LaRa csillogó szemekkel ugrált előttem. Mielőtt
kinyithattam volna a számat, hogy bármit is kérdezzek, ő megszólalt.
-
Itt vannak! Itt vannak! El tudod ezt
hinni? - lelkendezett.
-
Kik? Mi van? - kicsit kábán néztem rá.
-
Hát Lee Joon és DooJoon!
-
Mii? - kérdeztem hatalmas szemekkel.
-
Itt forgatnak – vigyorgott barátnőm.
Teljesen bezsongtunk, egész álló nap másról sem
tudtunk beszélni, nézegettük a képeket, vadásztunk az új információkra. Na
persze, a reptérre nem tudtunk kimenni, de miért is lett volna ilyen
szerencsénk? Mikor hazamentem, anyám kérdőn nézett rám, mire én mindent
elmeséltem neki. Pörögtem, nem lehetett lelőni. Álmatlanul forgolódtam az
ágyamban, nem tudtam mihez kezdeni. Másnap sehol nem láttam LaRa-t, egészen az
utolsó óráig. Kicsöngetés után megragadta a kezemet, és kihúzott az épületből.
Hiába kérdeztem, nem válaszolt csak csillogó szemmel beszállt egy autóba, és
intett, hogy kövessem példáját. Rövid kocsikázás után megérkeztünk egy
épülethez, ahol a hátsó bejárat felé vettük az irányt. Az ajtón a „STAFF ONLY”
felirat díszelgett. Kérdőn néztem barátnőmre, aki vigyorogva a kezebe nyomot
egy kártyát.
-
Te... te, mi most bemegyünk a
forgatásra? – kérdeztem, s alig fértem a bőrömbe.
-
Úgy tűnik – vigyorgott.
Bent mindeki kedvesen fogadott minket, leszámítva
egy-két magyar stábtagot, de ők nem igazán érdekeltek minket. És akkor szembe
jött Lee Joon. Egy pillanatra ledermedtem, majd széles mosollyal az arcomon
köszöntem neki. LaRa csendben állt mellettem, de ő is mosolygott. Mindenféléről
kérdeztem. Hogy tetszik az ország? Milyen a forgatás? Aztán bemutattam neki
barátnőmet, és nehezen, de elszakadtam tőlük. Meg akartam keresni azt, aki
miatt itt voltam.
Nem kellett sokáig keresgélnem, a második kanyar
után ráakadtam DuJunra. Kérdőn nézett rám. Nem tudtam, hogyan is kezdjek bele,
de aztán minden kicsúszott a számon. Az, hogy csak miatta jöttem el, mert látni
akartam, hogy ő az ultimate… Még idejében észbe kaptam. Gyorsan a forgatásra
tereltem a szót. Látni akartam, hogy dolgozik, hogyan működik a showbiz. Na és
persze mellette akartam lenni, kihasználni ezt a rövidke időt, amit együtt
tölthetünk. Megengedte, hogy vele tartsak, kalauzolt, amikor ráért, és a
beltéri forgatást is nézhettem. El sem hittem, hogy így fog valóra válni az
álmom. De sajnos nagyon gyorsan repült az idő. Az öltözőjében voltunk, amikor
órámra pillantva, elképedve állapítottam meg, hogy már hat is elmúlt.
-
Bocsi – kocogtattam meg a vállát
óvatosan, ő mosolyogva fordult felém.
Nagyot nyeltem – nekem lassan mennem kell…
-
Mi? Ilyen hamar? – őszinte
csalódottságot olvastam le az arcáról.
-
Igen – bólintottam egy aprót.
Titokzatos mosoly jelent meg az arcán, majd olyat
tett, amire nem számítottam. Hirtelen magához ölelt.
-
Hiányozni fogsz – mondta halkan.
-
Úgyis elfelejtesz pár nap alatt, hiszen
én csak egy vagyok a sok fanod közül… - akaratlanul is, de lecsordult egy
könnycsepp az arcomon.
Ő letörölte hüvelykujjával, felemelte fejemet, és
óvatosan megcsókolt. Teljesen lefagytam. A szívem a torkomban dobogott,
teljesen elvörösödtem.
-
Ne mondj ilyet, nagyon megkedveltelek.
Mosolyogva terelt a fal felé, s mikor már nem tudtam
hátrálni, teljesen odaszorított. Mozdulni sem tudtam, olyan kis helyet hagyott.
Belépett lábaim közé, ajkait szorosan az enyémekre tapasztotta, s gyengéden
követelte a szabad utat. Teljesen elgyengültem, alig bírtam megtartani saját
súlyomat. A vele töltött egész nap megbabonázott.
Megpróbáltam eltolni magamtól, de kezeim nem nagyon engedelmeskedtek. Ő mégis
megszakította a csókot, és rám nézett.
-
Mi a baj?
-
Ezt nem szabad... – nyögtem ki nehezen.
Viszonylag nehéz volt úgy gondolkozni, hogy átható pillantásokat lövellt felém.
-
Ne aggódj!
-
De, te két nap múlva haza mész, nem is
látsz majd többet. Biztos ezt akarod?
-
Ne kérdezz, csak csináld! – mormogta
Dujun, s elhallgattatott egy lágy csókkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése