Vasárnap volt. Kyuhyun
az ötödik edzésére készült, amikor megjelent Kage.
-
Yo! Na mi van zöldfülű? Kösd fel a gatádat, én
nem fogok veled kesztyűs kézzel bánni!
-
Hol van Siwon? – kérdezte meglepetten a fiú.
-
Szabadnapja van, neki is kijár a pihenő...
melegíts be rendesen, aztán kezdjük.
Kyuhyun nyelt egy nagyot. Noha idősebb volt a nőnél, mégis
félelemmel állt előtte. Éléken emlékezett még az előző küzdelmükre, amikor is a
japán majdnem kitörte a nyakát. Siwonnal már sikerült egész jó viszonyt
kialakítania, Kage felől azonban még mindig érezte azt a hideg megvetést...
A nő most kedvesebb volt az újonccal. A gyakorlás nagyon
fárasztó volt mindkettőjük számára, de szabályos keretek között maradt. Akik
közelebbről ismerték a japánt, azt mondták volna, hogy jó kedve van, de a fiú
ezt nem érezte még. Még mindig félt az esetleges támadásoktól, ugyanakkor
tisztelte ellenfelét nagy tudása miatt.
-
Ennyi volt mára. Ne légy túlságosan elégedett
magaddal kölyök – mondta Kage két óra edzés után, habár nagyon is kedvére való
volt az eredmény. Négy alkalom alatt
rengeteket fejlődött a tanítvány.
A japán hamarosan eltűnt az öltözőben, Kyuhyun pedig
kiterült a padlón. Mélyeket lélegzett, és a plafont bámulta. Aztán eszébe
jutott, hogy talán másra is taníthatná a japán, hiszen elég tapasztaltnak tűnt,
és ha már az ő kezei közé került, ne csak taekwondozni tanítsa...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése