Hunt or to be hunted

Megöltem a tavi szellemet, és a fegyvereimet tisztogattam. Ekkor találkoztam vele először. Figyelmetlen voltam, így könnyedén nekikent a legközelebbi fának.

-          Eressz el, te mocskos dög!

-          Ilyen gyenge vadász hogy lehet a klán tagja? – kérdezte gúnyosan.

-          Ne szórakozz velem! – a tőrömért nyúltam, de észrevette, és elkapta a kezemet is.

-          Ne aggódj, nem akarlak megölni. Alkut ajánlok.

-          Milyen alkut tud nekem ajánlani nekem egy vérfarkas?

-          Segítek a küldetéseidben…

-          Hol a trükk?

-          Cserébe az enyém leszel, havonta legalább egyszer.

-          Tessék?! – kérdeztem felháborodva.

-          Ha nem tetszik – szorosabbra fonta ujjait nyakam körül – végzek veled.

Megpecsételtem a saját sorsom, de nem akartam meghalni. Még aznap este magáévá tett. Tartotta magát az egyezséghez, ölt helyettem, cserébe pár éjszakát kért. Nehezen néztem apám szemébe, de senkinek nem tűnt fel a dolog. Minden rendben ment, egészen addig, míg meg nem változtam. Éreztem a testemen, hogy valami más. Ezt pedig követték a rosszullétek. Félve hívtam találkozóra, de összeszedtem a bátorságom, és közöltem vele a tényeket. Hogy gyermeket várok tőle. Ő nem reagálta túl a dolgokat, de én rettegtem. Tudtam, ha a klán rájön, kínok közt fogok meghalni… Nevemhez méltatlanul viselkedtem, de ragaszkodtam az élethez. Nem érdekelt, mi az ára, hozzá fordultam segítségért.

-          Örökké az enyém leszel – mondta lassan.

-          Nem bánom, nem félek tőled…

-          Ezt örömmel hallom – mellém lépett, és megcsókolt, majd a fülembe súgta – teliholdkor elrabollak…

Így lett. A bátyám mellől ragadott el, ezzel megvédte a becsületemet. Egy tisztáson rakott le, majd megállt velem szemben. Összeborzongtam, ahogy karmain és fogain megcsillant a hold hideg fénye. Vettem egy nagy levegőt, és egészen közel léptem hozzá.

-          Essünk túl rajta – leheltem alig hallhatóan.

Tudtam, hogy fájni fog, de erre nem voltam felkészülve. Végigsimított a hasamon, majd egyetlen gyors mozdulattal kitépte a méhemet. Kiáltani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Csuklómba mélyesztette a fogait, ezután magával ragadott a sötétség.

Amikor magamhoz tértem, minden más volt. Kiélesedtek az érzékszerveim, testemet könnyebbnek éreztem. Ő a földön ült, a fejem az ölében nyugodott.

-          Megöltél!

-          Új életet adtam neked - mosolyodott el.

-          Minden olyan más…

Üdv az alvilágban!