Eljött az a bizonyos nap is. Kellemes
őszi szellő fújdogált, és a nap erőse sütött, mikor a YangSuHeo elindult
a reptérre. Régen voltak már együtt mindannyian. Leeteuk izgatottan
várta a lányokat, hiszen ők új híreket ígértek az Ereklyéről. Arra
azonban senki nem számított, hogy az események ilyen fordulatot vesznek.
Magángéppel érkeztek, hiszen túl feltűnő lett volna a sok öltönyös alak, és nem akartak túlesni a szokásos ellenőrző procedúrán sem. A repülő pontosan érkezett, a sofőröket leszámítva mindenki a helyszínen várt.
- Ahogy megbeszéltük, várj a kocsiban, amíg nem kapsz más utasítást. És mindig légy készenlétben – mondta Kage az újoncnak – ha elégedett leszek veled, szólok pár jó szót az érdekedben a fejeseknél – kacsintott, majd a többiek után eredt.
Minden simán ment egészen addig, amíg meg nem kezdték a csomagok kipakolását. Egy idegen férfi szállt le a gépről, láthatóan keresett valakit. Kage szúrós szemmel követte minden mozdulatát, úgy érezte, mintha találkozott volna már ezzel az alakkal. Óvatossága nem volt alaptalan. Egyszer csak a férfi előkapott egy isztolyt, és Leeteuk-ot vette célba.
- Eeteuk – sama! - kiáltotta a nő, de elkésett.
Nem volt ideje gondolkozni, ösztönösen cselekedett, és főnöke elé ugrott. Az meglepetten fordult meg a fegyver hangjára, és elborzadt az elé táruló látványtól. Kage a földön térdelt, és az ismeretlenre célzott, miközben oldalából ömlött a vér. A nő fegyvere célba talált, a férfi szinte azonnal holtan esett össze.
- Végre megkaptad, amit érdemelsz, te mocsok! – nyögte, majd elterült a földön.
- Valaki segítsen! – Leeteuk azonnal mellé térdelt, és letépte ingujját, hogy be tudja kötni a sebet.
Siwon ért hozzájuk először. Elképedve nézte a földön fekvő nőt, majd gyorsan letérdelt hozzá.
- Segíts, vigyük el az egyik kocsihoz! – szólt Leeteuk, mire a férfi bólintott.
Ketten támogatták a kocsihoz Kage-t, majd ott a főnök újabb parancsot adott.
- Én beviszem őt a kórházba, ti intézzétek el, hogy ne avatkozzon bele a rendőrség – mondta.
Ezek után gyorsan tépte fel a kocsiajtót.
- A legközelebbi kórházba. Azonnal! - mondta Teuk miután mindketten bekászálódtak.
Kyuhyun hátrafordult, és elkerekedett a szeme a döbbenettől.
- Gyerünk már - sziszegte a fogai között Kage, miközben kezét oldalára szorította, hogy lassítsa a vér szivárgását.
A sofőr némán visszafordult, és indított. A sérült maffiatag elájult a nagy vérveszteségtől, így a két férfi csak nehezen tudta betámogatni a félájult nőt a sürgősségire...
Magángéppel érkeztek, hiszen túl feltűnő lett volna a sok öltönyös alak, és nem akartak túlesni a szokásos ellenőrző procedúrán sem. A repülő pontosan érkezett, a sofőröket leszámítva mindenki a helyszínen várt.
- Ahogy megbeszéltük, várj a kocsiban, amíg nem kapsz más utasítást. És mindig légy készenlétben – mondta Kage az újoncnak – ha elégedett leszek veled, szólok pár jó szót az érdekedben a fejeseknél – kacsintott, majd a többiek után eredt.
Minden simán ment egészen addig, amíg meg nem kezdték a csomagok kipakolását. Egy idegen férfi szállt le a gépről, láthatóan keresett valakit. Kage szúrós szemmel követte minden mozdulatát, úgy érezte, mintha találkozott volna már ezzel az alakkal. Óvatossága nem volt alaptalan. Egyszer csak a férfi előkapott egy isztolyt, és Leeteuk-ot vette célba.
- Eeteuk – sama! - kiáltotta a nő, de elkésett.
Nem volt ideje gondolkozni, ösztönösen cselekedett, és főnöke elé ugrott. Az meglepetten fordult meg a fegyver hangjára, és elborzadt az elé táruló látványtól. Kage a földön térdelt, és az ismeretlenre célzott, miközben oldalából ömlött a vér. A nő fegyvere célba talált, a férfi szinte azonnal holtan esett össze.
- Végre megkaptad, amit érdemelsz, te mocsok! – nyögte, majd elterült a földön.
- Valaki segítsen! – Leeteuk azonnal mellé térdelt, és letépte ingujját, hogy be tudja kötni a sebet.
Siwon ért hozzájuk először. Elképedve nézte a földön fekvő nőt, majd gyorsan letérdelt hozzá.
- Segíts, vigyük el az egyik kocsihoz! – szólt Leeteuk, mire a férfi bólintott.
Ketten támogatták a kocsihoz Kage-t, majd ott a főnök újabb parancsot adott.
- Én beviszem őt a kórházba, ti intézzétek el, hogy ne avatkozzon bele a rendőrség – mondta.
Ezek után gyorsan tépte fel a kocsiajtót.
- A legközelebbi kórházba. Azonnal! - mondta Teuk miután mindketten bekászálódtak.
Kyuhyun hátrafordult, és elkerekedett a szeme a döbbenettől.
- Gyerünk már - sziszegte a fogai között Kage, miközben kezét oldalára szorította, hogy lassítsa a vér szivárgását.
A sofőr némán visszafordult, és indított. A sérült maffiatag elájult a nagy vérveszteségtől, így a két férfi csak nehezen tudta betámogatni a félájult nőt a sürgősségire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése