Ottokajo...

Átkoztam magam, amiért olyan naiv voltam, hogy a bizalmamba engedtem. De most már nem számított. Most, hogy egy felajzott vérfarkas rajtam feküdt. Soha nem hittem a túlvilági lényekben, egészen eddig. S most itt voltam kiterítve, valahol az erdő közepén, a hűvös fűben. Levegőt alig mertem venni, nemhogy megmozdulni… Elég kilátástalan helyzetben voltam, örülhettem, ha csak egyszerűen megöl. Megborzongtam, mikor a férfi végignyalt a nyakamon.

-          Ne – könyörögtem, habár tudtam, hogy semmit nem ér.

Ő nem az az alkonyatból szalasztott, csillogó, nyálas lény volt. Gonosz mosolyra húzta az ajkait, majd a szó szoros értelmében letépte rólam a felsőmet.

-          Eressz! – sziszegte elvörösödve, miközben próbáltam kiszabadulni szorítása alól.

-          Még csak most jön a szórakozás – morogta, miközben melltartómtól is megszabadított.

Becsuktam a szemem, és próbáltam nem elképzelni a rám váró szörnyűségeket.

-          Most már elég lesz, hagyd abba YongGuk – szólalt meg mellettünk valaki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a férfi felkapta a fejét.

-          De…

-          Semmi de. Ő az enyém, ne merj hozzányúlni többet!

Ránéztem s láttam, hogy Kyuhyun az. Ő volt úgymond az alfa. Sosem volt a szívem csücske, most mégis örültem, hogy látom. Habár felháborított, amit mondott, nem mertem ellenkezni. Nem voltam olyan helyzetben.

-          Szállj le róla! – utasította Kyuhyun, majd miután a másik engedelmeskedett, ő levette a pólóját, és rám dobta – ezt vedd fel.

Hálásan néztem rá, és gyorsan magamra kaptam a ruhadarabot.

-          Köszönöm – mondtam halkan.

-          Remélem, tudod, hogy többé nem hagyhatsz el minket – szegezte rám hideg, sárga szemeit.

-          Mert ha megteszed, kénytelen leszek megölni téged – szólalt meg hátam mögött váratlanul a harmadik farkas, mire én összerezzentem – ennyire ijesztő lennék? – kérdezte egy gonosz kacaj kíséretében.

-          Ennyire - morogtam – tudod, Himchan, most nem vagyok túl jó idegállapotban, hála a haverodnak.

-          Mit tettél Guk?

-          Vacsorázni akartam…

-          Aha. És ehhez tépted le róla a ruhát? – kérdezte kajánul vigyorogva Hime, és a cafatok felé mutatott.

Én csak némán álltam ott, amíg az alfa nem intett, hogy kövessem. Megmutatta a házat, amit mától kezdve nem hagyhattam el felügyelet nélkül. Nem hagytak választási lehetőséget. A legtöbbször Himchan maradt velem. Pár hónap alatt egész jó, mondhatni baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Már nem féltem tőle, sőt örültem is, ha bejött velem a városba, és nem egyedül kell elintéznem mindent. YongGukkal azóta nem beszéltem. Nem voltam hajlandó megmaradni a közelében, azok után, hogy mit tett. Gyűlöltem, és féltem is, hogy újra kikezd velem. Kyuhyun-al nem sokat találkoztam, de így volt jó. Bár már kezdtem megbarátkozni a tudattal, hogy együtt kell élnem vele, továbbra sem kedveltem. És felőle is hidegséget éreztem, valahányszor elmentünk egymás mellett. Ennek ellenére gyakran leült mellém, mikor ettem. Ilyenkor némán nézte, hogy mit csinálok. Frusztráló volt. Ez történt egy teliholdas éjszaka is. Míg a másik kettő vadászott, ő mellém telepedett. Most is egy szó nélkül ücsörgött, és bámult, amíg vacsoráztam. Tekintetével követett, mikor felálltam, és a mosogatóhoz mentem. Megnyitottam a csapot. Kis idő után megmozdult, és szorosan mögém lépett.

-          Mit csinálsz? – kérdeztem.

-          Akarlak – suttogta rekedten a fülembe.

-          Tessék? – meglepetésemben kiesett a tányér a kezemből.

-          Jól hallottad – lassan átölelt, és szorosan magához húzott – csak folytasd a mosogatást – mormogta miközben beleszagolt a nyakamba.

Amíg be nem fejeztem, békén hagyott, de nem mozdult.  Ám amint végeztem, egyik kezét felcsúsztatta mellemre, majd még feljebb, állam alá nyúlt, és hátradöntötte a fejemet. Nyakamba csókolt, miközben másik kezével kigombolta nadrágomat, és végig simított érzékeny pontjaimon.

-          Neh… - nyögtem halkan.

-          A tested nem ellenkezik – mormogta.

-          Miért teszed ezt velem?

-          Te vagy az eddigi legérdekesebb játékszerem…

Ellöktem kezeit magamról, és szembe néztem vele.

-          Minden érzelem nélkül kihasználsz, aztán megölsz?

-          A hulládnak már nem sok hasznát venném…

Épp válaszra nyitottam a számat, de ő egy csókkal elhallgattatott. Jóformán ledugta nyelvét a torkomon. Kezdetben próbáltam ellenkezni, de teljesen a konyhabútorhoz szorított, mozdulni sem tudtam.

-          Felesleges tiltakoznod – mondta, miközben felültetett a pultra, és lábaimat dereka köré kulcsolta. Enyhén összeborzongtam, mikor hozzám dörzsölte büszkeségét – a tested amúgy is elárul.

-          De… miért pont én?

-          Csak – felelte egyszerűen, majd ismét ajkaimra tapadt.

Felsóhajtottam, és engedtem neki. Vad táncba hívtam nyelvét, és szorosabban kulcsoltam lábaimmal, aminek következtében egy elégedett nyögés szakadt fel torkából.

-          Látod, tudsz te, ha akarsz – mondta halkan, miközben ajkaimról áttért nyakamra, vállamról lehúzta a felsőm pántját.

-          Legalább ne itt…! – morogtam. Alig, hogy kimondtam, máris a szobájában találtam magamat – ezt többet ne csináld! – akadtam ki.

-          Így gyorsabb volt – megvonta a vállát, és az ágy felé kezdett terelni.

Egy váratlan pillanatban megszabadított a toppomtól, hanyatt döntött, és fölém mászott. Perzselő tekintettel mért végig, szemei borostyán színben játszottak a vágytól. Megnyalta a szája szélét, ajkain perverz félmosoly ült. Pár másodpercig csak szemeit legeltette rajtam, majd lehajolt, kóstolgatni kezdte hasam érzékeny bőrét. Akaratlanul, de homorítottam, mikor végignyalt a hasamon. Ő ezt kihasználta, fél kézzel hátam alá nyúlt, levette a melltartómat is. Kebleimet kezdte kényeztetni. Halkan felsóhajtottam „támadása” alatt.

-          Vedd le az ingem – utasított rekedten, miközben fordított helyzetünkön, így én kerültem felülre.

Bizonytalanul lefejtettem róla a textíliát, majd némi tétovázás után csókolgatni kezdtem felsőtestét. Kínzóan lassan haladtam lefelé. Kyuhyun megelégelte a dolgot, visszafordított maga alá, majd mindkettőnkről eltávolította a maradék ruhákat. Adott egy csókot, majd áttért nyakam szívogatására, harapdálására, és váratlanul belém hatolt. Felszisszentem fájdalmamban.

-          Nem lehetne óvatosabban…? – nyögtem.

-          Nem tudtam, hogy még… - mentegetőzött, de félbe szakítottam.

-          Mégis mit vártál?! – nem folytathattam, mert nyelve ismét felfedezőútra indult a számban.

Ettől kezdve visszafogta magát, megvárta, amíg megszoktam méretét, s csak utána kezdett mozogni. Először lassan, majd egyre gyorsabb tempót diktálva. A kéj lassan mindkettőnket a hatalmába kerített, együtt értük el a beteljesülést. Adott egy utolsó csókot majd kihúzódott belőlem, és elnyúlt mellettem. Gyorsan magamra húztam a takarót.

-          Légy az asszonyom! – szólalt meg hosszú hallgatás után.

-          Tessék? – kérdeztem megrökönyödve.

-          Talán – mondta lassan – több vagy, mint egyszerű játékszer… Felkeltetted az érdeklődésemet.

-          Mivel? – húztam el a számat – Azzal, hogy én nem omlok a karjaid közé? Vagy nem szoktál szűzlányokhoz?

Épp válaszra nyitotta a száját, mikor a szobába berontott egy hatalmas homokszínű farkas, villogó szemekkel.

-          Mit képzelsz YongGuk?! – kérdezte felháborodva Kyuhyun - Ez a magánterületem. Takarodj! Most! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

A farkas azonban nem mozdult, továbbra is morogva állt ott. Erre a mellettem fekvő férfiből is előtört rejtegetett énje, egy hatalmas, vöröses-fekete bundájú szörnyeteg. Guk kicsit összerezzent, de nem tágított. A nagyobb farkas elindult felé, kimutatva összes fogát, szőrét borzolva. Hamarosan eltűntek az ajtóból, és az udvaron kezdtek acsarkodni. Gyorsan felöltöztem, és kinyitottam az ablakot. A két állat egymásnak ugrott. Hangosan morogva marták egymást. Pár perc múlva megjelent Himchan is. Mellém lépett.

-          Csinálj valamit, még a végén megölik egymást! – fordultam hozzá kétségbeesetten.

-          Nem tehetek semmit, omega vagyok. Nem szólhatok bele a dolgaikba.

-          De…

-          Sajnálom.

-          Elég legyen, hagyjátok abba! – kiáltottam a verekedők felé.

Kyuhyun egy pillanatra rám nézett. YongGuk ezt kihasználta, és beleharapott a lábába, mire az alfa belemélyesztette fogait a vállába. A másik felnyüszített, és megadta magát. Kyu felém ügetett, enyhén sántítva, majd beugrott az ablakon, és elterült az ágyon, és visszaváltozott.  Felkarjából ömlött a vér. A másik farkas a földön maradt. Himchan rögtön mellé sietett, igyekezett ellátni a sebeit.

-          Hol van az elsősegély doboz? – fordultam Kyu - hoz.

-          Nincs.

-          Tessék?

-          Jól hallottad… pár nap alatt úgyis rendbe jövök, addig meg csak túlélem.

-          Azt már nem! Takarózz be, mindjárt jövök – mondtam, azzal kimentem a fürdőbe, és egy törülközőt bevizeztem.

-          Mire készülsz? – pislogott ártatlanul, mikor visszatértem. Olyan volt, mint egy rossz kisgyerek.

-          Kitisztítom a sebet… minek néz ki?

-          Miért? – kérdezte, amikor leültem mellé.

-          Csak nem gondoltad, hogy hagylak elvérezni…

Csendese tűrte, amíg dolgoztam, de mielőtt felállhattam volna, elkapta a karomat, és magára rántott. Beletúrt a hajamba, és mosolyogva a fülembe suttogott.

Biztos, hogy több vagy, mint egyszerű játék…