Ő a falnak támaszkodott, én pedig karjai között álltam,alig bírtam mozdulni.
- Hm? - kérdezte, miközben arcát a nyakamba fúrta. Lehelete csiklandozott.
- Ezt nem most kéne...- kezdtem, de elakadtam, mert gyengéden beleharapott a fülembe - é
s
nem itt! Mit fog szólni Yesung, ha rajtakap minket az ágyában? -
próbáltam meggyőzni, mielőtt teljesen elcsavarta volna a fejemet.
- Szóval csak az ággyal van probléma? - nézett rám pajkosan csillogó szemekkel.
- Neem - toltam el magamtól óvatosan.
- Ne kéresd magad, tudom, hogy te is akarod! Két hete nem is láttalak... kívánlak. MOST! - szavai nyomatékául hozzám dörzsölte kisebbik énjét, mire én felnyögtem. Jelen pillanatban ugyanis nem volt annyira kicsi...
- De itt van a fél banda, mi lesz, ha...?
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert már az övem csatjánál babrált.
- Őket is lefoglalják a lányok... – hallgattatott el egy szenvedélyes csókkal.
Nem bírtam tovább, megadtam neki magam. Megragadtam a nyakánál, közelebb húztam magamhoz, és elmélyítettem a csókot. Már ha ez lehetséges volt. Ő mindkettőnket megszabadított a nadrágtól. Először ujjaival kezdett ingerelni, majd mikor közelebb toltam felé csípőmet, behatolt. Kezeit felcsúsztatta pólóm alá, oldalamat simogatta, miközben lassan mozogni kezdett. Én próbáltam visszafogni magam, így kezdetben csak halk sóhajtások hagyták el a számat, de minél jobban begyorsított, annál hangosabban adtam jelet tetszésemnek. Egyszerre jutottunk a csúcsra. Siwon a falnak támaszkodva próbálta stabilizálni lélegzetvételeit, én pedig szorosan öleltem. Mindketten összerezzentünk, mikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Gyerekek! Egy kicsit halkabban ha lehet... néhány embernek elég élénk a fantáziája odalent – hallottuk meg Kyu gúnyos hangját.
- Én megmondtam..! – súgtam szerelmem fülébe, mire ő vigyorogva vállat vont.
- Ne is törődj vele, csak türelmetlen, mindenkinek hiányzott a barántője... – már épp válaszoltam volna neki, mikor rátapadt ajkaimra...
- Neem - toltam el magamtól óvatosan.
- Ne kéresd magad, tudom, hogy te is akarod! Két hete nem is láttalak... kívánlak. MOST! - szavai nyomatékául hozzám dörzsölte kisebbik énjét, mire én felnyögtem. Jelen pillanatban ugyanis nem volt annyira kicsi...
- De itt van a fél banda, mi lesz, ha...?
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert már az övem csatjánál babrált.
- Őket is lefoglalják a lányok... – hallgattatott el egy szenvedélyes csókkal.
Nem bírtam tovább, megadtam neki magam. Megragadtam a nyakánál, közelebb húztam magamhoz, és elmélyítettem a csókot. Már ha ez lehetséges volt. Ő mindkettőnket megszabadított a nadrágtól. Először ujjaival kezdett ingerelni, majd mikor közelebb toltam felé csípőmet, behatolt. Kezeit felcsúsztatta pólóm alá, oldalamat simogatta, miközben lassan mozogni kezdett. Én próbáltam visszafogni magam, így kezdetben csak halk sóhajtások hagyták el a számat, de minél jobban begyorsított, annál hangosabban adtam jelet tetszésemnek. Egyszerre jutottunk a csúcsra. Siwon a falnak támaszkodva próbálta stabilizálni lélegzetvételeit, én pedig szorosan öleltem. Mindketten összerezzentünk, mikor valaki kopogtatott az ajtón.
- Gyerekek! Egy kicsit halkabban ha lehet... néhány embernek elég élénk a fantáziája odalent – hallottuk meg Kyu gúnyos hangját.
- Én megmondtam..! – súgtam szerelmem fülébe, mire ő vigyorogva vállat vont.
- Ne is törődj vele, csak türelmetlen, mindenkinek hiányzott a barántője... – már épp válaszoltam volna neki, mikor rátapadt ajkaimra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése