Life isn't as easy as you thought 9.rész

Kage az irodájában ült, egy puha bőrfotelbe süppedve. Az asztalára telepedve SunJae – Leeteuk húga – szemezett vele.

-          Mitől vagy ilyen jókedvű? – érdeklődött.

-          Hm? Nem vagyok jókedvű. Mérges vagyok a bátyádra, amiért a nyakamba varrta ezt a kölyköt, bár el kell ismernem, gyorsan fejlődik – morogta a japán.

-          Nalátod! Mégsem lesz annyira a terhedre.. de nem Siwonnak kéne foglalkoznia vele?

-          Ő most randin van...

-          Neked sem ártana néha kikapcsolódni – kacsintott SunJae.

-          Tudod, hogy én nem nagyon foglalkozom ilyenekkel...

-          Ez a baj! Nézd meg például... hogy is hívják az új srácot?

-          Kyuhyun..

-          Szóval, nézd meg Kyuhyunt, egész jóképű, gazdag, és ráadásul elég sűrűn fogtok találkozni, ahogy elnézem...

-          Ugyanmár! Csak nem gondolod, hogy én és az az elkényeztetett... – nem fejezte be a mondatot, mert kopogtattak ajtaján – tessék! – kiáltott ki Kage.

-          No lám! Az emlegetett szamár... akkor én magatokra hagylak benneteket – mondta mosolyogva SunJae, miután meglátta a fiút. Gyorsan kiosont az ajtón, még mielőtt a japán bármit szólhatott volna.

Kage közömbösen meredt vendégére, majd felállt, kinyitotta az ablakot, és rágyújtott.

-          Mit akarsz? – kérdezte nem túl kedvesen – foglalj csak helyet.

-          Tulajdonképpen csak meg akartam kérdezni pár dolgot...  – mondta tétovázva – de nem lesz bajod, ha ennyit dohányzol? Vigyáznod kellene az egészségedre.

Kyuhyun maga sem tudta, miért mondta ezt, furcsa érzések kerítették hatalmába. Meg akarta óvni a nőt, nem akarta, hogy bármi bántódása essen. Pedig igazán semi köze nem volt hozzá. És úgy tűnt, még a haragját is kiérdemelte valamivel...

-          Ugyan minek? Előbb patkolok el, és akkor mi van? Ez a munka amúgy sem egy életbiztosítás, és nem hiányoznék túl sok embernek – válaszolt Kage.

-          De hát a barátaid...

-          Barátok? Ugyan kérlek.. a YangSuHeo a családom, nekik hálával tartozom, mert megmentették az életemet, de rajtuk kívül nincs senkim... még a szövetségeseinkben sem bízok meg.

-          Szövetségesek?

-          Igen. A paktumok teszik érdekessé a játékot, bár engem már az is kielégít, ha látom a rettegést az emberek tekintetében. Azonban nem bízhatsz meg senkiben, ha nem akarsz csalódni. Ilyen az alvilág, itt nincs helye az érzelmeknek, mert azok csak gyengítenek téged, és az ellenségeid ezt ki is használják...

-          Rettegés... -  Kyuhyun tűnődve nézte a japánt. El tudta róla képzelni, hogy gondolkozás nélkül gyilkolna, ha megkövetelné tőle az élet.

-          Tehát, mit akartál kérdezni? – szakította félbe a fiú gondolatmenetét a nő hideg hangja.

-          Már megkaptam a választ – mondta az idősebb, és felállt – köszönöm – meghajolt és kisétált a szobából.

Kage hátradőlt kényelmes székében és nyújtózott egyet.

-          Nem is olyan reménytelen eset – mormogta maga elé.