Abban a pillanatban, ahogy hozzámért, valami
megváltozott. Mintha áram cikázott volna át rajtam. Testem önálló életre kelt,
de nem bántam. Karjaimat szorosan a nyaka köré fontam, és az ölébe ültem.
Követelően ráharaptam alsó ajkára, én mélyítettem el a csókot. Éreztem, hogy
tetszik neki a helyzet. Kezeit csípőmre csúsztatta, simogatott, majd még
közelebb húzott magához, kezei még lejjebb tévedtek. Hirtelen felnyögött, és
zihálva arrébb húzódott. Meglepetten nézett rám. Én teli voltam energiával,
folytatni akartam, amit elkezdtünk.
-
Te…
-
Igen? – mosolyogtam rá.
-
Nem lehet…
-
Mi a baj? – kérdeztem, de csak a fejét
rázta –menjünk táncolni! – felálltam, és magam után húztam.
-
Beszélnem kell a bátyámmal, gyere velem
– vette át az irányítást, amint beléptünk a terembe.
Az említett férfi barátnőmmel beszélgetett a terem
szélén. Kyuhyun pár lépéssel ott termett mellettük, engem a férfi felé
fordított.
-
Ő a bátyád? Azt hittem, te vagy az
idősebb… - mondtam.
-
Ez most nem fontos, csak nézz rá.
Figyelj Siwon!
-
Mit csináltok? – kérdezte érdeklődve Na
Rae.
-
Nézd! – utasította Kyuhyun.
Farkasszemet néztem Siwonnal. A külvilág egy
pillanatra megszűnt létezni, a férfi pedig végigsimított az arcomon, majd a
nyakamnál fogva magához akart húzni, de Kyuhyun hátrarántott.
-
Elég lesz – morogta idegesen.
-
Ő egy… - nézett rá Siwon.
-
Kage, a szemed… és a tiéd is… sárga –
mutatott Kyuhyunra Na Rae.
Siwon halkan elkáromkodta magát, bár ezt inkább csak
láttam, mint hallottam, mert túl hangos volt a zene.
-
Kifelé! Most azonnal! – mondta
sürgetően, megragadta barátnőm karját, és elindult.
-
Őt minek hozod?! – morgott mellettem a
férfi.
-
Nem gondolod, hogy ő is túl sokat tud?
-
Nem mindegy az?
-
Kell nekem!
-
Hová visztek? – kérdeztem ijedten,
amikor megálltunk egy fekete Audi mellett.
-
Azt nem kell tudnotok – mondta a
fiatalabb, majd egy laza mozdulattal beugrott a vezető mögötti ülésre – szállj
be – mutatott maga mellé.
Engedelmeskedtem neki, és végignéztem rajta. Fejét
hátradöntötte, szemét lehunyta. Hirtelen remegés futott át az egész testén.
-
Siess Siwon! – morogta halkan.
Miután Na Rae beszállt előre, a férfi beindította a
motort, és csikorgó kerekekkel elindult.
-
Mi a baj? – kérdezte Na Rae aggódva.
-
Ne akard tudni…
-
Siwon… nem akarom tönkretenni az autód!
– mondta rekedten Kyuhyun.
-
Jól vagy? – fordultam felé.
-
Nem! – megmarkolta az ülés támláját,
karján az összes izom megfeszült.
Nagyjából öt perc múlva a kocsi megállt egy hatalmas
villa előtt. Távirányító nyitotta a hatalmas fekete kovácsoltvas kapukat,
melyek egy nagy, füves területet határoltak. A mellettem ülő férfi hirtelen
kinyitotta az ajtót, és kiugrott az autóból. Egy hátborzongató reccsenés
hallatszott, majd eltűnt a sötétben. Siwon káromkodva száguldott be a kapun,
majd lefékezett, és kiszállt. Körbe nézett, majd a távolba meredt, ahonnan
nemsokára egy gyilkosan villogó sárga szempár tekintett vissza rá. Gondolkozás
nélkül futni kezdett felé, miközben ledobta magáról a pólót. Vészjósló morgás
hallatszott. A következő pillanatban már csak azt láttuk, ahogy egymásnak
feszül két hatalmas izmos test.
-
Vérfarkasok? – suttogtam magam elé
döbbenten, majd barátnőm felé fordultam, aki sokkosan meredt maga elé.
Nem volt sok időm töprengeni. Fájdalmas vonyítás
törte meg a csendet. Odakaptam a fejem. A kisebb,
narancsszín szemű farkas vállon harapta a másikat. Tette nem maradt megtorlás
nélkül. A nagyobb arrébb taszította, majd fogait a nyakába mélyesztve
könnyűszerrel arrébb dobta a hatalmas tömeget. Megrázta magát, és felénk
fordult.
-
Na azt már nem! – kiszálltam a kocsiból,
és önbizalommal teli álltam meg a vadállattal szemben, aki nemes egyszerűséggel
kiröhögött.
Nem tudom mi ütött
belém, hiszen a napnál is világosabb volt, hogy semmi esélyem ellene. Mégis,
bátran néztem szembe vele. Adrenalin száguldott az ereimben, majd váratlanul
elsötétült minden…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése