-
Mégis mit merészelsz?! – förmedtem rá
idegesen.
-
Azt teszek, amit akarok – nézett rám
hidegen.
-
De nem az én házamban… - álltam fel az
ágyról – velem azt teszel, amit akarsz, de azt nem tűröm el, hogy a legjobb
barátnőmet sértegesd! Ha csak egy ujjal is hozzáérsz, én esküszöm…!
-
Mit csinálsz? – vágott közbe vigyorogva.
-
Megöllek – szűrtem a fogaim közt.
-
Ugyan, Kage, te is nagyon jól tudod,
hogy nem tehetsz ellenem semmit. Nem ölheted meg a gazdádat… Fizikailag
képtelen vagy rá – Kyuhyun halkan, fenyegetően nevetett fel.
-
Esnél össze ott, ahol vagy – morogtam
mérgesen.
Előttem termett, és durván felemelte a fejem, hogy a
szemébe kelljen néznem.
-
Így te velem nem beszélhetsz! Egy rossz
mozdulat, és megölöm a barátnődet!
Félrekaptam a fejem, utáltam, hogy ennyire
tehetetlen vagyok.
-
Na mi van cicám, megnémultál? –
gúnyolódott.
-
Nem vagyok a cicád! – minden egyes szót
jól megnyomtam.
-
Dehogynem – vigyorgott gonoszan.
-
Nincs jobb dolgod annál, hogy engem
baszogatsz? – indultam a konyha felé.
Mielőtt kiléphettem volna a szobából, a falnak
szorított, és hátulról a fülembe suttogott.
-
Talán azt szeretnéd? – hallottam a
hangján, hogy mosolyog.
-
Eressz! – próbáltam ellökni magamtól.
Egyik kezét ölemre csúsztatta, miközben végignyalt a
nyakamon. Érintésétől kirázott a hideg.
-
Ne! – gyorsan kibújtam karjai közül, és
a konyhába menekültem.
Hiába undorodtam személyiségétől, mindig megtalálta
a gyenge pontjaimat, akárhányszor hozzám ért, végigcikázott rajtam a vágy.
Biztos voltam benne, hogy ezzel ő is tisztában van, és ezért játszik velem
ennyire sötét játékot. Teljesen a kezében voltam, nem tudtam mit tenni. Kyuhyun
lezseren az ajtófélfának támaszkodott, és áthatóan bámult.
-
Mit nézel?
-
Téged.
-
Miért? – vontam fel a szemöldököm.
-
Csak.
-
Menj el!
-
Nélküled nem – vigyorodott el perverzen.
-
Hülye!!
Ő csak nevetett, és még midig engem méregetett.
Kezdett frusztrálni.
-
Átmegyek Na Rae-hez – mondtam
határozottan – és te nem jössz velem.
-
És ha nem engedem? – kérdezte hidegen.
-
Kérlek…
-
Ezzel nem hatsz meg.
Felálltam, és odasétáltam hozzá. Vettem egy mély
levegőt, majd végigsimítottam az arcán, miközben pilláim alól pislogtam rá.
-
Kérlek! – suttogtam, alig pár centire
voltam tőle.
-
Ne csináld ezt! – nyögött fel, és
lehunyta a szemét.
-
Engedj el, csak erre az egy délutánra
hadd legyek szabad – apró csókot leheltem ajkaira.
Meglepetten pattantak fel a szemei. Megfogta a
kezemet, és lerázott magáról.
-
Ennek még meg lesz az ára – mondta
sejtelmesen, majd kiment a konyhából.
Hallottam csukódni mögötte a bejárati ajtót, végre
egyedül voltam. Nem késlekedtem, rögtön letámadtam a fürdőszobát,
lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, és már indultam is barátnőmhöz. Alig fél
óra telt el a férfi távozása óta, én máris Na Rae háza előtt álltam, és vártam,
hogy beengedjen. Tudtam, hogy keveset mondhatok, de meg akartam magyarázni
neki, amit tudok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése