsz te itt? – kérdeztem zavartan.
- HyunAe hívott fel, azt mondta, sürgősen beszéljek veled... minden rendben van?
Becsukta maga mögött az ajtót, és közelebb jött. Tekintetéből aggodalmat olvastam ki. Kerek szemekkel néztem rá, miközben azon töprengtem, vajon mi lehet barátnőm szándéka.
- Tökéletesen rendben van minden.. de most mennem kell, van még egy kis dolgom otthon – beszéltem össze vissza, miközben felkaptam táskámat a földről, és ellenőriztem, hogy minden cuccomat elraktam- e.
Gyorsan felálltam, és az ajtó felé indultam, kerültem a szemkontaktust. Sietségem azonban hiábavalónak bizonyult, ugyanis akárhogyan is rángattam az ajtót, az nem nyílt ki. Zsebemhez kaptam, mert megrezdült a mobilom. Egy üzenetet kaptam Hyuna-tól: „ két óra múlva visszajövök, addig rendezzétek le a dolgokat, már nagyon unom, hogy szenvedtek egymás miatt”. „Na szép, tehát itt ragadtam Vele, mihez kezdjek most? „ ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kergették egymást a fejemben. Ha bátor lettem volna, talán bevallom neki, de az az igazság, hogy gyáva voltam. Táskámat ledobtam a földre, és leültem az egyik sarokba. Térdeimet magam elé húztam, lábaimat átkaroltam, és így pislogtam a fiú felé.
- Bezárt minket – böktem ki, mire Ő leült mellém.
Arcom rögtön pirosas árnyalatot vett fel, amit nem csak én vettem észre...
- Ugye nem akarsz itt kuksolni? Vagy elvitte a cica a nyelvedet? – hangjából úgy véltem, mosolyog.
- Elvitte...
Nem tudom meddig ültettünk ott néma csendben, de én lassan elálmosodtam. Noha csak délután volt, a mögöttem lévő fárasztó hét megtette a hatását. Próbáltam ébren maradni, de szemhéjaim elnehezültek, álomba merültem. Fejemet pedig akaratlanul is a vállára hajtottam. Egy puha érintésre rezzentem össze. Gyengéd csókot lehelt a hajamra, majd meg is simogatta a fejemet. Először álmosan pislogtam rá, majd miután realizáltam helyzetünket, próbáltam elhúzódni tőle, ám ő elkapott és átölelt. Meglepetten felnéztem szép arcára, amin egy imádnivaló félénk mosoly bújkált. Mélybarna szemei fényesen csillogtak. Láttam, hogy mondani akar valamit, de tétovázott. Aztán összeszedte magát.
- Leszel a barátnőm? – kérdezte lassan.
Csendben meredtem rá, nem is tudom a szemeim miért nem estek ki a helyükről, annyira meglepett a kérdése. Amióta megismertem, erre az egy mondatra vártam.
- Igen – válaszoltam halkan, mosolyogva.
Közelebb hajoltam hozzá, és óvatosan adtam egy puszit a szájára. Azt hiszem megtettem az első lépést. Felém villantotta széles, szívdöglesztő mosolyát, és az ölébe húzott. Egyik kezével szorosan átölelt, míg a másikkal állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. Elvesztem igéző tekintetében. Ő óvatosan megcsókolt. Először csak ajkaimat kényeztette, majd mikor engedtem, nyelvét lassú felfedezőútra küldte. Kezdtünk egyre jobban felbátorodni, egyre hevesebben csókoltuk egymást, már-már alig kaptunk levegőt.
- Na végre! – kiáltott fel HyunAe, mikor belépett a szobába. Mondhatom, remek volt az időzítése...
Ő még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, majd vigyorogva barátnőmhöz fordult.
- Köszönöm...
Teltek-múltak a napok, aztán jött a hír, hogy D.O.G becsajozott. Valahogy nem lepődtem meg. Közönyös voltam, nem rázott meg a dolog. És különben is, várható volt. Ő nem volt az a hűséges típus, közöttünk pedig amúgy sem volt soha semmi. Tehát mindketten éldegéltünk tovább boldogan, a múltat pedig nem emlegette senki. Legalábbis én nem akartam foglalkozni vele. Aztán üzenetet kaptam YeoMin-től, amiben sajnálkozott, hogy nem jöttünk össze, meg tudja milyen rossz lehet nekem, és vallomást tett. Azt hittem lefordulok a székről. Elismerem, a srác teste nem volt rossz, de nyakon felül elég sok probléma volt vele. Egyszóval nem jött be. Röviden kiadtam az útját... azóta nem is beszéltem vele.
A nyár békésnek ígérkezett, nem rohantak le a programok. Összeismerkedtem egy SunJae nevű lánnyal, rengeteget hülyéskedtünk, gyakran egész éjjeleket átbeszéltünk, mindig ott voltunk egymásnak. Ekkor kezdődött az újabb őrület. És ekkor ismertem meg Őt. Angyali mosoly, csábító ajkak, gyönyörű, sötétbarna, csillogó szemek... Ő mindent megváltoztatott.
Hosszú hónapokig csak szemeztünk egymással, nem történt semmi, habár nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak. Akárhányszor találkozott a tekintetünk, mindketten vörösen fordultunk el... és ez így folytatódott, egészen egy szép őszi délutánig. Aznap elmentem HyunAe barátnőmhöz, és befészkeltem magam hangulatos kis zenetermébe. Ez egy nagyon hangulatos tetőtéri szoba volt, halvány narancsszínű falakkal, ferde plafonnal. A tetőablakon melegen sütött be az őszi nap, még kellemesebbé téve a környezetet. A zongora előtt ültem, próbálgattam tudásomat. Hyuna talán a konyhában tevékenykedett, de én annyira belemerültem a dallamba, hogy teljesen kizártam a külvilágot.
- Ez nagyon szép volt – mondta egy férfihang, miután befejeztem.
Összerezzentem, és pirulva fordultam nem várt hallgatóságom felé.
- Mit csinálsz te itt? – kérdeztem zavartan.
- HyunAe hívott fel, azt mondta, sürgősen beszéljek veled... minden rendben van?
Becsukta maga mögött az ajtót, és közelebb jött. Tekintetéből aggodalmat olvastam ki. Kerek szemekkel néztem rá, miközben azon töprengtem, vajon mi lehet barátnőm szándéka.
- Tökéletesen rendben van minden.. de most mennem kell, van még egy kis dolgom otthon – beszéltem össze vissza, miközben felkaptam táskámat a földről, és ellenőriztem, hogy minden cuccomat elraktam- e.
Gyorsan felálltam, és az ajtó felé indultam, kerültem a szemkontaktust. Sietségem azonban hiábavalónak bizonyult, ugyanis akárhogyan is rángattam az ajtót, az nem nyílt ki. Zsebemhez kaptam, mert megrezdült a mobilom. Egy üzenetet kaptam Hyuna-tól: „ két óra múlva visszajövök, addig rendezzétek le a dolgokat, már nagyon unom, hogy szenvedtek egymás miatt”. „Na szép, tehát itt ragadtam Vele, mihez kezdjek most? „ ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kergették egymást a fejemben. Ha bátor lettem volna, talán bevallom neki, de az az igazság, hogy gyáva voltam. Táskámat ledobtam a földre, és leültem az egyik sarokba. Térdeimet magam elé húztam, lábaimat átkaroltam, és így pislogtam a fiú felé.
- Bezárt minket – böktem ki, mire Ő leült mellém.
Arcom rögtön pirosas árnyalatot vett fel, amit nem csak én vettem észre...
- Ugye nem akarsz itt kuksolni? Vagy elvitte a cica a nyelvedet? – hangjából úgy véltem, mosolyog.
- Elvitte...
Nem tudom meddig ültettünk ott néma csendben, de én lassan elálmosodtam. Noha csak délután volt, a mögöttem lévő fárasztó hét megtette a hatását. Próbáltam ébren maradni, de szemhéjaim elnehezültek, álomba merültem. Fejemet pedig akaratlanul is a vállára hajtottam. Egy puha érintésre rezzentem össze. Gyengéd csókot lehelt a hajamra, majd meg is simogatta a fejemet. Először álmosan pislogtam rá, majd miután realizáltam helyzetünket, próbáltam elhúzódni tőle, ám ő elkapott és átölelt. Meglepetten felnéztem szép arcára, amin egy imádnivaló félénk mosoly bújkált. Mélybarna szemei fényesen csillogtak. Láttam, hogy mondani akar valamit, de tétovázott. Aztán összeszedte magát.
- Leszel a barátnőm? – kérdezte lassan.
Csendben meredtem rá, nem is tudom a szemeim miért nem estek ki a helyükről, annyira meglepett a kérdése. Amióta megismertem, erre az egy mondatra vártam.
- Igen – válaszoltam halkan, mosolyogva.
Közelebb hajoltam hozzá, és óvatosan adtam egy puszit a szájára. Azt hiszem megtettem az első lépést. Felém villantotta széles, szívdöglesztő mosolyát, és az ölébe húzott. Egyik kezével szorosan átölelt, míg a másikkal állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. Elvesztem igéző tekintetében. Ő óvatosan megcsókolt. Először csak ajkaimat kényeztette, majd mikor engedtem, nyelvét lassú felfedezőútra küldte. Kezdtünk egyre jobban felbátorodni, egyre hevesebben csókoltuk egymást, már-már alig kaptunk levegőt.
- Na végre! – kiáltott fel HyunAe, mikor belépett a szobába. Mondhatom, remek volt az időzítése...
Ő még egy utolsó csókot lehelt ajkaimra, majd vigyorogva barátnőmhöz fordult.
- Köszönöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése