Yesung berúgta az ajtót. A feltört zár könnyen
megadta magát, hatalmas csattanással a falnak csapódott. Egy mocskos tolvaj
lapult a nappaliban. Joggal reszketett a félelemtől. A YangSuHeo útjába állt, a
büntetése egyértelműen halál… A ház most
üresen állt, a család nyaralni ment, így tökéletes menedéknek tűnt, ám a Yang
kutyái mindenkit megtaláltak. A nő élesített fegyverekkel indult el a behatoló
felé, s mikor az könyörögni kezdett neki, nemes egyszerűséggel lelőtte. Az
élettelen test tompa puffanással terült el a földön. A gyilkos letérdelt mellé,
átkutatta a zsebeit, és minden iratot elrakott. Amint végzett, társával
elindultak kifelé, amikor megláttak egy elkerekedett szemű kislányt az ajtóban.
Szorosan mögötte állt rémülten az édesanyja. Kage gondolkozás nélkül rájuk
fogta pisztolyát. Jéghideg tekintettel mérte végig őket. Pár másodpercig
tétovázott, végül a nő szívére célzott.
-
Ne lődd le – tette vállára kezét a
férfi.
-
De…
-
Mami, mit akar a néni?
-
Hagyd, ne légy olyan, mint ők.
-
Aish! – megvillant a szeme, és mérgesen
kiviharzott a házból.
Feltépte a kocsiajtót, és amint társa beszállt,
tövig nyomta a gázt. Csikorgó kerekekkel indult el.
-
Nyugodj le, kérlek!
-
Soha többet! Soha többet ne merj
hozzájuk hasonlítani.
A nő bevezetett egy zsákutcába, majd leállította a
motort, és ráborult a kormányra.
-
Hé, jól vagy?
-
Nem – morogta, fel sem nézve.
-
Felejtsd el őket…
-
Nem tudom YeSung, nem tudom!
Tönkretették az egész gyerekkorom – hátradőlt az ülésen, fejét nekitámasztotta
a támlának, és lehunyta a szemét.
-
Tudom… emlékszem, hogy néztél ki akkor.
-
Nem szeretek beszélni róla…
-
Érthető…
-
Meg fogom ölni Takenagát – mondta halkan
pár perc hallgatás után.
-
Ne csinálj semmi hülyeséget.
-
Nem kell félned, megtanultam már a
leckét… több esélye nem lesz, ha a kezeim közé kerül, vége!
-
Innentől én vezetek! – terelte a témát
Yesung.
A nő megadóan sóhajtott, és átadta a helyét.
Kényelembe helyezte magát az anyósülésen, és próbálta kiverni a fejéből az
emlékképeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése