Kyuhyun számára kínos beszélgetés bontakozott ki, a másik kettő nem zavartatta magát. Szerencséjére Jaehyo hamar távozott.
- Szabad megkérdeznem, hogy miért vagy ennyire dühös? - kérdezte a nőt.
- Nem!
- De mégis...
- Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne a magánéletemhez! - fakadt ki Kage.
- Valóban nincs, - de szeretném ha lenne... - fejezte be a mondatot gondolatban Kyuhyun.
Többet nem is firtatta a témát, hiszen tudta, hogy semmit nem érne el. Tisztában volt vele, hogy ha nem teszi meg az első lépéseket, nem jut sehová, de ilyen elutasító viselkedés mellett jobbnak látta, ha inkább nem cselekszik.
Kage addig kínozta a fiút, amíg nem találta elfogadhatónak az eredményt. Noha már pontos volt, még mindig idegenkedett a fegyverektől. Négy óra gyakorlás után indultak vissza a főhadiszállásra. Kyuhyunnak elege volt az egészből, de a reggeli fejmosás után nem mert panaszkodni, csak fáradtan sétált kiképzője mellett, és próbálta pozitívan szemlélni a dolgokat. Egy fél délelőttöt vele tölthetett.
- Mi ez a mélabús fej? – kérdezte Siwon, aki vidáman huppant le az egyik kényelmes kanapéra barátnője mellé.
- Csak fáradt vagyok – morogta Kyuhyun.
- De hát nem csak lőttetek? – szólt közbe Leeteuk az ajtóból. Egy csinos lányt ölelgetett.
- Hyori? – csillant fel a japán szeme, és rögtön odasietett a régen látott „családtaghoz”.
Amíg a lányok örültek a találkozásnak, a kínai részleg tette látogatását a nagy társalgóban. Mindhárman sportöltözetben, egyikőjüknél kosárlabda.
- Hangeng? Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Leeteuk meglepve.
- Nyaralok – kacsintott a kínai – és kihívlak egy meccsre!
- Tessék?
- Persze csak ha nem félsz, hogy megint megverünk...
- Szólok a majmoknak és mehetünk is játszani! – felelte a vezér.
- Akkor a szokott csapatok?
- Majdnem.. én a majmokkal, Yesunggal és Kyuhyunnal leszek.
- Velem?! – kérdezett vissza az újonc meglepetten.
- Talán nem szeretsz kosarazni?
- De, csak... mindegy, szívesen játszok – mosolygott.
- Rendben. Henry, ZhouMi, Siwon? Velem vagytok? - kérdezte Hangeng.
- Naná! – pattant fel Siwon – és ki lesz az ötödik?
- Kage, megtisztelsz minket a részvételeddel? – kérdezte a kínai.
- Rám mindig számíthatsz! – felelte a japán.
Hamarosan mind a tíz játékos a pár emelettel lejjebb található pályán foglalt helyet, a lányok pedig lelkes szurkolócsapatot alakítottak.
- Szabad megkérdeznem, hogy miért vagy ennyire dühös? - kérdezte a nőt.
- Nem!
- De mégis...
- Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne a magánéletemhez! - fakadt ki Kage.
- Valóban nincs, - de szeretném ha lenne... - fejezte be a mondatot gondolatban Kyuhyun.
Többet nem is firtatta a témát, hiszen tudta, hogy semmit nem érne el. Tisztában volt vele, hogy ha nem teszi meg az első lépéseket, nem jut sehová, de ilyen elutasító viselkedés mellett jobbnak látta, ha inkább nem cselekszik.
Kage addig kínozta a fiút, amíg nem találta elfogadhatónak az eredményt. Noha már pontos volt, még mindig idegenkedett a fegyverektől. Négy óra gyakorlás után indultak vissza a főhadiszállásra. Kyuhyunnak elege volt az egészből, de a reggeli fejmosás után nem mert panaszkodni, csak fáradtan sétált kiképzője mellett, és próbálta pozitívan szemlélni a dolgokat. Egy fél délelőttöt vele tölthetett.
- Mi ez a mélabús fej? – kérdezte Siwon, aki vidáman huppant le az egyik kényelmes kanapéra barátnője mellé.
- Csak fáradt vagyok – morogta Kyuhyun.
- De hát nem csak lőttetek? – szólt közbe Leeteuk az ajtóból. Egy csinos lányt ölelgetett.
- Hyori? – csillant fel a japán szeme, és rögtön odasietett a régen látott „családtaghoz”.
Amíg a lányok örültek a találkozásnak, a kínai részleg tette látogatását a nagy társalgóban. Mindhárman sportöltözetben, egyikőjüknél kosárlabda.
- Hangeng? Te meg mit csinálsz itt? – kérdezte Leeteuk meglepve.
- Nyaralok – kacsintott a kínai – és kihívlak egy meccsre!
- Tessék?
- Persze csak ha nem félsz, hogy megint megverünk...
- Szólok a majmoknak és mehetünk is játszani! – felelte a vezér.
- Akkor a szokott csapatok?
- Majdnem.. én a majmokkal, Yesunggal és Kyuhyunnal leszek.
- Velem?! – kérdezett vissza az újonc meglepetten.
- Talán nem szeretsz kosarazni?
- De, csak... mindegy, szívesen játszok – mosolygott.
- Rendben. Henry, ZhouMi, Siwon? Velem vagytok? - kérdezte Hangeng.
- Naná! – pattant fel Siwon – és ki lesz az ötödik?
- Kage, megtisztelsz minket a részvételeddel? – kérdezte a kínai.
- Rám mindig számíthatsz! – felelte a japán.
Hamarosan mind a tíz játékos a pár emelettel lejjebb található pályán foglalt helyet, a lányok pedig lelkes szurkolócsapatot alakítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése