A japán éppen a szekrényében matatott, mikor ismerős alakot pillantott meg.
- Töltd be azt – mutatott egy pisztolyra – és kezdj el gyakorolni, nekem van egy kis elintéznivalóm.
Ezzel a mondattal faképnél hagyta Kyuhyunt. A fiú éppen a golyókat helyezte a tárba, mikor valakit nekilöktek a szekrénysor túloldalának, és meghallotta Kage gyilkos indulattól izzó hangját.
- Ezt nem bocsátom meg neked! Mégis mit gondoltál?!
- Ugyan már Cicám! Most mit vagy úgy oda?
- Nem vagyok a cicád Jaehyo – sziszegte a nő.
- Egy egyszerű csók miatt felesleges ennyire kiakadnod... és nem úgy tűnt, minntha nagyon ellenkezni akartál volna.
- Nem ez a gond! Kihasználtál... tudod mennyire utálom az ilyet?
- Ezt úgy mondod, mintha te ártatlan lennél.
- Nekem még senki nem panaszkodott... de nem ez a lényeg. Nem kell leitatnod, ha akarsz tőlem valamit.
- Ezt értsem úgy – halkult el Jaehyo - hogy pia nélkül is belementél volna?
- Tudod jól, hogy szeretek játszani...
- Nade a csávód? Tegnap is elég csnyán méregetett...
- Mint mondtam, szeretek játszani. Egyébként már nem a csávóm.
- Akkor szabad az út?
- Talán. Viszont te nagy bajban vagy remélem tudod.
- Cica, te úgy sem bántassz engem. Ismerlek már. Most még dühös vagy, de pár nap és megbékélsz.
Kyuhyun először értetlenül, majd egyre féltékenyebben hallgatta a heves szóváltást. Tudta, hogy őt a nő a háta közepére sem kívánja, hogy csak megnehezíti az életét, de attól az ő érzései mit sem változtak. Lerakta a fegyvert, és megkerülte a szekrényeket. Ott igen furcsa látvány fogadta. Kage a nyakánál fogva a falhoz szorított egy fiatal srácot, arcuk csak pár centire volt egymástól. Kyu hangosan megköszörülte a torkát, mire a másik kettő felé fordult.
- Nahát, csak nem új játékot szereztél? – kérdezte gonosz mosollyal Jaehyo.
- Töltd be azt – mutatott egy pisztolyra – és kezdj el gyakorolni, nekem van egy kis elintéznivalóm.
Ezzel a mondattal faképnél hagyta Kyuhyunt. A fiú éppen a golyókat helyezte a tárba, mikor valakit nekilöktek a szekrénysor túloldalának, és meghallotta Kage gyilkos indulattól izzó hangját.
- Ezt nem bocsátom meg neked! Mégis mit gondoltál?!
- Ugyan már Cicám! Most mit vagy úgy oda?
- Nem vagyok a cicád Jaehyo – sziszegte a nő.
- Egy egyszerű csók miatt felesleges ennyire kiakadnod... és nem úgy tűnt, minntha nagyon ellenkezni akartál volna.
- Nem ez a gond! Kihasználtál... tudod mennyire utálom az ilyet?
- Ezt úgy mondod, mintha te ártatlan lennél.
- Nekem még senki nem panaszkodott... de nem ez a lényeg. Nem kell leitatnod, ha akarsz tőlem valamit.
- Ezt értsem úgy – halkult el Jaehyo - hogy pia nélkül is belementél volna?
- Tudod jól, hogy szeretek játszani...
- Nade a csávód? Tegnap is elég csnyán méregetett...
- Mint mondtam, szeretek játszani. Egyébként már nem a csávóm.
- Akkor szabad az út?
- Talán. Viszont te nagy bajban vagy remélem tudod.
- Cica, te úgy sem bántassz engem. Ismerlek már. Most még dühös vagy, de pár nap és megbékélsz.
Kyuhyun először értetlenül, majd egyre féltékenyebben hallgatta a heves szóváltást. Tudta, hogy őt a nő a háta közepére sem kívánja, hogy csak megnehezíti az életét, de attól az ő érzései mit sem változtak. Lerakta a fegyvert, és megkerülte a szekrényeket. Ott igen furcsa látvány fogadta. Kage a nyakánál fogva a falhoz szorított egy fiatal srácot, arcuk csak pár centire volt egymástól. Kyu hangosan megköszörülte a torkát, mire a másik kettő felé fordult.
- Nahát, csak nem új játékot szereztél? – kérdezte gonosz mosollyal Jaehyo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése