Nem is emlékszem, hogyan jutottam haza. A szobám
közepén ültem a padlón, kifejezéstelen arccal meredtem magam elé. Az éjszaka
képei villogtak szemem előtt. Kihasznált és megalázott. Mi van, ha…? – kúszott
egy zavaró gondolat a fejembe. Lassan felemeltem a kezem, és végigsimítottam a
hasamon.
-
Nem lehet – ráztam meg a fejemet – az
nem történhet meg…
-
Nem kell aggódnod, nem csináltalak fel –
szólalt meg valaki a hátam mögött.
Ijedten kaptam a hang irányába a fejem. Kyuhyun az
ablakpárkányon ült.
-
Túl távoli fajok vagyunk, ha akarnék
tőled gyereket, akkor sem lehetne – mondta egyszerűen - meg egyébként is –
guggolt le elém – nem hagynám, hogy egy ilyen tényező bezavarjon – mutatóujját
végighúzta alhasamon.
-
Te… - néztem rá elfehéredve – hogy
lehetsz ennyire kegyetlen?
-
Az én világomban farkastörvények
uralkodnak – vont vállat.
Válaszra nyitottam volna számat, de a telefonom
csörgésére összerezzentem.
-
Igen?
-
Jól
vagy? Mi van veled? – szólt bele aggódva Na Rae.
-
Én… csak… nem érzem jól magamat –
mondtam lassan.
-
Beteg
vagy?
-
Én… - tétováztam – este… – kezdtem, de a
férfi kikapta a kezemből a telefont.
-
Bocsi cica, de Kage most nem ér rá –
kinyomta és az ágyra dobta a készüléket.
-
Ez mégis mire volt jó?!
-
Egy szót sem szólsz az egyezségről!
Senkinek – nézett rám fenyegetően.
-
De…
-
Ha meg akarod tartani a látszólagos
szabadságod, továbbra is eljátszod a barátnőmet, és azt teszed, amit mondok
neked. Ellenem nem lehet szavad. Most már ártani sem tudsz nekem…
***
Mi az, hogy nem ér rá? Aggódom érte, ő pedig csak
lóg a suliból, hogy a pasijával lehessen? Egész nap ideges voltam, tanítás után
egyből Kage házához indultam. Eddig
rendesen tanult, de amióta megismerte azt a szemét farkast, teljesen
megváltozott… Szomorúan sóhajtottam. Nem akartam, hogy barátnőm egy ilyen senki
miatt zülljön le.
-
Na Rae! – egy kiáltás zökkentett ki
gondolataimból.
Már barátnőm háza előtt álltam, amikor Siwon
utolért.
-
Mit csinálsz te itt? – mosolyogtam rá.
-
Utánad jöttem. Elmehetnénk valahova, ha
van kedved…
-
Sajnálom, de most sürgősen beszélnem
kell Kagével.
-
Mi a baj?
-
Sosem csinált még ilyet… főleg nem egy
pasi miatt.
-
Emiatt igazán nem kell aggódnod, a
szerelem kiszámíthatatlan…
-
Dehogynem, hisz a legjobb barátnőm!
Bemegyek – tettem a kezem a kilincsre.
-
Várj! – kapott el.
-
Nem! - próbáltam lerázni magamról -
akkor is megyek, szüksége van rám!
-
Az öcsém vele van...
-
Pont ez a baj!! - leráztam magamról, de
mielőtt benyithattam volna, a falhoz lökött.
-
Kérlek...!
-
Mi...? - nem tudtam befejezni, mert lágyan
megcsókolt...
-
Foglalkozz inkább velem – mosolygott
rám.
-
Engedj! – pirultam el, és óvatosan
eltoltam magamtól – majd máskor…
Nem tudott megakadályozni abban, hogy benyissak.
Felmentem barátnőm szobájába, de egy pillanatra vissza is tántorodtam. Ő az ágyán
feküdt, Kyuhyun pedig felette. Elmélyülten csókolóztak, s a férfi keze Kage
mellén nyugodott.
-
Ez mégis mit jelentsen?! Lógsz a
suliból, csak azért, hogy itthon hempereghess a pasiddal, akit, alig ha három
hete ismersz? Ráadásul meg is akart ölni!
-
Na Rae! – nézett rám meglepetten a lány
– Én…
-
Tegnap este belázasodott, és áthívott,
hogy vigyázzak rá – mondta hidegen Kyuhyun.
-
Persze… Vagy csak túlságosan felhevült a
teste a kéjtől – mondtam idegesen. Kage kerülte a tekintetem – Ne rontsd meg a
barátnőmet! Ő jobbat érdemel nálad!
-
Kifelé! – morogta a férfi, majd felállt,
és elindult felém – Ezért utálom az embereket. Azt hiszik, hogy sokat tudnak…
Most azonnal tűnj el – suttogta fenyegetően – Tűnj el, vagy én doblak ki!
-
Ne! – kérlelte barátnőm, de ő meg sem rezzent.
Azonnal hátat fordítottam, és könnyeimmel küszködve
futottam hazáig…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése