Madness (mini OS)

Rémülten, tágra nyílt szemekkel állt előttem, de nem érdekelt. az agyamat vörös köd borította. Tudtam, hogy sokkal erősebb vagyok nála, és most nem volt esélye a menekülésre. Többször átvert már, és most végre a markomban volt. Lassan előhúztam hatalmas kardomat, és fenyegetően megpörgettem. Talán egyszer régen bíztam benne, de az az idő már messze járt. Azóta csak káromra volt. Nem is tudom, eddig miért nem tettem semmit. Hiszen én vadász voltam. Méghozzá a szerencsés fajtából. Anyai ágról csak a jó tulajdonságokat örököltem, erő, gyorsaság, alakváltó képesség, míg apai ágról megkaptam a kiképzést, mindazt, amire szükségem volt az élethez. Kitartás, fegyelem, türelem. Ezek voltak az alapszabályok. Csakhogy a türelmem most elfogyott. Az előttem álló vámpír ijedten meredt a hatalmas pengére, mely nem sok jót ígért neki. Aztán még ijedtebben nézett, visszaraktam a helyére. Ismert már annyira, hogy tudta mire készülök. A pusztakezes harc volt az én stílusom. Senki nem menekülhetett karmaim közül. Ő sem kerülte el végzetét.
- Bocsáss meg! – könyörgött, de már késő volt.
Immáron teljes valómban álltam előtte. Megráztam hatalmas fejemet, és ráemeltem hideg, sárga tekintetemet. Mielőtt bármit tehetett volna, nekiugrottam a torkának. Hullája hamarosan cafatokban hevert előttem. Nem volt valami szép látvány, de lusta voltam eltakarítani magam után, így ott hagytam a sikátorban, én pedig továbbálltam. Újabb áldozat vérére szomjaztam…