Yesung és Leeteuk a Silver Star-ba ment
egy találkozóra a SunKaYo fegyverekért felelős vezetőivel. Ez a csoport
és a YangSuHeo tartotta kézben az alvilág ügyes-bajos dolgait. A régi
ellentéteket sikerült rendezniük s most mindkét fél kölcsönös
tiszteletet mutatott a másik iránt... Amíg vártak, Leeteuk társához
fordult.
- Hogy van a húgod? – kérdezte gondterhelt arccal.
- Túléli... – válaszolt Yesung.
- Minden az én hibám – sóhajtott fel Teuk – sajnálom, hogy bajba kevertem.
- Ne hibáztasd magad, hiszen tudod, hogy ez a munka járhat ilyen következményekkel. És biztos vagyok benne, hogy nemsokára ismét keményen fog dolgozni.
- Ebben egy percig sem kételkedtem – mosolyodott el halványan a főnök.
- Uraim – lépett oda melléjük két öltönyös férfi – kérem bocsássanak meg nekünk, nyomós ok miatt késtünk.
- Semmi probléma, ráérünk – kínálta őket hellyel Leeteuk.
Eközben Kyuhyun még mindig a japán mellett ült, nem volt képes magára hagyni. A nő arca nyugodt volt alvás közben. Most, hogy érzéseit nem rejtette gúnyos maszkja mögé, nagyon törékenynek tűnt. A fiú csak nehezen tudta megállni, hogy ne simítson végig Kage haján.
- Ha tudnád, hogy mit érzek – suttogta.
Összerezzent, mikor mobilja megrezzent a zsebében. Gyorsan kisietett a nappaliba, majd felvette.
- Mondd, mit szeretnél appa?
- Hol vagy? Egész nap nem láttalak a bankban...
- Nem voltam bent... az egyik barátom megsérült, és most vigyázok rá.
- Tessék?
- Ne aggódj, később átküldöm a dokumentumot, amit kértél.
- Minél hamarabb!
- Igyekszem, ne aggódj már annyit...
- Most le kell tennem, este még beszélünk erről.
- Nem hiszem, hogy ma hazamegyek – mondta a fiú, majd letette.
A vonal túlsó végén az apa meglepetten pislogott, majd mosolyt erőltetett az arcára, és ügyfeléhez fordult.
- Hogy van a húgod? – kérdezte gondterhelt arccal.
- Túléli... – válaszolt Yesung.
- Minden az én hibám – sóhajtott fel Teuk – sajnálom, hogy bajba kevertem.
- Ne hibáztasd magad, hiszen tudod, hogy ez a munka járhat ilyen következményekkel. És biztos vagyok benne, hogy nemsokára ismét keményen fog dolgozni.
- Ebben egy percig sem kételkedtem – mosolyodott el halványan a főnök.
- Uraim – lépett oda melléjük két öltönyös férfi – kérem bocsássanak meg nekünk, nyomós ok miatt késtünk.
- Semmi probléma, ráérünk – kínálta őket hellyel Leeteuk.
Eközben Kyuhyun még mindig a japán mellett ült, nem volt képes magára hagyni. A nő arca nyugodt volt alvás közben. Most, hogy érzéseit nem rejtette gúnyos maszkja mögé, nagyon törékenynek tűnt. A fiú csak nehezen tudta megállni, hogy ne simítson végig Kage haján.
- Ha tudnád, hogy mit érzek – suttogta.
Összerezzent, mikor mobilja megrezzent a zsebében. Gyorsan kisietett a nappaliba, majd felvette.
- Mondd, mit szeretnél appa?
- Hol vagy? Egész nap nem láttalak a bankban...
- Nem voltam bent... az egyik barátom megsérült, és most vigyázok rá.
- Tessék?
- Ne aggódj, később átküldöm a dokumentumot, amit kértél.
- Minél hamarabb!
- Igyekszem, ne aggódj már annyit...
- Most le kell tennem, este még beszélünk erről.
- Nem hiszem, hogy ma hazamegyek – mondta a fiú, majd letette.
A vonal túlsó végén az apa meglepetten pislogott, majd mosolyt erőltetett az arcára, és ügyfeléhez fordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése