Kage vetett egy utolsó pillantást a
tükörbe. Egy fekete mini ruhát viselt, mely kihívóan sokat mutatott.
Jaehyo küldte neki pár napja, ragaszkodott hozzá, hogy a nő ebben
jelenjen meg este, aki vonakodva bár, de eleget tett a kérésnek.
Felsóhajtott, és kilépett lakása ajtaján, majd beszállt a liftbe, és
lement a földszintre, a hatalmas előtérbe. Itt kényelmesen
elhelyezkedett, és várta kísérőjét, aki pontban hétre meg is érkezett.
- Dögös vagy Szivi!
- Kösz…
- Ugye tudod, hogy… - kezdte a fiú, de Siwon félbeszakította.
- Kész vagytok? Leeteuk azt mondta vigyelek el titeket.
- Mindketten tudunk vezetni… - mondta a japán.
- Mindketten fogtok inni – vágott vissza a férfi – ne húzzuk az időt, lenne még dolgom.
- Megdöngetni a csajt? – nézett rá Jaehyo, mire válaszul egy gyilkos tekintetet kapott – bocsi Hyung – mentegetőzött.
Nem beszéltek többet, szó nélkül tették meg az egész utat. Kiszálltak a kocsiból, s az szinte azonnal el is tűnt az éjszakában.
- Mivel vettél erre rá? – sóhajtott Kage, a bejárat előtt állva.
- Jól megfizetlek. És mellesleg a főkutya is áldását adta rá nem emlékszel? – kérdezte Jaehyo, mire egy újabb sóhaj volt a válasz.
- De… sajnos.
- Légy jó kislány, és csináld azt, amit mondok Cicám.
- A nő egy gyilkos pillantást vetett kísérőjére.
- Legyek jó? – kérdezte gúnyosan – egyébként, miért kell ezt a ruhát viselnem?
- Hogy lássák, milyen jó a csajom.
- Te mocsok – újabb gyilkos pillantást küldött a fiatal bűnöző felé.
- Nem értettem jól.
- Nem mehetnénk már be… Édesem?
- Sokkal jobb – vigyorgott elégedetten a férfi.
- Ki az a vörös hajú férfi?
- Hoon, a Black Rabbits vezetője. Többek között miatta vagyok itt ma, gyere.
Jaehyo megragadta a japán karját és odahúzta a férfihez, aki egy nővel beszélgetett.
- HyunAe? – nézett rá Kage.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Hoon.
- Fogjuk rá – mondta a japán.
- Nos, hölgyek, lenne egy kis megbeszélnivalónk, remélem nem gond, ha magatokra hagyunk benneteket – mosolygott Jaehyo, majd miután a nők rábólintottak, Hoon kíséretében eltűnt az egyik nyugodt szobában.
- Remélem, a kölyök tud neki segíteni, nagy bajban van… - sóhajtott HyunAe.
- Miért?
- Összetűzésbe került a SunKaYo-val…
- Tessék?
- Jól hallottad… egy utcai konfliktusban behúzott egyet Joon-nak.
- Lee Joon-nak? Akkor valóban nagy szarban van.
- Te esetleg nem tudnál…
- Nem. Sajnálom, de nem kockáztathatom meg a jó kapcsolatot egyetlen ember miatt, akinek köze sincs a Yang-hoz…
- Értem…
Rendeltek egy-egy whiskyt, és többet nem nagyon beszéltek. Nemsokára a két férfi is visszaért.
- Mehetünk, Kage? – Kérdezte a fiatalabb.
- Úgy sincs más választásom…
- Ne légy ilyen morcos, inkább örülnöd kellene – somolygott Jaehyo.
- Minek? – morgott a nő?
- Meglátod – azzal kézen fogta és arrébb húzta – nos, mielőtt bemutatnálak az informátorodnak, dolgozz meg a pénzedért.
- Szóval játsszam el, hogy nagyon szeretlek?
- Okos lány vagy te.
- Csak kiismerem az én Édesem gondolatmeneteit – Kage odahajolt hozzá, és arcon puszilta.
- Lehet, hogy gyakrabban kéne, kölcsönkérjelek? – morfondírozott félhangosan a fiú.
- Ne is álmodj róla – felelte angyalian mosolyogva a japán.
Jaehyo sóhajtott, és odavezette az illetőhöz, akitől birtokában volt az értékes információknak. Középmagas, jó kiállású férfi volt.
- Uram... - köszörülte meg a torkát, mire a megszólított feléjük fordult.
- Jaehyo fiam, nahát, micsoda meglepetés! És ki ez a csinos hölgy, ha szabad kérdeznem?
- Hajimemashite! Watashi wa Kage desu – mutatkozott be illedelmesen meghajolva.
- A hölgy japán? - kérdezte mosolyogva, majd viszonozta a gesztust, és megállította a mellettük elhaladó pincért. Levett a tálcáról 3 pezsgőspoharat, és az egyiket Kage felé nyújtotta - a találkozásra! - miután koccintottak, belekóstoltak az italba.
- Egyébként a nevem Park JongMin - mutatkozott be a férfi – az NKB vezérigazgatója vagyok.
A nő meglepetésében félrenyelt, és köhögni kezdett.
- Minden rendben Cica? – érdeklődött Jaehyo.
- Igen, elnézést, csak meglepett, amit az imént mondott – fordult JongMin-hez - hallottam már magáról, de nem gondoltam volna, hogy pont itt találkozunk.
- Magatokra hagylak titeket – mondta Jaehyo, majd távozott.
- Ha már így kettesben maradtunk, feltehetnék néhány kérdést?
- Természetesen – felelte a férfi mosolyogva.
- Mit szólna egy nyugodtabb helyhez?
- Ahogy óhajtja…
- Kövessen – kérte ártatlanul mosolyogva Kage.
- Na, mi van csajszi? Jössz egy partira? – állt eléjük egy öltönyös férfi.
- Veled soha többet Seop, te mindig csalsz… és ha nem látnád, most nem érek rá veletek játszani – nevetett fel a japán.
- Maga ismeri azt a férfit? – kérdezte meglepetten a vezérigazgató.
- Több embert ismerek, mint azt el tudná képzelni – mosolygott Kage, miközben bevezette JongMint-t egy kisebb szobába, és helyet foglalt egy fotelben.
- Mire kíváncsi? – ült le az idősebb is.
- Úgy hallottam, hogy nemsokára az NKB fog őrizni egy igen értékes tárgyat – tért rá a lényegre kertelés nélkül a nő.
- Honnan tudja ezt? Ez az információ szigorúan titkos!
- Jók a kapcsolataim – kacsintott.
- Mondja csak, mit is dolgozik maga?
- Az állami egyetemen tanulok pénzügyi számvitelt és közgazdaságtant.
- Ez esetben nem áll messze magától a bankárok világa.
- Ezért keltette fel az érdeklődésemet az Arany Sárkány. Nagyon sokat hallottam már róla, így kíváncsi lettem, hogy pontosan mi is ez a tárgy.
- Sajnálom, de erről nem szolgálhatok információval.
- Azt el tudná árulni, hogy mikor érkezik a bankba? – kérlelően nézett a férfire.
- Azt nem tehetem meg… rajtam kívül a fiam az egyetlen, akinek tudomása van róla.
- Bocsássa meg a tolakodásomat – mosolygott Kage, hiszen így is hasznos információt szerzett meg.
- Semmi gond, nem tud…
- Appa, itt vagy? – lépett be a szobába Kyuhyun.
- Az emlegetett szamár – motyogta a japán alig hallhatóan.
- Mit csináltok ti itt? – kérdezte ledöbbenve, mikor meglátta, hogy apja kivel beszélget.
- Ne gondolj sokra fiam, csak elbeszélgettem a hölggyel. Érdeklődik a pénzügy iránt.
- Azt el tudom képzelni… - morogta a fiú.
- Légy udvariasabb!
- Annyeong haseyo – állt fel a nő – Kage vagyok, örvendek a találkozásnak – hajolt meg formálisan.
- Kage, mit csinálsz? – hitetlenkedett Kyuhyun, mire az apja felháborodva megszólalt.
- Elnézést kérek a fiam viselkedéséért, azt hittem, tudja, hogyan kell bemutatkozni…
- De… - ellenkezett volna a fiú, ám látva a nő gyilkos pillantásait, inkább meghajolt, és bemutatkozott.
Rövid beszélgetés után JongMin sűrű bocsánatkérések közepette távozott. A nő is indulni készült, de Kyuhyun elkapta a csuklóját.
- Ez meg mi volt?
- Tessék? – pislogott ártatlanul Kage.
- Miért tetetted, hogy nem ismersz?
- Összekever engem valakivel, sosem láttam még magát – mondta a nő, majd kilépett a folyosóra – most ha megbocsát, dolgom van.
- Ezt nem gondolhatod komolyan még te sem! – állt elé a férfi.
- Valami baj van, uram? – szólította meg hátulról Jaehyo.
- Azt állítja, hogy mi már találkoztunk, de én nem emlékszem rá – mondta Kage, miközben munkaadója mellé lépett, aki minden habzás nélkül átölelte a nő derekát.
- Ez esetben, kérem, hagyja békén a barátnőmet.
Kyuhyun erre nem tudott mit felelni, meglepetten pislogott.
- Akkor mi most megyünk is, további szép estét – fordult meg Jaeho, miután megeresztett egy kaján vigyort, és elindult, maga mellett vezetve a nőt.
A faképnél hagyott fiú csak letörten bámult maga elé, majd sóhajtott egy nagyot, meglazította a nyakkendőjét, és a bárpult felé indult. Az egyik kis asztalnál ült, a sokadik pohár whisky mellett, mikor HyunJin odalépett mellé.
- Hé, haver! Veled meg mi történt? Miért ütötted ki magad ennyire?
- Nem is vagyok...
- Na persze, hazaviszlek, amint megmondod, hogy mi a bajod..
- -Látod azt a nőt.. ott a fiatal srác mellett - mutatott Jaehyo felé - én keményen dolgoztam, hogy a kedvében járjak, mindent megtettem érte, amikor szüksége volt rá, erre mi a hála? - fakadt ki keserűen a fiatalabb - Itt hagy, és azt mondja, nem ismer, aztán pedig elkezd enyelegni azzal a gyerekkel...
- Dögös vagy Szivi!
- Kösz…
- Ugye tudod, hogy… - kezdte a fiú, de Siwon félbeszakította.
- Kész vagytok? Leeteuk azt mondta vigyelek el titeket.
- Mindketten tudunk vezetni… - mondta a japán.
- Mindketten fogtok inni – vágott vissza a férfi – ne húzzuk az időt, lenne még dolgom.
- Megdöngetni a csajt? – nézett rá Jaehyo, mire válaszul egy gyilkos tekintetet kapott – bocsi Hyung – mentegetőzött.
Nem beszéltek többet, szó nélkül tették meg az egész utat. Kiszálltak a kocsiból, s az szinte azonnal el is tűnt az éjszakában.
- Mivel vettél erre rá? – sóhajtott Kage, a bejárat előtt állva.
- Jól megfizetlek. És mellesleg a főkutya is áldását adta rá nem emlékszel? – kérdezte Jaehyo, mire egy újabb sóhaj volt a válasz.
- De… sajnos.
- Légy jó kislány, és csináld azt, amit mondok Cicám.
- A nő egy gyilkos pillantást vetett kísérőjére.
- Legyek jó? – kérdezte gúnyosan – egyébként, miért kell ezt a ruhát viselnem?
- Hogy lássák, milyen jó a csajom.
- Te mocsok – újabb gyilkos pillantást küldött a fiatal bűnöző felé.
- Nem értettem jól.
- Nem mehetnénk már be… Édesem?
- Sokkal jobb – vigyorgott elégedetten a férfi.
- Ki az a vörös hajú férfi?
- Hoon, a Black Rabbits vezetője. Többek között miatta vagyok itt ma, gyere.
Jaehyo megragadta a japán karját és odahúzta a férfihez, aki egy nővel beszélgetett.
- HyunAe? – nézett rá Kage.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte Hoon.
- Fogjuk rá – mondta a japán.
- Nos, hölgyek, lenne egy kis megbeszélnivalónk, remélem nem gond, ha magatokra hagyunk benneteket – mosolygott Jaehyo, majd miután a nők rábólintottak, Hoon kíséretében eltűnt az egyik nyugodt szobában.
- Remélem, a kölyök tud neki segíteni, nagy bajban van… - sóhajtott HyunAe.
- Miért?
- Összetűzésbe került a SunKaYo-val…
- Tessék?
- Jól hallottad… egy utcai konfliktusban behúzott egyet Joon-nak.
- Lee Joon-nak? Akkor valóban nagy szarban van.
- Te esetleg nem tudnál…
- Nem. Sajnálom, de nem kockáztathatom meg a jó kapcsolatot egyetlen ember miatt, akinek köze sincs a Yang-hoz…
- Értem…
Rendeltek egy-egy whiskyt, és többet nem nagyon beszéltek. Nemsokára a két férfi is visszaért.
- Mehetünk, Kage? – Kérdezte a fiatalabb.
- Úgy sincs más választásom…
- Ne légy ilyen morcos, inkább örülnöd kellene – somolygott Jaehyo.
- Minek? – morgott a nő?
- Meglátod – azzal kézen fogta és arrébb húzta – nos, mielőtt bemutatnálak az informátorodnak, dolgozz meg a pénzedért.
- Szóval játsszam el, hogy nagyon szeretlek?
- Okos lány vagy te.
- Csak kiismerem az én Édesem gondolatmeneteit – Kage odahajolt hozzá, és arcon puszilta.
- Lehet, hogy gyakrabban kéne, kölcsönkérjelek? – morfondírozott félhangosan a fiú.
- Ne is álmodj róla – felelte angyalian mosolyogva a japán.
Jaehyo sóhajtott, és odavezette az illetőhöz, akitől birtokában volt az értékes információknak. Középmagas, jó kiállású férfi volt.
- Uram... - köszörülte meg a torkát, mire a megszólított feléjük fordult.
- Jaehyo fiam, nahát, micsoda meglepetés! És ki ez a csinos hölgy, ha szabad kérdeznem?
- Hajimemashite! Watashi wa Kage desu – mutatkozott be illedelmesen meghajolva.
- A hölgy japán? - kérdezte mosolyogva, majd viszonozta a gesztust, és megállította a mellettük elhaladó pincért. Levett a tálcáról 3 pezsgőspoharat, és az egyiket Kage felé nyújtotta - a találkozásra! - miután koccintottak, belekóstoltak az italba.
- Egyébként a nevem Park JongMin - mutatkozott be a férfi – az NKB vezérigazgatója vagyok.
A nő meglepetésében félrenyelt, és köhögni kezdett.
- Minden rendben Cica? – érdeklődött Jaehyo.
- Igen, elnézést, csak meglepett, amit az imént mondott – fordult JongMin-hez - hallottam már magáról, de nem gondoltam volna, hogy pont itt találkozunk.
- Magatokra hagylak titeket – mondta Jaehyo, majd távozott.
- Ha már így kettesben maradtunk, feltehetnék néhány kérdést?
- Természetesen – felelte a férfi mosolyogva.
- Mit szólna egy nyugodtabb helyhez?
- Ahogy óhajtja…
- Kövessen – kérte ártatlanul mosolyogva Kage.
- Na, mi van csajszi? Jössz egy partira? – állt eléjük egy öltönyös férfi.
- Veled soha többet Seop, te mindig csalsz… és ha nem látnád, most nem érek rá veletek játszani – nevetett fel a japán.
- Maga ismeri azt a férfit? – kérdezte meglepetten a vezérigazgató.
- Több embert ismerek, mint azt el tudná képzelni – mosolygott Kage, miközben bevezette JongMint-t egy kisebb szobába, és helyet foglalt egy fotelben.
- Mire kíváncsi? – ült le az idősebb is.
- Úgy hallottam, hogy nemsokára az NKB fog őrizni egy igen értékes tárgyat – tért rá a lényegre kertelés nélkül a nő.
- Honnan tudja ezt? Ez az információ szigorúan titkos!
- Jók a kapcsolataim – kacsintott.
- Mondja csak, mit is dolgozik maga?
- Az állami egyetemen tanulok pénzügyi számvitelt és közgazdaságtant.
- Ez esetben nem áll messze magától a bankárok világa.
- Ezért keltette fel az érdeklődésemet az Arany Sárkány. Nagyon sokat hallottam már róla, így kíváncsi lettem, hogy pontosan mi is ez a tárgy.
- Sajnálom, de erről nem szolgálhatok információval.
- Azt el tudná árulni, hogy mikor érkezik a bankba? – kérlelően nézett a férfire.
- Azt nem tehetem meg… rajtam kívül a fiam az egyetlen, akinek tudomása van róla.
- Bocsássa meg a tolakodásomat – mosolygott Kage, hiszen így is hasznos információt szerzett meg.
- Semmi gond, nem tud…
- Appa, itt vagy? – lépett be a szobába Kyuhyun.
- Az emlegetett szamár – motyogta a japán alig hallhatóan.
- Mit csináltok ti itt? – kérdezte ledöbbenve, mikor meglátta, hogy apja kivel beszélget.
- Ne gondolj sokra fiam, csak elbeszélgettem a hölggyel. Érdeklődik a pénzügy iránt.
- Azt el tudom képzelni… - morogta a fiú.
- Légy udvariasabb!
- Annyeong haseyo – állt fel a nő – Kage vagyok, örvendek a találkozásnak – hajolt meg formálisan.
- Kage, mit csinálsz? – hitetlenkedett Kyuhyun, mire az apja felháborodva megszólalt.
- Elnézést kérek a fiam viselkedéséért, azt hittem, tudja, hogyan kell bemutatkozni…
- De… - ellenkezett volna a fiú, ám látva a nő gyilkos pillantásait, inkább meghajolt, és bemutatkozott.
Rövid beszélgetés után JongMin sűrű bocsánatkérések közepette távozott. A nő is indulni készült, de Kyuhyun elkapta a csuklóját.
- Ez meg mi volt?
- Tessék? – pislogott ártatlanul Kage.
- Miért tetetted, hogy nem ismersz?
- Összekever engem valakivel, sosem láttam még magát – mondta a nő, majd kilépett a folyosóra – most ha megbocsát, dolgom van.
- Ezt nem gondolhatod komolyan még te sem! – állt elé a férfi.
- Valami baj van, uram? – szólította meg hátulról Jaehyo.
- Azt állítja, hogy mi már találkoztunk, de én nem emlékszem rá – mondta Kage, miközben munkaadója mellé lépett, aki minden habzás nélkül átölelte a nő derekát.
- Ez esetben, kérem, hagyja békén a barátnőmet.
Kyuhyun erre nem tudott mit felelni, meglepetten pislogott.
- Akkor mi most megyünk is, további szép estét – fordult meg Jaeho, miután megeresztett egy kaján vigyort, és elindult, maga mellett vezetve a nőt.
A faképnél hagyott fiú csak letörten bámult maga elé, majd sóhajtott egy nagyot, meglazította a nyakkendőjét, és a bárpult felé indult. Az egyik kis asztalnál ült, a sokadik pohár whisky mellett, mikor HyunJin odalépett mellé.
- Hé, haver! Veled meg mi történt? Miért ütötted ki magad ennyire?
- Nem is vagyok...
- Na persze, hazaviszlek, amint megmondod, hogy mi a bajod..
- -Látod azt a nőt.. ott a fiatal srác mellett - mutatott Jaehyo felé - én keményen dolgoztam, hogy a kedvében járjak, mindent megtettem érte, amikor szüksége volt rá, erre mi a hála? - fakadt ki keserűen a fiatalabb - Itt hagy, és azt mondja, nem ismer, aztán pedig elkezd enyelegni azzal a gyerekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése