Nem viccelt, tényleg elrángatott egy boltba.
-
A tavalyi cuccom miért nem jó? – húztam
a szám.
-
Az idei szexibb.
-
Hé…!
-
Ha egyszer ilyen ajándékot kaptál az
ördögtől, mutasd is meg!
-
Hogy megint…? – elhallgattam, és
elfordultam.
-
Mondd, hogy nem élvezted…
-
Seggfej!
-
Legszívesebben most megfektetnélek, –
húzott magához fél kézzel – de a játékunk nem tartozik másra.
-
Hogy tudod elviselni magadat? –
undorodva menekültem karja alól.
-
Gyere!
Figyelmen kívül hagyott, megragadta a csuklóm, és a
fürdőruhák felé vonszolt. Gyorsan végigfuttatta szemét a választékon, majd
kettőt a kezembe nyomott.
-
Ha jó, megvesszük, és megyünk, a többiek
már várnak. De nem csavarhatod el a bátyám fejét!
-
Miért tenném? – kérdeztem
felháborodottan – Te is sok vagy, nem hogy még egy családtagod is… -
megborzongtam, és beléptem a próbafülkébe.
-
Könnyebben meg tudod idézni, mint azt te
hiszed..
-
Nincs okom rá… - mondtam, miközben
öltöztem.
-
A buliban sem volt, mégis megtetted… -
kis szünetet tartott – egyébként hallottam, hogy oda akartál jönni hozzánk –
hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-
Mert akkor még nem ismertelek…
-
Valld be, hogy vonzódsz hozzám, az első
pillanattól kezdve – vigyorgott.
Elhúztam a függönyt, és hidegen ránéztem.
-
Nálad taszítóbb élőlénnyel még nem
nagyon találkoztam!
-
Ne légy ilyen kegyetlen! – közelebb
jött, és egy tincset a fülem mögé tűrt – nem illik hozzád…
-
Tőled tanultam – öltöttem nyelvet –
megyünk, vagy ácsorgunk még itt?
-
De sietős lett valakinek…
-
Meg akarok szabadulni tőled!
-
Azt nem teheted.
-
Ezt már mondtad…
-
Ha jó kislány leszel, szerzek neked
munkát – szólalt meg hirtelen.
-
Miért?
-
Az enyém vagy, nekem fogsz dolgozni.
-
Nem leszek a ribancod!
-
Nem vagyok strici…
-
Pedig kinézem belőled…
-
Te leszel az egyik pincér.
-
Hol? – vontam fel a szemöldököm. Eközben
a kasszához értünk. Kyuhyun fizetett, majd felém fordult.
-
Megígértem a bátyámnak, hogy veszek neki
egy kávézót.
-
Mégis miből fogod megvenni?
-
Már megvettem… - kinyitotta a kocsi
ajtaját és bedobta a cuccot a hátsó ülésre –Szállj be!
-
Bankot raboltál? – kérdeztem, miközben
engedelmeskedtem.
-
Tudod, pár száz év alatt elég nagy
vagyonra lehet szert tenni…
-
Ha te mondod…
Többet nem is beszéltünk, amíg el nem értünk a
villájukhoz. Ott leparkolt, kiszállt, majd odaszólt nekem.
-
Menj fel a szobádba, és öltözz át! Utána
megtalálsz a konyhában.
Bólintottam, de jobbnak láttam nem válaszolni.
Lassan felsétáltam az emeletre, az ágyra dobtam a táskám, és azon kezdtem
tanakodni, hogy melyik új szerzeményemet vegyem fel. Végül a fekete mellett
döntöttem. Gyorsan magamra kaptam, kerestem egy törülközőt, és lesétáltam a
konyhába.
-
Az ördög vinne el! – mondta a férfi,
amikor meglátott.
-
Nem tetszik? – biggyesztettem le a
számat.
-
Ugye ez költői kérdés volt? – nézett rám
megütközve, majd többször is végigmért.
-
Igen – sóhajtottam. Szabályosan felfalt
a szemével – nem kéne kimennünk?
-
Jól megvannak nélkülünk is – rakta le a
kezében tartott poharat – és ki akarom élvezni a látványt – húzta perverz
vigyorra a száját.
-
Amíg csak a látványt élvezed, nincs
semmi gond – morogtam.
A következő percben szorosan elém lépett és a
pulthoz préselt. Megtámaszkodott mögöttem, miután lehúzta a törülközőt a
nyakamból.
-
Hé, mit csinálsz?!
-
Maradj csöndben!
Olyan közel volt, hogy meleg lehelete csiklandozta a
bőrömet. Egész testéből sugárzott a forróság. Éreztem, hogy csak szűkösen fér
el a nadrágjában, s ettől bennem is megmozdult valami. Hiába próbáltam ellökni,
lecsapott ajkaimra. Ezzel megkísértette a sorsát. Felébresztette ösztöneimet,
így ha önkéntelenül is, de megpróbáltam elszívni életerejét. Egész teste enyhén
megremegett, majd egy halk morgás szakadt fel mellkasából. Egy pillanatra
elhúzódott tőlem, és rám szegezte sárgán izzó szemeit.
-
Ne szórakozz velem! – suttogta rekedten.
-
Te kezdted – néztem rá kihívóan.
Ő újra lecsapott, és ki tudja miket csinált volna
velem, ha nem toppan be Siwon.
-
Istenért sem akarok megzavarni semmit,
de vagy gyertek ki, vagy csináljátok halkabban…
-
Mintha te nem kaptad volna le a csajt… -
nézett rá villogó szemekkel Kyuhyun.
-
Én nem támadtam le ennyire… - védekezett
a másik férfi.
-
Ha olyat teszel, amit ő nem akar,
esküszöm, megöllek! – fenyegettem meg.
-
Ne aggódj, nem tiltakozott a cica –
vigyorgott a „pasim”.
-
Te azt honnan tudod?! – méltatlankodott
a bátyja.
-
Az én fülem jobb, mint a tiéd –
kacsintott Kyuhyun – na menjetek, én is jövök, csak átöltözöm… És Cicám, ne
felejtsd, amit a boltban mondtam!
-
Felfogtam, nem csinálok semmit –
pislogtam ártatlanul.
-
Miről beszélt az öcskös? – kérdezte
Siwon, miután kiértünk az udvarra.
-
Semmi fontosról – vontam vállat – csak
aggódik, hogy elcsábítalak…
-
Tessék? – megtorpant, és úgy meredt rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése