Pár másodperc múlva magamhoz tértem, ösztöneim
kiélesedtek, tudatára ébredtem teljes erőmnek.
-
K-kage… szárnyaid vannak – Na Rae
megrökönyödve szólt utánam.
Hátrafordultam, és bátorítóan rámosolyogtam. Ő
kiszállt a kocsiból, hátrált pár lépést, majd lehuppant a földre, és úgy meredt
hol rám, hol a két farkasra, hol pedig maga elé. Én elindultam Kyuhyun felé.
Összeütöttem a mutató- és hüvelykujjam körmét, majd csettintettem, mire tűz
gyúlt kezemben.
-
Itt az ideje, hogy játsszunk egy kicsit
– vigyorogtam a farkasra.
Az felegyenesedett, és felém lépett. Fenyegetően
magasodott felém, nagyjából két és fél méter magas lehetett. Összecsaptam
tenyereimet, és megcéloztam mellkasát egy lángcsóvával, ám kitért előle, és
mögém került. Szoros ölelésben részesített. Össze is roppantott volna, de a tűz
kisegített. Egész testemet elborította, és mire a farkas észbekapott, már két
méterre álltam tőle, várva a következő támadását. Ám ő célt változtatott,
barátnőm felé indult. Tudtam, hogy nem érek oda időben, jeges rémület futott
végig testemen, és tehetetlen düh. Az utolsó pillanatban Siwon vágódott be Na
Rae elé, felborzolt szőrrel, védelmezőn állt a lány előtt. Testvére nem állt
meg, így ismét egymásnak ugrottak. Percekig marták egymást, végül Siwon került
felülre, bár látszott, hogy öccse hagyta magát. Az idősebb a másik nyakát és
fülét kezdte harapdálni, de már koránt sem olyan vadul, mint az elején.
Próbálta meggyőzni, és sikerrel járt. Kyuhyun megadóan mordult egyet, és
visszaváltozott emberré. Az egyetlen probléma az volt, hogy így nem volt rajta
ruha. Bár, be kell, valljam, néhány része felkeltette az érdeklődésemet. Siwon
leszállt róla, és a ház felé ügetett, de útközben még megragadta a földre
ledobott pólóját, és testvére felé hajította. Az megfogta, majd nemesebbik
felét eltakarta vele, miután hanyatt elterült a fűben. Közelebb mentem hozzá,
majd gondoltam egyet, és ráültem csípőjére.
-
Te meg mit csinálsz? – nézett rám.
-
Felmérem a benned rejlő lehetőségeket –
simítottam végig a mellkasán.
-
Rossz farkassal kezdtél ki. Engem nem
tudsz megigézni.
-
Azt majd meglátjuk – villantottam felé
egy kihívó mosolyt, majd öléhez dörzsöltem magam.
-
Te démon! – nyögött fel.
-
Te sem vagy jobb… - vigyorogva hajoltam
közelebb hozzá, mellkasát kezdtem csókolgatni, szívogatni.
-
Mit képzelsz? – morogta.
-
Ha nem tudlak megigézni, máshogy győzlek
meg.
-
Mondtam, hogy ne velem…- félbe
szakítottam, rátapadtam ajkaira.
Túl nagy erő sugárzott belőle ahhoz, hogy ellent
tudjak állni, főleg így, hogy gyakorlatilag meztelenül feküdt alattam. Éhesen
szívogattam alsó ajkát, miközben egyik kezemmel nyakát simogattam. Hirtelen
megfeszült minden izma, a kezemet is elkapta. Vigyorogva felültem, hogy
farkasszemet nézzek vele. Szemei sárgán izzottak.
-
Hiába ellenkezel, át fogom törni a
védelmedet – végigsimítottam az arcán.
-
Ti meg mit műveltek? – Siwon hangja
zavart meg minket.
Már a nyelvem hegyén volt a frappáns válasz, amikor
újra elsötétült a világ. Eszméletlenül hanyatlottam Kyuhyunra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése