Az iskolában nem mertem Na Rae szemébe nézni. Nem
tudtam, mit gondol rólam, és hogyan viszonyul a történtekhez. Félelmem
alaptalannak bizonyult, mosolyogva ült le mellém. Látszott rajta, hogy van
mondanivalója, de tétovázott.
-
Elvitte a cica a nyelved? – vigyorogtam
rá.
-
Nem a cica… - pirult el.
-
Siwon cica – vigyorogtam még
szélesebben.
-
Elhívott magához, egy amolyan zártkörű
medencés bulira – mondta halkan.
-
Nahát! – kiáltottam fel – ugye elmész?
-
Nem is tudom… Félek odamenni… azok után…
-
Hé, akkor telihold volt… és ha csak
ketten lesztek, nem történhet baj!
-
De… mi lesz Kyuhyunnal?
-
Majd én lefoglalom. Elvégre is a pasim –
fintorogtam.
-
Miattam igazán nem…
-
De! Ne aggódj, ha rajtam múlik, lesz egy
szép délutánotok.
Rám mosolygott, és ennyiben maradtunk. Gyorsan szaladt
az idő, mire észbe kaptunk, már ki is csöngettek az ötödik óráról. Vidáman
indultunk az öltözők felé. Már csak egy tesi órát kellett túlélnünk. Úgy
látszott, hogy minden visszatér a nyugodt kerékvágásba, de minden megváltozott,
amikor egyik osztálytársunk felkiáltott.
-
Azt a…! De menő tetoválásod van Kage!
Mikor csináltattad?
-
Nem olyan régen – erőltettem egy mosolyt
az arcomra – szülinapi ajándék volt…
-
KAGE! – nézett rám szúrósan Na Rae.
-
I-igen? – pislogtam ártatlanul.
Vett egy nagy levegőt, hogy rám eressze dühét, ám a
csengő megmentett. Gyorsan kisurrantam az udvarra.
-
Gyere
vissza! – kiabált utánam, de nem vettem tudomást róla.
Megjelent a tanár, és rendre intett minket.
Bemelegítésnek futottunk öt kört, aztán a távolugrás következett. Vissza
kellett fognom magam, hogy emberi keretek között maradjak. Nem meglepő módon én
ugrottam a legnagyobbakat. Elkezdtem nyújtani, hisz az óra a végéhez
közeledett. Na Rae mellém lépett. Kérdőn néztem rá, ő pedig egy egyszerű
mozdulattal felrántotta a pólómat. Mutatóujjával bökdösni kezdte a farkast.
-
Mégis miért tetováltattad magadra annak
a gyilkosnak a képét?! – támadt nekem.
-
Én…
-
Mi okod volt rá?! Elfelejtetted, hogy
meg akart ölni mindkettőnket?
-
Nem…
-
Talán nem tetszik? – szakított félbe az
említett férfi.
Összerezzentem, és ijedten fordultam felé. Nem
először hozta rám a szívbajt.
-
Szépeket ugrottál Cicám! – vigyorgott.
-
Nem vagyok a…!
-
Na Rae, a bátyám a suli előtt vár rád.
-
Mi? Máris?
-
Siess! Remélem hoztál magaddal valami
dögös fürdőruhát…
Barátnőm elpirulva motyogott valamit, majd elindult
vissza az öltözőkhöz.
-
Mit akarsz itt? – néztem hidegen
Kyuhyunra.
-
Szórakozni…
-
Konkrétabban?
-
Téged.
-
Felejtsd el!
-
Nem tehetsz semmit.
-
Akkor erőszakolj meg itt…
-
Nem vagyok hülye!
-
Pedig milyen jó lenne…
-
Ne reménykedj, felesleges.
-
Mondtam már, hogy utállak?
-
Nem fontosak az érzéseid.
-
Ahogyan a tieid sem…
-
Nekem nincsenek.
-
Mindenkinek vannak – néztem rá
megütközve.
-
Engem az ösztöneim vezetnek…
-
Ez néhány dolgot megmagyaráz.
-
Például mit?
-
Hogy miért csak a kaja és a szex
érdekel.
-
Szépen megfogalmaztad…
-
Nincs igazam?
-
Végül is… de – elvigyorodott.
-
Tehát, mit akarsz csinálni?
-
Elviszlek fürdőruhát venni.
-
Tessék? Minek?
-
Inkább szeretnél meztelenül fürdeni a
medencében? – vonta fel a szemöldökét.
-
Nem! – néztem rá morcosan.
-
Tíz perced van. A kapuban várlak.
-
De…
-
Nincs semmi de! Tíz perc… - alig, hogy
kimondta, hátat fordított, és villámgyorsan eltűnt.
Morogva indultam az öltözőbe, miközben végig a
farkast átkoztam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése