- Most komolyan, SunJae, miért kell nekem is mennem?
- Ugyan, ne panaszkodj! Nagyon rád fér már egy kis lazítás, folyton csak a munka...
- De nincs kedvem – nyafogott tovább a japán – és különben is, hová megyünk, hogy így ki kell öltöznünk? – most barátnője felé
fordult.
SunJae egy ezüst színű, flitterektől csillogó pántnélküli miniruhában
ült egy kényelmes fotelban, mellette egy pár hozzáillő magassarkú. Kage
egy mélyen dekoltált fekete, hasonlóan rövidd ruhában ácsorgott, amit
egy arany sárkány díszített.
- Csak dobj fel valami sminket, és nyomás! A fiúk már várnak ránk.
- Fiúk?
- Yesung és Siwon... ugye nem gondoltad, hogy egyedül megyünk? – kérdezte hitetlenkedve SunJae.
- Miért is gondoltam volna.. – morgolódott tovább Kage, miközben elvégezte a szükséges ecsetvonásokat.
Gyorsan felvették a cipőiket, és lesiettek az épület elé, ahol a két férfi egy BMW-nek támaszkodva várt rájuk. Yesung egy sötétkék, Siwon pedig egy fekete ingben. Mindketten elegánsak voltak.
- Csinik vagytok – mondta Yesung, miközben megölelte barátnőjét. Siwon elismerően végigmérte a két nőt, de nem szólt semmit.
- Nos, akkor indulhatunk? – türelmetlenkedett a japán.
- Parancsolj – mondta vigyorogva Siwon, miközben kinyitotta a kocsiajtót.
Nagyjából tíz percet autózhattak, az uticél nem volt messze.
- A Silver Star? – kérdezte meglepetten Kage.
- Mire számítottál? – nevetett rá barátnője.
- Nem tudom – vont vállat, majd besétált az épületbe.
Ez volt a környék legpuccosabb bárja. Tipikusan borsos árak, de cserébe garantált volt a kényelem. Volt itt hatalmas táncparkett, nyugodt kis zug, a különböző ügyletek elintézésére, kényelmes kanapék, szép bárpult és hangulatos világítás. Aki itt megfordult az bővelkedett a pénzben, elegáns, márkás ruhákban díszelgett mindenki. Ahogy a japán körül nézett, ismerős arcokat látott mindenhol. Mindenki megfordult itt, aki kicsit is számított az alvilágban.
- Te, az nem Hae egyik csaja? – bökte oldalba Siwont, és a bárpult felé mutatott, ahol egy nő vidáman beszélgetett egy vörös hajú férfival, majd hirtelen puszit nyomott az arcára.
- De, ha jól tudom, HyunAe a neve. A srác meg valami bandavezér...
- Csak dobj fel valami sminket, és nyomás! A fiúk már várnak ránk.
- Fiúk?
- Yesung és Siwon... ugye nem gondoltad, hogy egyedül megyünk? – kérdezte hitetlenkedve SunJae.
- Miért is gondoltam volna.. – morgolódott tovább Kage, miközben elvégezte a szükséges ecsetvonásokat.
Gyorsan felvették a cipőiket, és lesiettek az épület elé, ahol a két férfi egy BMW-nek támaszkodva várt rájuk. Yesung egy sötétkék, Siwon pedig egy fekete ingben. Mindketten elegánsak voltak.
- Csinik vagytok – mondta Yesung, miközben megölelte barátnőjét. Siwon elismerően végigmérte a két nőt, de nem szólt semmit.
- Nos, akkor indulhatunk? – türelmetlenkedett a japán.
- Parancsolj – mondta vigyorogva Siwon, miközben kinyitotta a kocsiajtót.
Nagyjából tíz percet autózhattak, az uticél nem volt messze.
- A Silver Star? – kérdezte meglepetten Kage.
- Mire számítottál? – nevetett rá barátnője.
- Nem tudom – vont vállat, majd besétált az épületbe.
Ez volt a környék legpuccosabb bárja. Tipikusan borsos árak, de cserébe garantált volt a kényelem. Volt itt hatalmas táncparkett, nyugodt kis zug, a különböző ügyletek elintézésére, kényelmes kanapék, szép bárpult és hangulatos világítás. Aki itt megfordult az bővelkedett a pénzben, elegáns, márkás ruhákban díszelgett mindenki. Ahogy a japán körül nézett, ismerős arcokat látott mindenhol. Mindenki megfordult itt, aki kicsit is számított az alvilágban.
- Te, az nem Hae egyik csaja? – bökte oldalba Siwont, és a bárpult felé mutatott, ahol egy nő vidáman beszélgetett egy vörös hajú férfival, majd hirtelen puszit nyomott az arcára.
- De, ha jól tudom, HyunAe a neve. A srác meg valami bandavezér...
- Sosem láttam még – tűnődött a nő, mikor valaki megszólította őket.
- Hát ti? Miért nem mondtátok, hogy itt lesztek?
- Szia Wook! Mi sem igazán tudtuk... – felelt neki Siwon.
- Kage, nem baj, ha elrablom egy kicsit? Beszélnem kéne vele, és meginnék vele egy whiskey-t.
- Csak nyugodtan, én addig körülnézek – mosolygott a megszólított, majd el is tűnt.
Felment az emeletre, ahol megszólította egy ismerős hang.
- Jaehyo? – fordult meglepetten a kanapé felé, ahol a fiatal férfi és két társa terpeszkedett.
Egy kisebb maffiacsoport vezetője volt, jó kapcsolatot ápoltak a YangSuHeo-val, habár feleannyira sem voltak befolyásosak.
- Egyedül? – kérdezte a srác mosolyogva.
- A többiek lent vannak... annyira nincs kedvem ehhez az egészhez.
- Gyere – paskolta meg maga mellett a fotelt – meghívlak egy pezsgőre.
- Köszönöm – mosolygott hálásan a nő, és leült mellé.
Jaehyo egy intéssel elküldte kísérőit, és elővett egy üveg pezsgőt a jeges vödörből. Töltött mindkettejüknek, majd beszélgetni kezdtek. Nagyjából fél óra alatt sikerült leitatnia Kage-t. Ekkor elvette tőle a poharat, és az ölébe húzta. Kisöpört pár tincset a nő hajából, majd megcsókolta. A japán szinte azonnal viszonozta. Ez amolyan érzelmektől mentes csók volt, a férfi kihasználta, hogy Kage gátlásait feloldotta az alkohol, és olyat tesz, amit valószínűleg józanul meg fog bánni, hiszen kettejük között hatalmas rangbeli különbség volt. De most végre lehetősége nyílt megtenni, így nem habozott. Csak attól félt, hogy nem fog tudni megállni, és többet akar majd. És ezen nem sokat segített az, hogy a nő keze olyan helyeken járt, ahol nem illett volna.
- Kage?! – szakította meg a pillanatot egy férfihang – ti meg mit csináltok?
- S-Siwon? – nézett rá félelemmel Jaehyo – én sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod, főleg nem miattam, de én most hazaviszem, mielőtt még olyat csinál, amit később megbán...
A nő felállt és belekarolt Siwonba. Búcsuzóul rákacsintott a magára hagyott fiúra, majd elindultak hazafelé. Gyalog tették meg az utat. Egyrészt, mert mindketten ittak, másrészt, mivel a kocsi Yesungé volt, és ők még maradtak. Amint beszálltak a liftbe, Kage szorosan megölelte a férfit, és arcát a mellkasába fúrta. Siwon nem szólt egy szót sem, csak visszaölelte, majd egészen a lakásáig kísérte.
- Nem jössz be? – invitálta a nő – csinálhatnánk, mint régen...
- Tessék? – kérdezte felháborodva a másik - nekem barátnőm van!
- És?
- Mi az, hogy és...?
- Te tudod – vont vállat Kage – pedig akkor kapva kaptál az alkalmakon – vigyorgott.
- Aludd ki magad, és holnap beszélünk erről. Jóéjt! – hagyta magára a férfi.
Gyorsan felmenekült a saját lakására, mielőtt még gondolatai nagyon messzire kalandoztak volna. Kage bezárta a lakásajtót, elvánszorgott az ágyáig, és szinte rögtön el is aludt.
- Hát ti? Miért nem mondtátok, hogy itt lesztek?
- Szia Wook! Mi sem igazán tudtuk... – felelt neki Siwon.
- Kage, nem baj, ha elrablom egy kicsit? Beszélnem kéne vele, és meginnék vele egy whiskey-t.
- Csak nyugodtan, én addig körülnézek – mosolygott a megszólított, majd el is tűnt.
Felment az emeletre, ahol megszólította egy ismerős hang.
- Jaehyo? – fordult meglepetten a kanapé felé, ahol a fiatal férfi és két társa terpeszkedett.
Egy kisebb maffiacsoport vezetője volt, jó kapcsolatot ápoltak a YangSuHeo-val, habár feleannyira sem voltak befolyásosak.
- Egyedül? – kérdezte a srác mosolyogva.
- A többiek lent vannak... annyira nincs kedvem ehhez az egészhez.
- Gyere – paskolta meg maga mellett a fotelt – meghívlak egy pezsgőre.
- Köszönöm – mosolygott hálásan a nő, és leült mellé.
Jaehyo egy intéssel elküldte kísérőit, és elővett egy üveg pezsgőt a jeges vödörből. Töltött mindkettejüknek, majd beszélgetni kezdtek. Nagyjából fél óra alatt sikerült leitatnia Kage-t. Ekkor elvette tőle a poharat, és az ölébe húzta. Kisöpört pár tincset a nő hajából, majd megcsókolta. A japán szinte azonnal viszonozta. Ez amolyan érzelmektől mentes csók volt, a férfi kihasználta, hogy Kage gátlásait feloldotta az alkohol, és olyat tesz, amit valószínűleg józanul meg fog bánni, hiszen kettejük között hatalmas rangbeli különbség volt. De most végre lehetősége nyílt megtenni, így nem habozott. Csak attól félt, hogy nem fog tudni megállni, és többet akar majd. És ezen nem sokat segített az, hogy a nő keze olyan helyeken járt, ahol nem illett volna.
- Kage?! – szakította meg a pillanatot egy férfihang – ti meg mit csináltok?
- S-Siwon? – nézett rá félelemmel Jaehyo – én sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod, főleg nem miattam, de én most hazaviszem, mielőtt még olyat csinál, amit később megbán...
A nő felállt és belekarolt Siwonba. Búcsuzóul rákacsintott a magára hagyott fiúra, majd elindultak hazafelé. Gyalog tették meg az utat. Egyrészt, mert mindketten ittak, másrészt, mivel a kocsi Yesungé volt, és ők még maradtak. Amint beszálltak a liftbe, Kage szorosan megölelte a férfit, és arcát a mellkasába fúrta. Siwon nem szólt egy szót sem, csak visszaölelte, majd egészen a lakásáig kísérte.
- Nem jössz be? – invitálta a nő – csinálhatnánk, mint régen...
- Tessék? – kérdezte felháborodva a másik - nekem barátnőm van!
- És?
- Mi az, hogy és...?
- Te tudod – vont vállat Kage – pedig akkor kapva kaptál az alkalmakon – vigyorgott.
- Aludd ki magad, és holnap beszélünk erről. Jóéjt! – hagyta magára a férfi.
Gyorsan felmenekült a saját lakására, mielőtt még gondolatai nagyon messzire kalandoztak volna. Kage bezárta a lakásajtót, elvánszorgott az ágyáig, és szinte rögtön el is aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése