Kiszálltak a
kocsiból, és elindultak a toronyház felé. A két férfi a két oldalán ment,
míg a nő hátulról tartotta szemmel a „zsákmányt”s közben rágyújtott egy cigire.
Zökkenőmentesen eljutottak a liftig, és már indultak is fel, a tizenhetedik
emeletre.
-
Siwon fogd hátra a kezeit,aztán a továbbiakat
majd meglátjuk – mondta Kage egykedvűen. Ő lépett ki elsőnek a liftből,
végigsétált a folyosón, bekopogott egy ajtón, majd rögtön benyitott - Itt van
Park Na Rae, ahogy kérted Eeteuk- sama – mondta. Noha tökéletesen beszélte a
koreai nyelvet, előszeretettel használtaz anyanyelvén használatos
megszólításokat.
-
Gyorsak voltatok, szép munka! Észrevett
benneteket valaki? – kérdezte, miközben felállt a székből. Odasétált az
ajtóhoz, kulcsra zárta, majd vendége felé fordult.
-
Kérlek foglalj helyet Na Rae, nem akarok
udvariatlannak tűnni.
A lány megszeppenve engedelmeskedett neki, majd
körbetekintett a modern felszereléssel ellátott irodában. Gönyörű kilátás nyílt
innen a városra, bár ez most aligha kötötte le a figyelmét. Mielőbb szabadulni
akart. Nem tudta kikkel van dolga, de nem bízott bennük. Siwon és Hyuk a
szobában lévő kanapé felé vették az irányt, Kage az asztalon helyezte magát
kényelembe, és alaposan végigmérte a foglyot, de nem szólt semmit.
-
Mit akarnak tőlem? – tette fel a kérdést újra
Rae.
-
Váltságdíjat – felelte egyszerűen Teuk – az apád
bankigazgató lévén nyilván ért a pénzhez, és valószínűleg sokat ér neki a
lánya...
-
De...
-
Kérlek add ide a mobilodat – mondta Leeteuk
udvariasan, hangja mégis ijesztően csengett a szoba csendjében.
A lány némán engedelmeskedett, majd kénytelen volt kivárni a hosszú telefonbeszélgetés
végét. A maffiavezér végig udvarias maradt, ám amikor szükséges volt, fenyegette
és zsarolta beszélgetőtársát. Negyed óra alatt sikerült megállapodni az
összegben.
-
Egy óra múlva legyen itt a fia a pénzzel, és
egyedül jöjjön, máskülönben valakinek talán baja esik... – ezzel letette a
telefont, és zsebre vágta.
-
Miért a pont a bátyám? – kérdezte Na Rae értetlenül.
-
Miért ne?
- kérdezett vissza a kanapéról Hyuk.
-
Eunhyuk, gyere velem, ti pedig vigyázzatok a
lányra – adta ki az utasítást Leeteuk, majd kinyitotta az ajtót, és kisétált
rajta hű emberének kíséretében.
-
Aish! Miért nekem kell vigyáznom Rae-chanra?
-
R-rae-chan?
-
Bizony – bólintott a nő, majd felállt, és
odasétált hozzá – milyen csinos arcod van – gonosz mosolyra húzódott a szája –
mit szólnál, ha kapnál tölem valami maradandó ajándékot.
-
Elég Kage! – emelte fel a hangját Siwon.
-
Mindig elrontod a játékomat... – panaszkodott a
japán.
-
Nem nyúlhatsz hozzá, amíg az idő nem jár le!
-
Talán te szeretnéd a kezedbe venni a dolgokat? –
kérdezte sunyin mosolyogva a nő, miközben a lány székét a kanapé felé
fordította.
A férfi hirtelen nem tudott mit válaszolni, csak nézte a
foglyot. A lány megszeppenten szemezett békésebb fogvatartójával, nem tudta mit
is csinálhatna. Az elkövetkező fél órában a Kage továbbra is lelki terrorral
szekírozta Na Rae-t, aki egyre ijedtebb lett. Helyzetén csak Siwon segített
valamicskét. A férfi próbálta visszafogni társát, ami azonban elég nehéz
feladatnak tűnt. A japán ugyanis makacs volt, és akárcsak egy macska, szeretett
játszani a zsákmánnyal. A kegyelmet hírből sem ismerte.
A szobába hirtelen benyitott a főnök.
-
Kage! Menj le, és fogadd a vendégünket.
Egyenesen vezesd ide. Semmi fölösleges lépés, indulás!
A nő abban a pillanatban engedelmeskedett, két perc
múlva már a földszinten volt. Mielőtt a fiatal férfi elé lépett, észrevétlenül
ellenőrizte, hogy pisztolya a helyén van-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése