Surprise

Megijedtem, amikor megpillantottam a nagy fekete kocsit parkolni a ház előtt. Sötétített ablakain nem lehetett belátni. Sietve előkotortam a kulcsaimat, miközben elhaladtam a jármű mellett. A zárral szenvedtem, ám meghallottam, hogy az egyik kocsiajtó nyitódik. Abban a pillanatban megfordultam, Siwonnal néztem farkasszemet. Teljesen ledermedtem, nem tudtam megszólalni.

-          Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – kérdezte mosolyogva, a hátsó ajtónak dőlve.

-          Hyung! – amint felébredtem kábulatomból, a nyakába ugrottam – úgy hiányoztál! Miért nem írtál sosem? – durcáztam – azt is a hírekből tudtam meg, hogy eljegyezted Kim Na Rae-t. Remélem, azért az esküvőre meghívsz – bökdöstem a hasát.

-          Ya, hagyd abba! – megfogta az ujjam – Sajnálom, de nagyon sok munkánk volt. Aludni is alig kaptunk időt.

-          Aha… - fürkésztem összehúzott szemekkel.

-          Tényleg sajnálom, oké? Kiengesztellek, csak engedj be minket…

-          Minket? – vontam fel a szemöldököm.

-          Hoztam neked meglepetést – kopogtatta meg az anyósülés felőli ajtót.

Kétkedve vártam. A kocsiból kiszállt még egy alak. Bakancs, szűk fekete farmer, bőrdzseki és napszemüveg. Azt hittem, helyből dobok egy hátast.

-          Fehértigris?! – nem sikerült lepleznem meglepetésemet. Nem tudtam, melyikükre nézzek.

-          Yo, kicsi lány!

-          Annyeong… - köszöntem halkan.

-          Na, beengedsz? – vigyorgott bátyám. Tudta, hogy mi a gyengém. Elém állította azt a színészt, akibe fülig bele voltam zúgva.

A testvérem ártatlanul rám mosolygott. Megadóan sóhajtottam, és kinyitottam a kaput. Betessékeltem őket a nappaliba. Siwon kért egy pohár vizet, a Tigris pedig elnyúlt a kanapén.

-          Köszi hugi! – borzolta össze a hajamat – figyelj, nekem most le kell lépnem, két óra múlva visszajövök. Addig lefoglalnád Kyuhyunt?

-          Mégis mit csináljak vele?!

-          A kedvenc színészed, nem? – vigyorgott.

-          Hyuung!

-          Ne aggódj, nem fog megenni… - nevetve lépett ki a lakásból.

-          Ne hagyj itt… vele – fejeztem be a csukott ajtónak.

Nyeltem egy nagyot, és visszasétáltam a nappaliba.

-          Neked hozhatok valamit?

Kérdésemre azonnal felült, sunyi vigyor terült el képén.

-          Igen, magadat…

-          Te-tessék?

-          Csak vicceltem, nem fogok játszani a haverom húgával, mert megütném a bokám.

-          Attól, hogy híres vagy, nem kéne játékszerként tekintened a nőkre…

-          Miért nem? Ők úgy is csak a pénzt látják bennem.

-          Nem mindenki – motyogtam halkan.

-          Mit mondtál?

-          Nem fontos…

Lerántott maga mellé a kanapéra, és megpróbált megcsókolni, de kibújtam karjai közül.

-          Talán nem vonzódsz hozzám? –visszahúzott maga alá, és nem engedett.

-          De, nagyon is, de én nem leszek a játékod, nem akarok, a ki tudja hányadik futó kalandod lenni.

-          Tetszik ez a hozzáállás, de nekem úgy sem tudsz ellenállni…

-          Egoista! – megpróbáltam lelökni magamról.

-          Nyugi cica, megértettem a feltételeket. Most már az én szabályaim élnek. De ma visszafogom magam, mert mindjárt elalszom.

-          Még mit ne… - egy apró csókkal hallgattatott el.

Én ettől az ártalmatlan szájra puszitól is fülig pirultam. Kyuhyun jót nevetett rajtam, majd lassan felült, és hanyatt dőlt, engem is magával rántva. Nem tiltakoztam, hiszen nem menekülhettem, és jól érezte magam karjai között. Kényelembe helyezte magát, és szinte azonnal el is nyomta az álom. Mosolyogva néztem végig tökéletes vonásain, majd mellkasára hajtottam a fejem. Egyenletes szívverése ringatott el.