Life isn't as easy as you thought 3.rész

-          Park-san? – kérdezte hidegen – kövessen!

-          Jól van a húgom? – kérdezett vissza aggodalmasan.

-          Ha azt teszi amit mondok, meglátja...

-          Ha csak egy ujjal is hozzá ért valaki, akkor... – fenyegetőzött a fiú.

-          Akkor mi? Attól tartok nincs olyan helyzetben az úrfi, hogy így beszélhetne velem! – szavai nyomatékául elővette pisztolyát, és a riadt fiatalra fogta – egy rossz mozdulat, és lelövöm. Most pedig irány a lift...

Nem mert ellenkezni, szó nélkül beszállt a szerkezetbe, bár meglehetősen feszélyezve érezte magát a fegyvertől. Mikor felértek az emeletre, a fiatal férfi tanácstalanul megállt.

-          Végig a folyosón, az első ajtó jobbra, induljon, nem érek rá egész nap – mondta Kage unottan.

A nő kopogás nélkül nyotott be a szobába, maga előtt terelve vendégét. Na Rae abban a pillanatban felpattant a székből, amint meglátta testvérét.

-          Kyuhyun! – sóhajtott fel megkönnyebbülten – te jó isten! – fehéredett el, mikor meglátta a pisztolyt a japán kezében. A fiú ledobta a táskát, és megölelte húgát.

-          Ó, milyen idilli találkozás! – jegyezte meg gúnyosan Kage. Fegyverét elrakra, de továbbra is fenyegetően állt az ajtóban – kár, hogy ilyen hamar ideért, már egészen jól összebarátkoztam a testvérével... – sunyi mosolya nem ígért sok jót.

-          Mit csináltál vele? – fordult felé villogó szemekkel a bátyj.

-          Semmit – vonta meg a vállát – csak beszélgettünk...

-          Elhozta, amit kértem Park úr? – szólalt meg Eeteuk, de nem állt fel kényelmes székéből. A megszólított lassan bólintott. Felemelte a táskát a földről, óvatosan az asztalra fektette, és kinyitotta.

-          Annyi, amennyit kért – mondta.

A főnök elégedetten bólintott, miközben végigfuttatta szemét a tekintélyes összegen.

-          Siwon, kísérd ki a vendégeinket, végeztünk. De légy türelmesebb, mint Kage – adta ki az utasítást emberének, mire a japán nő megvetően felszisszent.

-          Örültem a találkozásnak... – mondta a tőle megszokott gúnyos stílusban, majd félreállt az útból.

A testvérpár rögtön kisietett a szobából, persze csak a férfi után. Némán álltak a liftben s a kijáratig meg sem törték a csendet. Ott is csak egy formális köszönés erejéig. A férfi sokáig nézte a két ember távolodó alakját. Különös érzések motoszkáltak benne...