Gift from Hell 1.rész

Minden a tizennyolcadik szülinapomon változott meg, addig pont olyan voltam, mint egy átlagos lány. Azt leszámítva, hogy nem emlékeztem a múltamra. A szüleimet sem ismertem. De jó volt így, hiszen ott volt nekem Na Rae, akire mindig számíthattam. Egy utcában laktunk, igazi legjobb barátnők voltunk. De a nyár teljesen megváltoztatta mindkettőnk életét.

Végre elérkezett a várva várt nap, elértem a nagykorúságot. Minden olyan különös volt. Az estére nem emlékeztem, akármennyire is próbáltam, halvány emlékképeim sem voltak. Az ágyneműm szétszaggatva, véresen hevert a padlón reggel. Féltem, nem tudtam, mi történt. Megtámadott valaki? De akkor miért nem érzek fájdalmat? Ahogy felültem, egész testem könnyű volt, élesebben láttam, jobban hallottam. Tudtam, hogy valami nincs rendben. Kimentem a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe. Meglepetten pislogtam a földöntúli ezüst szemekbe, amik visszanéztek rám. Végignéztem magamon. Soha nem volt rossz alakom, de most, mintha még nőiesebb lettem volna. Önelégült vigyor ült ki arcomra. Most már teljesen biztos voltam benne, hogy megváltoztam. Nem csak kívül, belül is. De még mindig nem értettem, mi történt. A reggeli félelmet azonban magabiztosság váltotta fel. Ám ez sem tartott sokáig Na Rae-re gondoltam. Nem tudtam, hogyan mondjam el neki. Mit szól majd, ha meglát? A mobilomért nyúltam, és némi gondolkozás után felhívtam, hogy sürgősen jöjjön át, beszélnünk kell. Közben lementem a konyhába, és vizet kezdtem forralni egy jó erős kávéhoz. Vagyis csak kezdtem volna, mert amint megláttam a lángokat, erős késztetést éreztem, hogy belenyúljak a tűzbe. Kezem magától mozdult. A lángok ujjaimat nyaldosták, kellemesen hűvösek voltak. Ám alig, hogy hozzájuk értem, egész testem lángba borult, egy pillanatra megszűntem létezni emberi formámban. Ijedten húzódtam arrébb, és körbenéztem. Mintha mi sem történt volna. Most már semmit sem értettem, de nem volt időm sokat gondolkozni, barátnőm csöngetett, én pedig siettem beengedni. Betereltem a nappaliba, és kétségbeesetten rá néztem.

-          Kérlek, segíts!

-          Kage, a szemed…!

-          Ez a baj…

-          Minek raktál be kontaktlencsét?

-          Nem raktam be!

-          Tessék? – nézett rám megütközve.

-          Valami történt. Nem emlékszem semmire…

-          Kezd kóros lenni az emlékezetkiesésed, nem kéne orvoshoz menned?

-          Nem erről van szó… megváltoztam!

-          Hogy érted ezt?

-          A szemem, a testem… erősebb vagyok. Reggel a paplanom véresen hevert a földön… gyere, mutatok valamit! – húztam a konyhába.

-          Mi van veled? Lázas vagy?

-          Ilyet még nem láttál… kérlek, ne ijedj meg.

-          Már az is félelmetes, hogy így viselkedsz…

Nem válaszoltam neki, odamentem a rezsóhoz, és megismételtem az előbbi tüzes mutatványom. Sikítva ugrott arrébb, remegett a félelemtől.

-          Mi a… Ezt mégis hogy csináltad??

-          Nem tudom – vontam vállat – kérlek, segítened kell!

-          Ne gyere közelebb!

-          Na Rae, nyugodj meg…

-          De… de… mi vagy te?

-          Ezt én is szeretném tudni, ezért hívtalak át. Könyörgöm, nem hagyhatsz magamra! Ha ez kiderül, én tuti sárgaházba kerülök, vagy kísérleti nyulat csinálnak belőlem.

-          Nem fog kiderülni, csak… adj időt, hogy feldolgozzam, oké?

***

Az egyik férfi a bőrkanapé közepén ült, fejét hátra döntötte, a plafont bámulta. Ölében egy nő, meglehetősen kihívó öltözetben, kezeivel a mellkasát simogatta, és szomorúan nézett végig a potenciális kuncsafton.

-          Hagyd abba – mordult fel a férfi – mondtam, hogy nem fogok fizetni neked. Ha akarok valamit, azt elveszem. Szállj le rólam!

-          Miért nem? – biggyesztette le ajkait a nő.

-          Nem érdekelsz!

-          Ugyan már tigrisem – közelebb hajolt hozzá, és meg akarta csókolni, de a férfi elkapta a nyakánál, úgy tolta távolabb.

-          Mit nem értesz azon, hogy nem érdekelsz?

-          Tudom, hogy néhány ember csak kéreti magát…

-          Na, ebből elég, szállj le rólam, vagy én mutatom meg, merre van a kijárat!

A nő végigsimított a férfi arcán, hogy megnyugtassa, ám pont ellenkező hatást ért el vele. A férfi szorosra fonta ujjait a vékony nyak körül, és felállt.

-          E-engedj el, kérlek – nyöszörgött.

-          Én is kértelek, ribanc! – sunyi mosolyra húzódott a szája.

-          Hadd tegyem jóvá! – préselte ki a szavakat, bár alig kapott levegőt.

A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, majd ismét áldozatára nézett, hideg, sárgán izzó tekintettel. Egyik keze hegyes karmokban végződött, ezzel simított végig a nő hasán, aki ijedtében elnémult.

-          Hé, öcsi! Mégis mit csinálsz? – lépett be még egy férfi a szobába.

Válaszul csak egy gyilkos pillantást kapott, így nem firtatta tovább a dolgot, leült a kanapéra, és türelmesen várakozott. Testvére visszafordult a nőhöz, ujjait egyre szorosabbra fonta, majd másik kezével hirtelen felszakította annak hasfalát. Egy utolsó fájdalmas sikoly hagyta el az áldozat torkát, mielőtt a férfi egy könnyed mozdulattal eltörte a nyakát. Az élettelen testet hanyagul a földre dobta, és bátyja felé fordult.

-          Nos, miről akartál beszélni?

-          Miért ölted meg? – kérdezte az idősebb.

-          Idegesített – vont vállat a másik – talán zavar?

-          Megtudtam a következő időpontot…

-          És?

-          A következő telihold előtt egy nappal… biztos, hogy menni akarsz?

-          Teljesen biztos – mondta szélesen vigyorogva.

-          De olyankor kezelhetetlen vagy…!

-          Tökéletes alkalom lesz, a vadászatra.

-          Nem tudlak megérteni. Tudom én, hogy hajt a véred, na de ennyire?

-          Olyan vagy, mint az anyád, te ezt nem érezheted át.

-          Örülök neki, hogy nem vagyok olyan agresszív, mint te.

-          Gyengébb is vagy…

-          Segítesz, ha szükségem van rád.

-          Miért is?

-          Mert szereted a bátyádat – vigyorgott.

-          Szeretem a bátyámat…? Töröld le azt a hülye vigyort a képedről, mert bunyózni támad kedvem, ha így nézel rám.

-          Erről beszéltem…

-          Még mindig nem értem, apánk hogy volt képes egy halandóval…

-          Ne merd sértegetni az anyámat!!

A fiatalabb lenézően elfordult, de nem mondott semmit.

-          Mit csinálsz, ha nem tudod majd visszafogni magad?

-          Ott leszel te is…

-          Mint azt az előbb megjegyezted, én nem vagyok olyan erős, mint te…

-          De le tudsz nyugtatni, és nem hagyod, hogy kiderüljön a titkunk.

-          Miért van mindig igazad?

-          Mert jobban ismerlek, mint bárki ezen a világon – a férfi vigyorogva sétált ki a szobából, magára hagyva bátyját.

nos, elkezdtem a sztorit, de csak akkor lesz folytatása, ha van rá igény :$
és ha valahol meglátom, hogy loptak a történetből (mert az utóbbi időben sajnos tapasztaltam ilyet), akkor az illető úgy jár, mint a nő... ^^
jó olvasást, remélem tetszik