Life isn't as easy as you thought 29.rész

Kage értetlenül nézte a mellette fekvő fiút. Kellett neki néhány perc, mire össze tudta szedni a gondolatait. Elmosolyodott, majd felkelt. Rendbe szedte magát, és a konyhába indult. Alig, hogy kinyitotta a hűtőajtót, valaki csengetett. Meglepetten nyitott ajtót s egy vigyorgó Jaehyo-val találta szembe magát.
-          Mit akarsz? - kérdezte miközben betessékelte a nappaliba.
A férfi leült a kanapéra, és az asztalra dobott egy barna borítékot.
-          Ez mi? - vette a kezébe Kage.
-          A fizetésed egyik fele.
-          A micsodám?
-          Leeteuk már beleegyezett, hogy elvihetlek egy éjszakára - mondta elégedetten Jaehyo.
-          És ha én nem egyezek bele?
-          Azt nem teheted meg. A főnöködnek szerezhetsz információt. Úgyhogy nem ellenkezhetsz. Két hét múlva lesz az estély, hétre majd érted jövök.
Kage már nyitotta volna a száját a válaszra, mikor Kyuhyun egy nagy ásítás közepette előjött a hálószobából, és a konyha felé vette az irányt.
-          ’reggelt – morogta álmosan.
-          Te és ő?! – kérdezte hirtelen Jaehyo – ugye nem?
-          Miért, mi van, ha igen? – kérdezte Kage rezzenéstelen arccal.
-          Azt hittem legalább egy kis esélyem van nálad...
-          Én ezt sosem mondtam...
-          És ő miért jobb mint én?
-          Ezt sem mondtam.
-          Akkor miért vele? – kérdezte Jaehyo.
-          Szerintem ezt a beszélgetést itt fejezzük be. Az én magánéletem, nem tartozik rád, és nem vagyok jól, most menj el.
-          Beteg vagy? – csodálkozott a férfi.
-          Nem, csak szórakozásból nem járok be dolgozni... – válaszolt gúnyosan Kage.
-          Oké, oké, bocsi. Már itt sem vagyok – mondta Jaehyo, és elment.
-          Hogy ezek a hímneműek mennyire könnyen félreértenek mindent – sóhajtott fel a nő, miután becsukta az ajtót.
Besétált a konyhába, és rátámaszkodott a pultra.
-          Mi lesz a reggeli? – kérdezte vigyorogva Kyuhyunt.
-          Hm? – pislogott rá a fiú.
-          Ha már velem aludtál, igazán csinálhatnál nekem valami reggelit...
-          De én.. miből?
-          Amiből akarsz – bökött a hűtő felé Kage.
Több szó nem nagyon esett köztük, s evés után mindketten mentek a dolgukra. Kage tanult a vizsgáira, Kyuhyun pedig a bankba ment.
A bankban sok papírmunka fogadta, de valahogy nem tudott rendesen a munkára koncentrálni. Minden nap eszébe jutott a nővel töltött éjszaka. Noha nem történt köztük semmi, már nem érezte annyira lehetetlennek, hogy egyszer többet jelentsen Kage-nak, mint egyszerű zöldfülű, elkényeztetett kölyök. Apja jobban megkövetelt tőle mindent, így még hazajárni sem nagyon volt ideje. Ebédszünetekben volt pár perce beszélgetnie kollégáival, de többnyire csak egy-egy kávét ivott meg. Egyik nap egy férfi lépett be irodájába, egy köteg papírral a kezében.
-          Az apád megkért, hogy ezeket adjam oda neked... – szólt a fiatal bankár.
-          Mik ezek? – kérdezte a fiú, mire kollégája hosszú monológba kezdett.
-          Szóval ennyi lenne – fejezte be mondandóját.
-          Tessék? – nézett rá nagy szemekkel a másik.
-          Te figyeltél egyáltalán rám?!
-          I-igen....vagyis nem. Bocsánat Jin-hyung... – szabadkozott.
-          Most már elég ebből Kyuhyun! – Hyun Jin mérgesen ledobta a papírokat az asztalra, majd rátámaszkodott és szúrósan nézett barátjára – egy hete a fellegekben jársz, itt az ideje, hogy mesélj nekem a csajról nem gondolod?
-          Milyen csajról?
-          Tudom, hogy egy nő áll a viselkedésed mögött. Dögös? Meg volt már...? Vagy csak menthetetlenül elcsavarta a fejedet a helyéről... - találgatott az idősebb.
A fiú tudta, hogy innen már nincs menekvés, így mesélni kezdett. Mire a történet végére ért, Hyun Jin leesett állal bámulta. Elvégre nem mindennapi dolog, hogy egy jó családi háttérrel rendelkező ember csak úgy hirtelen belecsöppenjen az alvilág közepébe...