-
Kage! – kiáltott utána Nana, de a lány
nem reagált.
-
Kyuhyun! – mordultam rá testvéremre.
-
Mi van? – nézett rám közömbösen.
-
Lehet, hogy csak a játékszered –
hadartam olyan gyorsan, hogy a barátnőm ne értse – de legalább az én esélyeimet
ne rontsd el azzal, hogy ilyen tapló vagy. Legalább a lány előtt játszd el,
hogy szereted.
-
Ne légy nevetséges! – gúnyolódott.
-
Utána mész, és bocsánatot kérsz tőle! –
utasítottam.
-
Ha te mondod… - egykedvűen mászott ki a
vízből, majd eltűnt az ajtóban.
-
Ez meg mi volt? – pislogott Na Rae.
-
Ne foglalkozz velük, Kyu nehéz eset, de
majd rendezik a dolgaikat – mellé úsztam – inkább foglalkozz velem –
végigsimítottam az arcán, amitől édesen elpirult – még mindig félsz tőlem?
-
Nem – mosolyogva rázta meg a fejét.
Megfogtam a derekánál, és kiültettem a medence
szélére. Combjait simogattam, miközben óvatos csókot leheltem puha ajkaira.
Hosszú percekig maradtunk így, végül ő egy nagy sóhaj kíséretében elhúzódott
tőlem.
-
Mi a baj? – néztem rá.
-
Haza kell mennem. Megígértem anyunak,
hogy segítek neki kitakarítani – biggyesztette le az ajkait.
-
Nem ér rá később? – megrázta a fejét -
Hazaviszlek – mondtam megadóan.
-
Köszönöm - mosolygott rám, majd
becsusszant a vízbe.
***
Az ágyon feküdtem, és a plafont bámultam, amikor
kopogás nélkül berontott.
-
Mit akarsz? – kérdeztem egykedvűen.
-
Hmm… békülős szex? – éreztem, hogy
besüpped mellettem a matrac.
-
Inkább meghalok! – ültem fel hirtelen.
-
Igazán? – a következő pillanatban ismét
a hátamon feküdtem, ő félig fölém hajolt, és hosszú ujjait nyakam köré fonta.
Alig kaptam levegőt.
-
E…ressz! – próbáltam lefejteni magamról.
-
Még mindig áll az ajánlatom…
-
Ölj meg!
-
Ennyire taszító vagyok? – mosolyodott el
hidegen.
-
Undorító féreg vagy – nyögtem szorítása
alól.
-
Nem beszélhetsz így velem – sziszegte –
vagy szeretnéd megtudni, mi az igazi kín?
Másik keze tetoválásomra tévedt. Alig, hogy
hozzáért, a farkas felizzott. Kegyetlenül égette a bőröm, de összeszorítottam a
fogam.
-
Vajon mennyit bírsz ki? – karmait belém
mélyesztette, és végigszántotta oldalamat.
Könny szökött a szemembe, és egy halk nyöszörgés
hagyta el torkomat, habár levegőm már nem nagyon volt.
-
Egyelőre ennyivel megúszod, de tanuld
meg, hogy engem tisztelned kell!
Ezzel el is tűnt a szobából. Levegőért kapkodtam
volna, ha nem hasít fájdalom az oldalamba. Az előbb az oxigénhiánytól, most a
fájdalomtól kerülgetett az ájulás és a hányinger. Erőt vettem magamon, és
megpróbáltam felállni. Legszívesebben sikítottam volna, de nem tehettem meg.
Nagy nehezen felültem, és óráknak tűnő percek alatt eljutottam a fürdőbe. Ott
aztán nem bírtam tovább, összeestem. Eszméletlenül terültem el a hideg csempén…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése