Másnap reggel kegyetlen fejfájással
ébredt. Hát igen, így jár, aki túl sokat iszik... Gyorsan elkészült, és
lesietett az irodájába, hiszen sok dolga volt. Kyuhyun-t kellet
felkészítenie egy hét alatt az első bevetésre, és a fiú célzása még elég
gyenge volt. Szorította őket az idő...
Kage némán bámult ki az ablakon, legszívesebben haza ment volna, de nem tehette meg. Semmi kedve nem volt az asztala előtt ücsörgő fiúval foglalkozni. Koránt sem volt biztos benne, hogy már készen állt a feladatra, de Eeteuk-sama szavának nem szegülhetett ellen. Így csak húzta az időt.
- Ez mi? - szólalt meg hirtelen Kyuhyun.
- Mi mi? - sétált mellé a nő - ó, hogy ez? - kérdezte, mikor meglátta a fényképet -tegnap elmentünk bulizni...
- De miért Siwonnal?
- Talán féltékeny vagy? - Kage szája sunyi mosolyra húzódott.
- N-nem - felelte zavartan Kyu - de a húgom... miért nem hagyod őket békén?
- Tétlenül nézzem végig, hogy elveszik a játékomat? Vagy szerezzek új játékot?
A nő egészen közel hajolt látogatójához, egyik kezével benyúlt annak zakója alá, s fél lábbal feltérdelt a székre, hogy még közelebb kerüljön a férfihez. Kyuhyun elvörösödött, próbált távolabb húzódni.
- Úgy érzem, te benne lennél - súgta a fiú fülébe, majd letekintett, és elhúzta a térdét. Rákacsintott, megkerülte az asztalt, és helyet foglalt. Továbbra is fogva tartotta Kyuhyun tekintetét – később elviszlek lőni – folytatta kis szünet után, miközben megdörzsölte a szemét.
- Miért olyan fontos ez? Tudod, hogy nem az erősségem...
- Pont azért, egy hét múlva próbafeladatot kapsz.
- Tessék? – pislogott értetlenül a fiú – de én még...
- Nem én döntöttem így, nem áll hatalmamban módosítani rajta.
- De...
- Szerintem megbirkózol vele. Te leszel a sofőröm. Ki kell menjünk a reptérre, és engem te fogsz kísérni. Remélhetőleg nem lesz más feladatod, mint megvárni a kocsiban.
- És ehhez miért kell megtanuljak rendesen lőni? – kérdezte Kyuhyun.
- Semmit nem bízok a véletlenre, ha becsúszik valami, nem szabad tétováznod!
- De Kage, é erre még nem készültem fel!
- Ne nyafogj! Nem én akartam belépni a maffiába, hanem te. Leeteuk miatt vigyázok rád, de azt ne hidd, hogy szívesen teszem. Légy olyan szíves, csináld azt, amit mondok, és könnyítsd meg a dolgomat... Eszedbe ne jusson meghátrálni vagy esetleg feldobni a talpadat – fakadt ki a nő.
A fiú némán nézett mentorára, nem tudta, mit is mondhatna. Nem értette a nőt. Az egyik pillanatban alig pár centi választotta el kettőjüket, most pedig kilóméterek tűnt a távolság.
- Muszáj meginnom egy kávét, utána indulunk. Te vezetsz! – Kage felállt a székéből és kisétált az irodából, magára hagyva a zavart újoncot.
Kage némán bámult ki az ablakon, legszívesebben haza ment volna, de nem tehette meg. Semmi kedve nem volt az asztala előtt ücsörgő fiúval foglalkozni. Koránt sem volt biztos benne, hogy már készen állt a feladatra, de Eeteuk-sama szavának nem szegülhetett ellen. Így csak húzta az időt.
- Ez mi? - szólalt meg hirtelen Kyuhyun.
- Mi mi? - sétált mellé a nő - ó, hogy ez? - kérdezte, mikor meglátta a fényképet -tegnap elmentünk bulizni...
- De miért Siwonnal?
- Talán féltékeny vagy? - Kage szája sunyi mosolyra húzódott.
- N-nem - felelte zavartan Kyu - de a húgom... miért nem hagyod őket békén?
- Tétlenül nézzem végig, hogy elveszik a játékomat? Vagy szerezzek új játékot?
A nő egészen közel hajolt látogatójához, egyik kezével benyúlt annak zakója alá, s fél lábbal feltérdelt a székre, hogy még közelebb kerüljön a férfihez. Kyuhyun elvörösödött, próbált távolabb húzódni.
- Úgy érzem, te benne lennél - súgta a fiú fülébe, majd letekintett, és elhúzta a térdét. Rákacsintott, megkerülte az asztalt, és helyet foglalt. Továbbra is fogva tartotta Kyuhyun tekintetét – később elviszlek lőni – folytatta kis szünet után, miközben megdörzsölte a szemét.
- Miért olyan fontos ez? Tudod, hogy nem az erősségem...
- Pont azért, egy hét múlva próbafeladatot kapsz.
- Tessék? – pislogott értetlenül a fiú – de én még...
- Nem én döntöttem így, nem áll hatalmamban módosítani rajta.
- De...
- Szerintem megbirkózol vele. Te leszel a sofőröm. Ki kell menjünk a reptérre, és engem te fogsz kísérni. Remélhetőleg nem lesz más feladatod, mint megvárni a kocsiban.
- És ehhez miért kell megtanuljak rendesen lőni? – kérdezte Kyuhyun.
- Semmit nem bízok a véletlenre, ha becsúszik valami, nem szabad tétováznod!
- De Kage, é erre még nem készültem fel!
- Ne nyafogj! Nem én akartam belépni a maffiába, hanem te. Leeteuk miatt vigyázok rád, de azt ne hidd, hogy szívesen teszem. Légy olyan szíves, csináld azt, amit mondok, és könnyítsd meg a dolgomat... Eszedbe ne jusson meghátrálni vagy esetleg feldobni a talpadat – fakadt ki a nő.
A fiú némán nézett mentorára, nem tudta, mit is mondhatna. Nem értette a nőt. Az egyik pillanatban alig pár centi választotta el kettőjüket, most pedig kilóméterek tűnt a távolság.
- Muszáj meginnom egy kávét, utána indulunk. Te vezetsz! – Kage felállt a székéből és kisétált az irodából, magára hagyva a zavart újoncot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése