Life isn't as easy as you thought 5.rész

Kyuhyun eközben irodájában dolgozott. Órák óta görnyedt pár papír felett s most egy nagy sóhajtás kíséretében hátradőlt kényelmes székében. Számításai végre helyesnek látszottak. Nyakkendőjét meglazította, kigombolta legfelső inggombját. Nem volt több dolga, mégsem akart hazamenni. Nem akart beszélgetni apjával a szokásos banki ügyletekről, nem akarta hallani többször, hogy mennyire veszélyes mostanában az alvilág, és az ilyesféle intelmeket. Testvére elrablása óta valamivel több mint egy hét telt el. Szüleik teljesen felháborodtak, nem tudtak napirendre térni a dolog felett, ami érthető volt, de már kezdett unalmassá válni. Úgy gondolta, egy magafajta huszonnégy éves srác tud magára vigyázni... Bár korántsem volt ennyire derűlátó, mikor az a bizonyos japán nő ráfogta a fegyvert. Láthatóan fiatal volt, mégis magabiztosan végezte a dolgát.
A bankigazgató fiára nagy hatással volt ez a találkozás. Gondolatai gyakran a maffia körül forogtak. Jól szervezett csapat, izgalmas élet.. Tudta jól, hogy nem fenékig tejfel az a világ, tudott a mocskos ügyletekről, mégis úgy érezte, az alvilággal való kapcsolat színt hozhat a szürke hétköznapokba. De nem állhatott apja elé, hogy csatlakozni szeretne a maffiához.. ki is tagadta volna rögtön. De nem tartotta jó ötletnek azt sem, hogy újra felkeresi az emberrablókat. Mégis mit mondhatna nekik? Vegyék be a szervezetbe? Bizalom nélkül ez aligha történhet meg. És ha talán összejönne, vajon bírná a gyűrődést? Jó erőben volt, járt edzőterembe, de mindent összevetve csak egy elkényeztetett gazdag kölyök volt, aki bármit megkapott anélkül, hogy a kisujját mozdította volna...

Az épület előtt három kínai férfi beszélgetett valamiről, majd hirtelen felnevettek.

-          Az meg ki? – kérdezte egyikük (kínaiul), miközben fejével a mellettük elhaladó fiú felé bökött.

-          Nem t’om – vont vállat a legidősebb, majd elővadászott egyik zsebéből egy szivart. Rágyújtott.

Kage sietős léptekkel haladt végig a folyosón, megállt a főnök szobája előtt és kopogott. Az szinte azonnal kinyílt, Leeteuk kilépett rajta.

-          Gyere velem! – majd elindult.

-          Mi ennyire fontos? – kérdezte a nő értetlenül.

-          Nyugalom. Mindjárt elmondom, csak megjöttek a kínaiak...

-          Sikerrel jártak? – kérdezte a japán kíváncsian.

-          Énis ezt szeretném megtudni... – válaszolta Teuk – tehát a feladatod... fel kell mérned valakit, hogy alkalmas- e arra, hogy foglalkozzak vele.

-          Tessék? Újonc? – pislogott nagyokat a nő, főnöke bólintott.

-          Ha alkalmas, te fogod képezni.

-          Kegyetlen vagy, miért foglalkozzak én egy zöldfülűvel?!

-          Mert ha túléli a kiképzésedet, és utána maradni akar, akkor valóban nagyon elszánt.

-          Te élvezed, ha kínozhatod az embereket... – morgolódott Kage.

Leeteuk csak mosolyogva vállat vont, majd ment a dolgára. A nő még egy ideig ott állt, majd ő is eltűnt. Kesesett valakit, akin levezetheti idegességét.