Ismét a villában találtam magam. Kyuhyun leült egy
fotelbe, én tétován álltam meg előtte a nappali közepén.
-
Miért hoztál ide?
-
Vedd le a fölsőd!
-
Tessék?! Nem! Haza szeretnék menni!
-
Te is láttál ruha nélkül…
-
De én nem akartam…
-
Az nem számít.
-
De…!
Felállt, és elindult felém. Ösztönösen hátrálni
kezdtem, mire arcára kiült egy gúnyos mosoly. És elkapott. Hiába ellenkeztem,
erősebb volt. Rövid idő múlva a pólóm a földön landolt.
-
Hé! Mégis mit képzelsz magadról?
Nem felelt, hátrébb lépett, és jó alaposan végigmért.
Többször is. Zavartan fordítottam el a fejem, nem tudtam, mitévő legyek.
-
Pokolian tökéletes – mormogta az orra
alá, és ismét közelebb lépett.
Belecsókolt a nyakamba, míg kezeivel oldalamat
simogatta.
-
H-hagyd abba! – próbáltam ellökni
magamtól, de nem sikerült.
Csak morgott valamit, de nem tágított. Kezeit
melleimre csúsztatta, masszírozni kezdte őket. Épp kezdtem volna feladni az
ellenállást, amikor elhúzódott tőlem.
-
Miért játszol velem? Miért pont velem?
Nem találtál mást, akinek megkeseríthetnéd az életét??
Némán rám nézett, gonosz vigyorra húzta a száját.
Nekiszegeztem volna még pár kérdést, de váratlanul kisétált a nappaliból.
Egyszerűen magamra hagyott. Pár másodpercig bambán pislogtam, majd gyorsan
magamra kaptam a felsőt, és felosontam a szobába, ahol a hétvégét töltöttem.
Tudtam, hogy haza nem mehetek…
***
-
Mitől vagy így feldobva? Csak nem
meghúztad a csajt? – kérdezte Kyuhyun.
-
Ne magadból indulj ki!
-
Most mit vagy úgy kiakadva? Rád férne
már egy nő…
-
Dolgozom az ügyön, de tudod, én nem
vagyok annyira vadállat, mint te.
-
Te vagy az ártatlan bárányka –
gúnyolódott.
-
Tiszteld az idősebbet! – szólt rá Siwon.
-
Te is tudod, hogy lehetetlent kérsz.
-
Mit vétettem, amiért ilyen öccsel ver a
sors? – emelte égnek a szemeit – egyébként, mit csináltál a lánnyal?
-
Semmit…
-
Ez nem volt valami meggyőző.
-
Fent van a szobájában.
-
Ne tagadd, hogy felkeltette az
érdeklődésed.
-
Egy új játék mindig izgalmas – vont
vállat Kyuhyun.
-
Miért élvezed te ezt annyira.
-
Mert szórakoztató – vigyorgott.
***
Reggel örültem, hogy iskolába mehetek, ám Kyuhyun
még így sem hagyott nyugtot. Szinte menekültem a kocsijától az épületig. Az
osztályban pedig hallgathattam, hogy „milyen menő a pasid” és az ehhez
hasonlókat. Mire Na Rae leült mellém, már csupa ideg voltam.
-
Te meg mitől vagy ennyire feszült?
–kérdezte.
-
Kyuhyun… - mondtam, mintha ez mindent
megmagyarázna.
-
Mit csináltatok?
-
Semmit.
-
Hogy tudsz bízni benne?! Hiszen ő egy… -
elharapta a mondatot.
Sóhajtva megráztam a fejem, és rá néztem.
-
Na, mi van Siwonnal?
-
E-elhívott kávézóba.
-
Ééés? – kíváncsiskodtam.
-
Mit és?
-
Mit csináltatok? Aranyos volt? Fogtok
még találkozni?
-
Héé, ez nem egy randi volt!
-
Na Rae… - néztem rá szúrósan.
-
Jó, jó! Randinak is mondhatjuk…
-
Helyes, akkor mesélj!
Vonakodva bár, de elkezdett beszélni, egész nap ez
volt a téma közöttünk. Nem hagytam, hogy rákérdezzünk, mi mit csináltunk, nem
akartam neki hazudni. És így a saját gondolataimat is eltereltem. És nem
kellett tovább azzal a szeméttel foglalkoznom. Két hét telt el így, azt hittem,
soha többé nem látom, de tévedtem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése