I'll teach you...

Miért? Miért? Miért kellett pont a legjobb barátnőm bátyjába belezúgnom? Oké, a vak is látja, hogy mennyire jó teste van, egy félisten, de... nálam ez nem szempont. Legalábbist azt hittem, hogy nem az. A srác két évvel idősebb nálam, okos, kedves, és ráadásul hetente háromszor találkozom vele, ugyanis elég sokszor megfordulok a lakásukban.

Most is éppen náluk trónoltam a kanapén, tankönyvekkel körülbástyázva, próbáltam elmerülni a történelem rejtelmeiben. Nem sok sikerrel. Barátnőm a konyhában szöszmötölt, azt mondta összedob valami ebédet.

-          Le kell szaladnom a boltba, meg leszel addig egyedül? – kérdezte egy idő múlva.

-          Persze – feleltem, és unottan meglóbáltam előtte a törikönyvet – azt hiszem lesz mivel foglalkoznom...

Együttérzően rámmosolygott, rendbe szedte magát és elindult. Az ajtóban sikeresen beleütközött testvérébe, aki egy sporttáskával a vállán éppen készült belépni a lakásba.

-          Mi ez a nagy felfordulás? – kiáltottam ki az előszobába, de nem kaptam választ.

-          Szia NaRae! Már megint tanulsz? – lépett be Siwon pár perc múlva a nappaliba.

-          Sz-szia.. – köszöntem neki kissé elpirulva – mint mindig...

-          Történelem? – kérdezte, miután kikapta a kezemből a könyvet.

-          Igen – fintorogtam.

Visszaadta a vaskos kötetet, és egy kárörvendő vigyor kíséretében eltűnt a szobájában. Gondolom fürdeni ment, mindig ez volt az első dolga az edzései után. Magas szinten taekwondozott. Elkalandozott gondolataimat nem kis erőfeszítés árán, de végül sikerült visszafordítanom az évszámok felé. Alig telt el húsz perc, mikor ajtónyitódást hallottam. Nem sokkal később Siwon mellém dobta magát a kanapéra. Épp rásszóltam volna, hogy óvatosabban, de a torkomra forrt a szó, amikor ránéztem. Egy szál szűk farmer volt rajta, és egy fehér törülköző a fején, amivel vizes haját dörzsölgette.

-          Csukd be a szád, mert belerepül egy légy – vigyorgott kajánul, majd kacsintott.

Fülig pirultam, és elkaptam róla szemeimet. Összehúztam magam a és befészkeltem a kanapé sarkába. Úgy tettem, mint aki nagyon tanul. Eléggé átlátszóra sikeredhetett alakításom, mert Siwon halkan nevetni kezdett.

-          Ne színészkedj, tudom, hogy utálod a törit...

Becsuktam a könyvet és ledobtam magam mellé a földre. Tekintetemet belefúrtam az övébe. Sötétbarna szemei játékosan csillogtak.

-          Így jobb? – kérdeztem.

-          Sokkal – bólintott – ha más tantárgy lenne, szívesen korrepetálnálak – ajkain olyan mosoly játszott, amit nem tudtam mire vélni.

-          Más tantárgy? – kérdeztem értetlenül.

-          Például nyelvtan – már megint vigyorgott.

-          Nem is tanulok nyelvtant...

-          De én tudlak korrepetálni.

Alig, hogy befejezte a mondatot, törülközőjét ledbta a földre, és egészen közel kúszott hozzám. Én hatalmasra nyílt szemekkel pislogtam rá, arcszínem közelített egy paradicsomhoz. Nem mertem megszólalni. A köztünk lévő távolság olyan kicsi volt, hogy éreztem forró lehelletét. Rövid ideig farkasszemet néztünk, majd arra eszméltem, hogy ajkait finoman az enyémekhez érinti. Becézni kezdte őket. Azt hittem álmodom. Annyira boldog voltam, sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet... Lassan végignyalt alsó ajkamon, bebocsátást kért a számba, amit hamarosan meg is adtam neki, mikor egy jóleső sóhaj hagyta el az ajkaim. Egyik kezével eközben oldalamat kezdte simogatni. Enyhén megremegtem érintése alatt.

Az idilli pillanatot barátnőm törte meg:

-          Hyung, te meg mit csinálsz? – kiáltotta.

Egyszerre kaptuk a fejünket a hangforrása felé.

Korrepetálom nyelvtanból – közölte egyszerűen, majd mosolyogva visszafordult felém, és ott folytatta, ahol abbahagyta...